Reisz Gábor filmrendező harmadik nagyjátékfilmje, az idei velencei filmfesztivál Orrizonti nevű szekciójának fődíját elnyerő Magyarázat mindenre premier előtti vetítése szeptember 26-án volt Debrecenben, a vetítést követően Reisz Gáborral a közönséget is bevonva Rózsa Gábor – a Mentés Másképp és a Legénybúcsú Extra rendezője – beszélgetett. Először is megkérdezte a népes publikumot, hogy a film kapcsán politikai vagy filmművészeti, esztétikai szempontokról szeretnének inkább beszélgetni. Szinte mindenki a filmművészetre szavazott, de a film tartalmának köszönhetően később felmerültek a polarizált társadalmi viszonyok is.

Reisz Gábor első filmje is többször előkerült a beszélgetésen, hiszen a rendező a 2014-es VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlannal vált ismertté. A VAN összesen nyolc hazai és nemzetközi díjat nyert, a 2010-es évek egyik kultikus magyar filmjeként maradt meg a köztudatban. A másodikként készült játékfilmjéről, a 2018-as Rossz versekről is szó volt, mivel mindhárom alkotásnál használtak improvizációs jeleneteket. A rendező elárulta, hogy az improvizációt főként a próbákon alkalmazzák, hiszen gyakran dolgozik amatőr színészekkel és valós helyzetekkel – így ez lehet a legjobb formája a megvalósításnak, de a felvételkor már begyakorolt jeleneteket forgatnak.

„Szinte zavarba ejtő felvételek vannak a filmben. Mint ha csak le lenne téve egy kamera, és a valós életet venné fel, szinte valóságshow érzést kelt. Mi ennek a technikának a titka?” – kérdezte Rózsa Gábor. „A jó színészek, a színészek bevonása a forgatókönyvbe, ami improvizációból indul ki, és az írt forgatókönyv is változik az ő improvizációjuk alapján” – válaszolta Reisz Gábor, hozzátéve: a valóságérzetet az is növeli, hogy a színészek nincsenek kisminkelve és a saját ruháikban szerepelnek, a forgatáson pedig nem használnak stúdiólámpákat.

A Magyarázat mindenre állami támogatás nélkül készült, alacsony költségvetésből, amihez többek között a szlovák filmalap járult hozzá. Reisz Gábor korábban több filmötletet nyújtott be a Nemzeti Filmintézetnek (NFI), ezeket sorban elutasították. A debreceni beszélgetésen elmondta, hogy a legújabb filmjével meg sem próbált pályázni állami támogatásra, és a későbbiekben is elkerüli ezt a „lehetőséget”.

„Ami most történik a pályáztatásban, azt olyan szinten méltánytalannak és etikátlannak tartom, hogy jelenleg ehhez nem akarok semmilyen módon kapcsolódni. Ennek a rendszernek az alap pályáztatása teljesen átláthatatlan. Hiába mondják, hogy mindenhol ott a politika, bármelyik pályázat sokkal inkább etikus és átláthatóbb lehet. Az ember bízhat abban, hogy valamilyen esélyegyenlőség van. Itt nemcsak esélyegyenlőség nincs, de semmiféle magyarázatot nem kap senki arra, ha nem készíthet filmet.” Reisz Gábor osztályfőnöke – vagy ahogy ott mondják: osztályvezetője – a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Enyedi Ildikó volt, aki annak ellenére, hogy Oscar-jelölt filmet is írt és rendezett, szintén nem nyer állami pályázatokat Magyarországon.

Az alacsony költségvetési támogatást azzal pótolták, hogy jó minőségben vették fel a hangot, és a kameramozgató kocsikat úgy pótolták, hogy az operatőrt egy kölcsönkért kerekesszékbe ültették.

„Ebben az esetben kifejezetten karcos és nyers filmet szerettem volna csinálni. Őszintén szólva én nem tartom olyan fontosnak, hogy egy filmben tökéletes legyen minden.” A karcosság ellenére a Magyarázat mindenre megnyerte a legjobb filmnek járó egyik díjat Velencében, de a rendező szerint akkor lenne sikeres, ha az emberek többet beszélnének a filmben is központi témát jelentő polarizációról. „..és valahogy békésebb mederbe kerülne a közbeszéd.”

Reisz Gábor filmje, a Magyarázat mindenre október 5-től tekinthető meg a mozikban.