A politikai pornográfia határát súrolja az az állítás, amelyet Gulyás Gergely engedett meg magának a minap. Több helyszíni tudósító szerint a kancelláriaminiszter (más források mellett, az Alfahír tartalmi megfogalmazásában) a Kormányinfón újságírói kérdésre válaszolva azt mondta, a 2011-es alkotmányozás során felvetődött az az ötlet, hogy Debrecen legyen az ország új fővárosa, de végül úgy döntöttek, Budapest marad az.

Nos, számomra az első megdöbbentő felvetés nem is a kijelentés fő tartalma. Inkább az, hogy a kormánypárt nagy befolyással bíró politikusa alkotmányozási folyamatnak nevezi a hatalomkoncentráció kiterjesztését, amely során éppen a jóval korábban minden párt konszenzusával elfogadott alkotmányától fosztották meg az ország polgárait. Helyette a Fidesz egyoldalú, „saját” Alaptörvényt fogadtatott el. Tanulságos lenne kitérni arra, honnan vették a sok apróbb-nagyobb jogfosztást tartalmazó alapanyagot. Mint ahogyan érdekes lenne megtudni azon „városi legenda” (?) igazságát is, hogy a másként gondolkodókkal szemben ugyancsak kemény és fenyegető kijelentéseket megeresztő fideszes nagyagy (egy másik) valóban egy papírszalvétára firkálta volna fel a törvény vázlatát. Ami persze
önmagában nem lenne baj, hisz Rejtő Jenő is a törzskávéházában papírcetlire, akár szalvétára írta néhány remekműve néhány fejezetét, s küldte el azon melegében kiadójának. Ám, s ez a gondom vele, az állampolgári, személyes, közhatalmi stb. jogok, amelyek biztosítása az alkotmány lényege, az új Alaptörvényben csak némileg több, mint a különféle mackós, jeges- és barnamedvés, grizzlys sajtokban a hűtőpulti brumizás.

Ami Debrecen és Budapest felvetődött szerepcseréjét illeti, egy pillanatig sem vettem komolyan. Bár viccnek kicsit erős volt. Ahogyan a klasszikus székely vicc Áronja, aki jól átgondolva mondandóját, megszólt, amikor a komája a fejébe (Áronéba) mélyesztette a fejszéjét. Áron erre kifejezte reményét, hogy a komája komolyan gondolta az inzultust, mert viccnek kicsit erős lenne. Gulyás másnap mégis azzal rótta meg a szavait szó szerint idéző médiamunkásokat, miszerint csak tréfálkozott az egy nappal korábban sokakat megdöbbentő kijelentésével. A 24.hu ugyanis megkereste a kancelláriaminisztert, aki úgy fogalmazott, hogy viccnek szánta és nem gondolta, hogy „olyan újságírók is hallják, akiknek nincs humorérzékük”. Mi, azt hiszem többek nevében mondhatom, azt gondolnánk a világ jelenségei közül legkevésbé hihetőnek, hogy Gulyás Gergely rendelkezik akár mákszemnyi humorérzékkel. De, ha ő állítja magáról.. Eddig pályafutása ugyan nem nagyon utal eme előnyös tulajdonságára. Hacsak nem tekintjük (legalább) tragikomikusnak azokat a nyilvánosan tett szóbeli örömködéseit, amelyeknek a legcsekélyebb köze sincs a mai magyar valósághoz. Az én ítéletem szerint ezek is inkább siralmasak, mintsem viccesek voltak. Bár lehet, hogy a korábbi megnyilvánulásait szintén tréfálkozásnak szánta. Annak tényleg elmentek. Mindenesetre furcsa, hogy nem ő maga jelentkezett elsőként a „félreértés” kapcsán, rögvest azt követően, hogy a szerinte jó, de meg nem értett poénja napvilágot látott. Természetesen azért, hogy tisztázza szavait a média és az olvasók humortalan fele előtt.

Talán említést sem érdemelt volna az elszólás, ha a kormányzó pártnak korábban nem lettek volna „érdekes” közigazgatási lépései. Talán emlékszünk még a tervére, hogy néhány minisztériumot vidéki nagyvárosokba költöztet. Ehhez képest nemcsak a költöztetésük maradt el, de több, önálló és valódi szakmai irányítás után kiáltó társadalmi
folyamat minisztériumát egyenesen megszüntették.

Visszatérve Debrecenhez, nyugodjunk bele, hogy a város (egyelőre?) nem kapja meg a fővárosi státuszt. Meg esetleg, ráadásképpen, hogy világszerte lássák, a különleges jogállását jelző D.C.-t sem. Mint az Egyesült Államok fővárosa, amely hivatalos elnevezése világszerte ismertté tette ezt a fontos rövidítést.

Magam, ha már mindenképpen értékelni kellene, nagyon meg lennék elégedve, ha Debrecen a mainál kifogástalanabbul töltené be az országban, a tágabb európai régión belül a nagyságához, népességéhez illő, gazdasági, kulturális, egyszóval saját lehetőségeihez, hibáihoz, erényeihez, erejéhez szabott szerepét. „Hátszelet” bőven kap mindehhez, így aztán mára a kormányzópárt legfontosabb bástyája lett, volt és alighanem marad is. Ám ettől még olyan messze van és marad a valódi magyar fővárost megillető jellegzetességektől, mint a közmondásbéli Makó vitéz a sok-sok fényévnyi távolságra lévő olyan bolygótól, amelyen lehet értelmes élet. Mellesleg talán valamivel értelmesebb is, mint Földünk egynémely országában..