Az elmúlt hetekben, a nyárias időjárás helyébe lépő valódi ősz beköszöntével az ország számos tája, így Hajdú-Bihar megye nagyrésze is füstbe borult. Ez részben a helytelen, környezetszennyező tüzelésnek, részben pedig a zöldhulladék elégetésének köszönhető, amely tevékenységek során nagy mennyiségű káros anyag kerül a levegőbe. E cikk írása közben éppen a negyedik legrosszabb volt Debrecen levegője az ország szmogtérképén, de az elmúlt napokban többször is a dicsőségesnek éppen nem mondható első helyet foglalta el a megyeszékhely a légszennyezettségi mutatók alapján. Azért, hogy olvasóink közül minél kevesebben járulhassanak hozzá ezekhez az áldatlan állapotokhoz, megkérdeztük dr. Gyulai Ivánt, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány elnökét, címzetes egyetemi docenst, hogy mit lehet és mit nem érdemes kezdeni ősszel a zöldhulladékokkal, valamint hogy milyen gazdaságos és egyben környezetkímélő fűtési lehetőségek állnak a rendelkezésünkre a hideg hónapokban.

Kárba vész

„Először is a zöld hulladékok, illetve bármely hulladék kültéri égetése tilos, bár az önkormányzatok kijelölhetnek időszakokat, amikor a kerti hulladék égethető. Ez egy káros gyakorlat. Nemcsak a szerves anyag vész kárba, de a belőle keletkező szennyezőanyagok is veszélyeztetik a környezetet, de közvetlenül magát az embert is, aki égetés közben beszívja a füstöt és vele együtt a szálló port, vagyis a mikroszennyezőket. A nem megfelelő berendezésekben, illetve a nyílttéren történő hulladékégetés szállópor kibocsátása jelentős és egészségre kifejezetten veszélyes.

A szerves, úgynevezett zöld hulladékok, nevezzük őket inkább zöld javaknak, azonban jó szolgálatot tehetnek a kertben, ha azokat talaj javítására használják fel. Az ősszel lehulló faleveleket célszerű a fa alatt hagyni, hogy az visszakerüljön tápanyagként a fához. Ősszel, tavasszal a földigiliszta behúzza a faleveleket a talajban lévő járataiba, és ott elkorhasztja azokat. A lemetszett ágnyesedékeket sem érdemes elégetni, főleg nem nyersen. Ha szépen igazítva rőzse sövényt építünk belőle, a nap majd kiszárítja. Addig kiváló élőhely, búvóhelye madaraknak, sünnek, fürge gyíknak, azoknak a szervezeteknek, akik segítenek kertünk gondozásában. Egy-két év alatt a nap kiszárítja, és ha apróra összetapossuk, és összekeverjük a frissen vágott gyeppel, akkor jó szolgálatot tesz, mert így együtt elkorhadnak, és televényt, gazdagon termő talajt képeznek. A kerti zöld javak az év minden szakaszában használhatók mulcsként, a talaj takarására. A takarás megakadályozza a talaj víz és szél általi pusztulását, nedvesen tartja a talajt, megakadályozza a betömörödését, csökkenti a tápanyag-kimosódást, visszatartja a gyomok jelentős részét, táplálja a talajban lévő életet és támogatja kertünk haszonnövényeit a jobb hozam elérésében.”

Csak száraz fával

A fűtéssel kapcsolatban dr. Gyulai Iván szerint érdemes a száraz fa tüzelését választanunk, ha kevésbé költséges, mégis környezetkímélő módon szeretnénk melegen tartani otthonainkat:

„Ha fával fűtünk, akkor egyaránt kell ügyelnünk a tüzelőberendezésünk hatékonyságára és a faanyag szárazságára. Csak száraz fával szabad tüzelni, különben a fában rejlő energia egy részét a nedvesség elpárologtatására kell fordítani, miközben a szennyező kátrány és korom lerakódik a tüzelőberendezésben, és gátolja a jó hőleadást. A fa a légszáraz állapotot felhasogatva is csak 2-3 év alatt éri el. Ezért célszerű a rönköket minél hamarabb felhasogatni, és száraz helyen tárolni. A száraz fa elégetése akkor hatékony, ha az magas hőmérsékleten, megfelelő mennyiségű és hőmérsékletű levegő jelenlétében, a lehető leghosszabb ideig történik. Ez utóbbit azonban nem szabad azzal elérni, hogy az égéstől elvesszük a levegőt.

Az égés idejét a tűzrakás módjával befolyásolhatjuk. Ha a megszokott tűzrakási módtól eltérően alulra rakjuk a vastag hasábokat, és felülre a vékonyabb gyújtóst, akkor a rakat felülről meggyújtva lefelé ég el, így az idő is megnyúlik, és lesz mindig elég levegő is a tűz környezetében az égéshez. A fa égés közben pirolízisen megy át, belőle faszén és fagáz keletkezik, amelyek az égés második szakaszában égnek el. Különösen a fagáz helyes égetésének van jelentősége, mivel ez hordozza a fában rejlő energia legnagyobb részét. Azok a berendezések, például faelgázosító kazánok, tömeg- és rakétakályhák a jók, amelyek külön égéstérben égetik el a fagázt. A hatékony égés azonban még nem minden, hiszen a keletkező hőt meg kell tartanunk, tárolnunk kell. Ezt megtehetjük magában a kályhatestben (pl., cserépkályha, tömegkályha) vagy vizes puffertartályokban.

Sokan vélik úgy, hogy nem jó a szárazfa, mert hamar ellobban a tűzön, és nem melegít sokáig. Ez így van, de ez nem arra ok, hogy nedves fát használjunk, hanem arra, hogy tároljuk a hőt az előbbi módokon. Persze az sem mellékes, hogy a házunk, lakásunk fala, mennyezete, aljzata, nyílászárói mennyire képesek a hőt visszatartani. Mindezen szempontokat együttesen figyelembe véve tudunk takarékosan és környezetbarát módon fűteni.”

Még több ember- és környezetbarát megoldást találhatnak az Ökológiai Intézet Youtube-csatornáján.