Miért?

Sára: Lengyelországban vettem a fényképezőgépemet, túl szépnek találtam az országot ahhoz, hogy telefonnal fotózzam. Nagyon tetszett a gép fémes kattanása, s az izgalom, hogy nem egyből látom meg a kész képet, hanem jól meg kellett választani, mire lövöm el a filmet.

Péter: Én otthon találtam egy szétszerelt gépet, összeraktam, megjavítottam csere alkatrészekből. Előbb a műszaki része tetszett, a gép fizikája. Aztán ha már volt egy összerakott gépem, elkezdtem használni.

Vendel: Láttam társaságon belül egy kirándulás során a masinát, kölcsönkértem, ezután jutott eszembe, hogy édesapámmal gyermekkoromban közösen fényképeztünk már. Így elkértem tőle a régi gépét.

Réka: Én is a többieknél figyeltem fel a fényképezésre, mint hobbira, tetszett, hogy tartogat magában kihívásokat. Főként a tanulási hajlandóság vitt rá, később alakult át valódi hobbivá.

Még miért?

Sára: Nagyon tetszettek a színek, amiket egy szalag vissza tud adni. Bele kell fektetni pénzt, időt, energiát is, egyfajta kihívás. Olyan, mintha a fotózás során kissé lelassulna körülöttem a világ. A kész fényképekre való várakozás is izgalmat tartogat magában. Arra gondolok fényképezés közben, hogy megtérül minden, amit belefektettem, nemcsak megnyomok egy gombot a telefonon, hanem manuálisan beállítom, és megpróbálom a saját perspektívámat átadni, azt, ahogyan látom a világot. Úgy érzem, ez igazán megéri, és meg kell „szenvedni” a jó képekért, nem csak az ember ölébe hullanak.

Péter: Egyrészt a közösségi szellem hajtott, másrészt már egy belépő szintű géppel is sokkal jobb és személyesebb képeket lehet készíteni, mint például telefonnal. A kép mondanivalóját is sokkal jobban személyre lehet szabni.

Vendel: Amióta az eszemet tudom és volt lehetőségem fényképezni, mindig szerettem élni a lehetőséggel, elkapni a jó pillanatokat és megörökíteni a szép emlékeket. Mind a fényképezőgép, mind a telefon választásánál is lényeges szempont volt a jó kameraminőség. A fényképezőgép használata egy apró Kodak géppel kezdődött, amellyel sok balatoni emléket örökítettem meg. Később jött a lehetőség a társaság, illetve a régi Zenit által, hogy más perspektívákból is megismerjem a fényképezés művészetét.

Réka: Amint egy lelkes kezdő szintjén belepillantottam a fényképezők világába és barátkoztam a rekeszértékekkel, záridőkkel, különböző objektívek és gépek nyújtotta lehetőségekkel, egyre többet szerettem volna tudni róluk és minél jobban fejleszteni magam.

Mivel?

Sára: Praktica MTL 5B gépem van, ezt vettem Varsóban, amikor Lengyelországban éltem. Egy ismerősöm ajánlotta. Azért szeretem, mert annak ellenére, hogy egy viszonylag egyszerűnek tűnő gépről van szó, mégis sok lehetőséget rejt magában. Keletnémet gyártmány, 1985-89 között készült.

Péter: Egy Minolta Dynax 505si géppel fotózom, korábban egy Hanimexszel fényképeztem, viszont az beugró szintű gép volt, emiatt váltottam. Megláttam a Minoltát egy üzletben, és egyből beleszerettem. Szükségem volt ugyanis egy olyan gépre, amely sokkal szélesebb körben paraméterezhető. Azért szeretem, mert átmenet az analóg és a digitális gépek között.

Vendel: A gépem egy Zenit Avtomat, azért választottam ezt a gépet, mert egyrészt korábbi családi emlékek kötődnek hozzá, másrészt nagyon régóta a családunknál van. Fotózott vele az édesanyám, az édesapám, a bátyám, most én viszem tovább. Én is agyon szeretem a fémes kattanását a gépnek.

Réka: Édesapám régi, tükörreflex nélküli nélküli Viliájával kezdtem, nem gondoltam, hogy komolyabb ambícióim lesznek. Később azonban, ahogy elkezdtem belejönni, azt éreztem, hogy „kinőttem”, szerettem volna valami komolyabbat. A Minolta nagytestvérét sikerült beszerezni, tetszik benne, hogy félautomata, de biztosítva van, hogy szabad kezet kapjak a képek beállításánál, és ténylegesen azt tudjam közölni általa, amit szeretnék.

Később…

Sára: Idővel szeretnék egy komolyabb gépet, és még jobb képeket készíteni. Viszont, nem akarom hivatásszerűen űzni, nincsenek ilyen ambícióim.

Péter: Én se szeretnék ebből élni, inkább tartanám meg hobbinak. Jó volna viszont kitapasztalni, hogy az adott gépnek és nekem mik a határaink.

Vendel: Azok a hosszútávú céljaim, hogy egy reggel úgy keljek fel, hogy azt érzem, ezt a Zenit gépet kinőttem már! Akkor talán elgondolkozom rajta, legyenek vagy sem hosszútávú céljaim. Addig is megmarad hobbinak.

Réka: Szeretném megtanulni, hogyan lehet otthon saját magamnak képeket előhívni, digitalizálni, esetleg filmkazettát tölteni. Nyilván érdekel maga a filmek készítése is, de szeretném a teljes folyamatot megtanulni, kipróbálni.