Nem elég, hogy a helikopteres külügyér suttyomban ránk szervezett egy csomó szennyet, még erkölcsöt is prédikál, még ünnepli is az aljasságát, mi több, még szemrebbenés nélkül a képünkbe is tolja az ordas hazugságait. A Soros pénzén kitaníttatott Druzsba-gyerek, aki takarékos adminisztrációról hadovált ellenzékben, a fejéhez is kaphatna. Esetleg kérdőre vonhatná az ’56-os forradalmárokat lefasisztázó tankönyvekért a druzjákat. Mert, ha lenne benne egy cseppnyi tisztesség, akkor ez lenne az elvárható minimum a pozíciójában. És ők hőzöngenek szuverén Magyarországról? Mi a fenét nem adtak még el, ami számít? A földjeinket, vizeinket már igen. A jövőnket, az egészségünket szintén. És a maradék múltunkat, biztonságérzetünket, tartásunkat is. Dollárbaloldaloznak, miközben a szemük előtt csak azok a tetves dollárjelek villognak, pénzért bármit megtennének, pénzért bárkit beáldoznának. Kivéve önmagukat. Mert valamiért mégsem az ő házuk végében épülnek ezek a lokálisan rohadt szennyező, de globálisan környezetbarát gyárak.

Mert a sokat emlegetett csengeri viola haverjának, akinek rebegi a köszönetet, pont annyira nem számít helyben a lakosság érdeke, mint nekik országosan. Hithű katolikusként az aranyborjú az istene. Milyen polgármester, egyáltalán milyen ember az, aki képes kijelenteni, hogy a debreceniek akarata ELLENÉRE is átnyomja ezt a beruházást. Ha beledöglünk is. Feladatot kapott a polgi, de csak a hatalmat gyakorolja, uralkodik. És nem átallja azt hazudni, hogy ez egy gondoskodó város. Lehet, hogy tényleg az, csak kérdés, miről, kiről gondoskodik. Ez a valaha sokkal szebb napokat látott város nem ezé a hazárdőré és sleppjéé. Szégyen ez az ember! Vagyunk elég sokan ebben a városban, akik már akkor tettünk Debrecenért, azért, hogy az ide érkezők jó hírünket vigyék, amikor ő még kósza gondolat se volt. Ideette az enyészet, aztán megörökölve a „nagy előd” székét úgy játszik ezzel a várossal, mintha csak egy marék gyurmát bíztak volna rá. Pusztításban verhetetlen, alkotásban már kevésbé. Ha elültetnek egy fát, ha felfestenek egy zebrát, ha (uniós pénzből) átadnak bármit, akkora öntömjénnel ünnepelteti magát, hogy a Holdról is látszik. Régóta vagyok fiatal, éltem bőven a tanácsi rendszerben is. Nem ment drács elvtárs idején ekkora hencegés, felszínes nyomorékoskodás. Aztán azt hittük, hogy az önkormányzat, ahogy a neve is jelezné, majd más lesz. Hát, annyira ÖNkormányzat, hogy ő a fő marionett bábu, akinek a madzagját fentről rángatják. Ő meg az a lelkes típus, aki nem pusztán teljesít, hanem jócskán túlteljesít. Meg kell felelni a gazdinak. Még véletlenül sem a lakosság kedvét keresi. Vagy akkor a lakosságról más fogalmaink vannak. A Szijjártó szövegében is bőven lelepleződik, kit szolgál a debreceni polgármester.

És akkor a külügyér, akinek, mint mondtam, ezer más fontosabb dolga, sőt kötelessége lenne, kiáll a kis öltönyében, és azt hiszi, ha így mondja az ordas baromságokat, akkor azok már igazak lesznek. Tudjuk, persze, hogy a szélhámosok sem a rosszul öltözött, ápolatlan emberek közül kerülnek ki. Ki hinne nekik? Ezek a jól öltözött bűnözők nyomják a pöpecre megírt dumát, a hívek meg isszák a szavaikat. Aztán, ami a fülükön beáramlott, már jön is ki a szájukon. Nincs, ami megszűrje. A gondot nem is ők okozzák. A baj mindig azokkal van, akik értelmezik is, amit hallottak. És észreveszik a mondatok közt a logikai bukfencet, az ellentmondásokat, sőt, az elvetemültebbek még a következményeket is logikusan végiggondolják. Őket különböző jelzőkkel illetik, ezzel próbálva hitelteleníteni a mondandójukat, véleményüket. Van ugyanis a tömegben mindig néhány bizonytalan ember, aki még észérvekkel meggyőzhető. Az pedig nem jó, ha ők is elkezdenek gondolkodni. Voltunk mi már áldebreceniek, a dollárbaloldal által felhergelt csőcselék, nemzetellenes, a haladás útjában álló libernyákok, liPsik. Ami még fájdalmasabb lehet számukra, az az, hogy a hívek kezdenek eszmélni. Egy dolog ugyanis, amikor beígérnek egy pofont, a másik pedig, amikor a pofon valósággá válik. Lehet valaki fideszpárti kitartóan, ám, amikor a házához közel elhelyeznek egy ilyen szennyet, akkor azonnal érzi, hogy csökken az ingatlana értéke, már nem mer a kertben akármit megtermelni, de megenni biztosan nem, amikor vendégmunkások ezreit kerülgeti a településén, akkor már a saját bőre van a vásáron. És ezt az teszi vele, akiben hitt, akiben bízott. Na, közülük is ébredeznek, józanodnak szép számmal.

Amit a vezér mondott, igaz kicsiben is. Nem azt kell figyelni, amit mondanak, hanem azt, amit tesznek. Mert amit mondanak, az át van itatva mákonnyal, abban a szövegben mindig minden nagyon szép és jó. Ha már valamiért kilóg a lóláb, akkor meg ráfogják valamelyik ügyeletes ellenségre. Minden szövegük olyan, mint az esti mese. Csak ilyenkor jön a kérdés: Hány éves vagy te királyfi/királylány? És még hiszel a mesében? Hahaha.

A retorikában feltétlenül szerepelnie kell sok-sok legnek. Enélkül egy tapodtat se. Mindegy, hogy a világtérképen néhány légypiszoknál alig mutatunk többnek, mi leuraljuk a világot. Európát kétszer oda-vissza. Hozzánk képest mindenki csak ugatja a győzelmet, a sikert, a gazdasági fejlődést, a szemfülességet, amivel a jobbnál jobb lehetőségeket megkaparintjuk. Pénzügyekben leiskolázunk mindenkit IS. A környezetvédelmet mi tojtuk, nélkülünk azt se tudnák, hogy van ilyen. Itt olyan jól élnek a zemberek, hogy várólista lesz az autókért, főleg az elektromosokért. Ahogy nálunk fejlődik a közlekedés, nem fejlődik úgy sehol. Ungarn, Ungarn über alles.

Pont az tolja ezt a sikersztorit, aki horribilis pénzeket cseszett el lélegeztetőgépekre. Amiknek a papírjai mit ad isten, akarom mondani, hogy, hogy nem, elvtársak, megsemmisítődtek. Csak úgy. Jómagam olyan helyen dolgozom, ahol az iratokat sokáig kell őrizni. Egyeseket 5-10 évig, némelyeket 30 évig, és vannak, amik nem selejtezhetők. Itt a bűnjelet 3 éven belül le lehetett darálni. Mondjuk, mi ez, ha nem nyílt beismerés? Ugyanő nem kérte a jobb oltóanyagot, inkább a kínaiból tárazott be. Amiből aztán egy csomót ki kellett dobni, mert lejárt. Még mindig annál tartunk, aki a szuper kapcsolatokra hivatkozva azt mondta, hogy lesz olcsó gáz. Az a szerencsétlen lúzer, haldokló Nyugat aztán vett olcsó gázt, ez az antizseni meg akkor tárazott be orosz gázból, amikor a legmagasabb áron adták. Haveri alapon, csak akkor, csak nekünk. És az a csodálatosan felépített kampányhazugság kártyavárként omlott össze. A megvédett rezsicsökkentésből rezsiemelés lett. Természetesen nem is ők lettek volna, ha valami nyelvújítási kísérlettel nem próbálják elsumákolni a bénaságukat. És ahogy már megszokhattuk, nem a luxust sújtották extra költségekkel, hanem már az átlagember, átlagcsalád is megérezte a számláján. A valódi rezsicsökkentést a lakosság oldotta meg azzal, hogy kevesebbet fogyasztott.

Jött a választás, előtte pedig a csillagokat is leígérték az égről. Szórták a pénzt két kézzel. Benne volt a pakliban, hogy buknak. Akkor azért, hogy kilopják a kasszából, amit még lehet, és bukás esetén a másik félnek ne maradjon benne semmi, csak hitelszerződések. Másrészt pedig feltettek mindent egy lapra, hogy mégse bukjanak, hiszen az a bukás sokaknak a szabadságába került volna. A szégyentelen lejárató kampányokra, plakátháborúra, nemzethy inzultációra ömlött a pénz. Már nem is a saját, hanem a hitel. Gondolták, ha nyernek, az az ostoba EU úgyis küldi az eurómilliárdokat számolatlanul. De a saját dugájukba dőltek. Olyan jól sikerült a Brüsszel megállítására indított misszió, hogy elzáródott a pénzcsap. És úgy maradt.

Már a járvány alatt rendeleti kormányzásra állt át a kormány. Azóta ki nem fogytunk a mondvacsinált okokból, amiért fenn kell tartani. A legerősebb és leghihetőbb magyarázat a mert, csak. A többit hagyjuk, nem most jöttünk a hathúszassal.

Az egészben az a legbájosabb, hogy miközben mindenkin lehet spórolni, saját maguknak akkora fizetésemeléseket osztogattak, hogy más bruttó bérnek is elfogadta volna az emelés összegét. Fontos dolgokra nincs pénz, de a kínaiaknak odalökni egy kisebb vagyont, hogy idejöjjenek, arra van. Nem, nem a hazai kis- és középvállalkozásokat támogatták meg azzal a pénzzel, amelyek szintén tudtak volna munkahelyeket teremteni, ráadásul kevésbé egészségkárosítókat a magyarországi magyaroknak. De abban nekik mi a jó? A dolgozó, rendes bért kereső ember már nem olyan kiszolgáltatott, mint mondjuk, egy kis falu közmunkása.

És akkor idejön Debrecenbe, és elkezdi osztani az észt. Már azt hittem, hogy hülyén halok meg, de felvilágosított, hogy ami az életben számít, az az autóipar és az azt kiszolgáló akkumulátorgyártás. Magamtól sose jöttem volna rá. Az az ország, ahol ilyen nincs, az lehúzhatja magát a vécén. Merthogy KÖZLEKEDÉS. Miféle ország az, ahol nem fejlesztik a közlekedést? Én meg azt kérdezem, miféle ország, miféle város az, ahol a közlekedéssel kapcsolatban a pavlovi reflexet csak az autó indítja be. A közlekedés ideális esetben egy rendkívül fejlett közösségi közlekedést is jelent. Amibe bizony beletartozik a helyi közlekedésben a valóban környezetkímélő villamos, troli, de a busz is, országosan pedig a villamosított vasúti közlekedés. Ha ezek megfelelő színvonalon nyújtanak szolgáltatást, akkor talán kevesebb autó rohangál majd rendszeresen az utakon. A kötöttpályás megoldások pedig biztonságosabbak is. Látszik, hogy ezek az uborkafára felkapaszkodott, jó dolgukban megveszett hatalmasok nem képesek normálisan gondolkodni. Ma Magyarországon vasútvonalakat szüntetnek meg. Ehhez képest itt vasútfejlesztésről megy a hencegés. Ahogy útépítésekről is.

Különös, hogy amíg „csak” a lakosság kényelméről van szó, addig toronymagasról tesznek rá. Mihelyt egy számukra gyümölcsöző üzletről, abban a pillanatban fontossá válnak dolgok. A vasútfejlesztésre nem azért van szükség, mert jön az akkugyár.. Gondoskodókáim! Kit akartok ti komplett hülyének nézni??? Azt a pénzt, amit odalöktök a kínaiaknak a gyárért, már a lakosság kényelmére, jólétére kellett volna fordítani. Akinek ugyanis van elegendő pénze, az fogyaszt, a pénz pedig forog. A világbajnok 27%-os áfa mellett meg különösen. Meg, ha mondjuk, nem lennének szent tehenek. Micsoda dolog az, hogy az utolsó kisboltost is bekötik a NAV-hoz, de a kaszinókat nem. (Ott érdekes módon a covid alatt sem kellett leállni.) Micsoda dolog az, hogy amíg a tanároknak a nyomorult fizetésükért a saját teljesítményüket kell bizonygatni, portfólióban fényezni, ragozni, addig a falábú láblabdások teljesítmény nélkül is milliós fizetéseket, ilyen-olyan juttatásokat vihetnek haza. ADÓMENTESEN! Miért is? Talán nemzetgazdaságilag kiemelt valamiről van szó? Csak a szégyen van velük az utóbbi időben.

Szijjártó megmagyarázza azt is, hogy egy több évszázadnyi kulturális hagyománnyal rendelkező iskolavárosnak miért kell az akkugyár. Nem is egy. Egy kiváló termőfölddel rendelkező egykori mezővárosnak, amelyiknek még folyója sincs, miért kell egy víz- és áramzabáló akkugyár. NEM KELL! Az, hogy ezeket a jó termőföldeket miért kell lebetonozni, ahelyett, hogy élelmiszerből lennénk önellátók, meg sem fordul a fejében.

Aztán, ha ez nem lenne elég, akkor a helyi fidesztévében szórja tovább a bölcsességeit, mint a fruttit. Remélem, mindenki tudta, hogy Magyarországon strukturális munkanélküliség (bármi is legyen az) NINCS. A 3,5-4%-os munkanélküliség de facto teljes foglalkoztatásnak minősül. Mivan? Nem kell a süket duma! Már az egy vicc, ahogy számolják a munkanélküliséget. Aki kikerül mindenféle ellátásból, az már nem számít munkanélkülinek. Így könnyű! Azt nem hagytuk az út szélén, hanem eltűnt a képből, berugdostuk az árokba. Nem számolunk vele. És akkor előadja, hogy van elég munka. Hú , ennyi ésszel még itt, és nem Bécsben konflisló! Szerinte mindegy, milyen végzettsége, szakmája van valakinek, mihez ért, az akkugyárban majd jó helye lesz. Hát, akkor menjen csak oda dolgozni ő maga. Sokan azért nem munkanélküliek, mert idejekorán elhúznak ebből a pannon Kánaánból. Az valahogy elkerüli ennek a nagyeszűnek a figyelmét, hogy ez az irány az istennek se akar megváltozni. A hanyatló, széteső, lúzer Nyugatról a bánatos franc nem jön ide. Nem gyanús??? Amikor folyamatosan arról kapjuk a bizonyítékokkal alátámasztott híreket, hogy a környező országokban (igen, még Romániában is, a volt KGST-országokban is) jobbak a fizetések, és alacsonyabbak az árak, akkor lehet itt tartani színes, szélesvásznú agymosó mesedélutánt háborús meg szankciós inflációról, aki szellemileg nem teljesen alultáplált, az már nem veszi be a maszlagot.

Persze, értem én, hogy elő kellett valahogy vezetni a külföldi vendégmunkások esetét. Mármint azokét, akik „megmentik” a magyar munkahelyeket. Ráadásul egy szépen felépített nagyívű baromsággal, számzsonglőrködéssel. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, akit sikerült hasba akasztania ezzel az okfejtéssel. De nem dőltem be. Munkahelyet úgy létesít normális ember, hogy megnézi egy ország, egy település adottságait. Ami nagyon táj- és környezetidegen, amihez nincs elegendő nyersanyag, alapanyag, elegendő munkaerő, az felejtős. Nem paktál le évekkel előre, hanem, ha egy szikrányi tisztesség van benne, egyeztet. És bizony az érintett lakosságnak kell, hogy legyen beleszólása. Az is megérne egy misét, hogy milyen izzadságszagú és röhejes már a Fidesz részéről az a próbálkozás, amivel rendre elutasítja a népszavazási kezdeményezéseket. Egy fejlettebb óvodás se hinné már el azt a sok kínkeservesen összebarkácsolt kifogást. Az embernek határozottan Hofi jut eszébe: ha van rajta sapka, azért, ha nincs, azért verjük meg. És bizony, ezeken a népszavazási kezdeményezéseken nincs füstszűrős sapka. Őszintén remélem, hogy azok a szervilis bizottsági tagok egyszer még nagyon fogják szégyellni magukat ezért az alja munkáért.

Azt is remélem, hogy akik eddig kitartottak, és nem adták fel az ide telepítendő akkugyár elleni küzdelmet, azok ezután sem fogják. Nincs még késő. Késő akkor lesz, amikor már tönkreteszi az egészségünket, a környezetünket, a nyugalmunkat. Akkor már tényleg késő lesz. A kiömlött tejbe viszont nem sok értelme lesz belesírni. Előzzük meg inkább a bajt. Ahogy a gyógyításban is mondják: legjobb terápia a megelőzés. Olcsóbb, és kevesebb bajjal jár. Ahogy egykori főnököm, a megelőzés miniszteri biztosa, Boján professzor úr mondta: Salus populi suprema lex esto. Ezt a törvényt nem írhatja felül semmi. Még a pénz sem.

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!