„Ha valaki elmeséli a szomorúságot, utána már nem biztos, hogy ugyanúgy éli meg ismét, illetve talán már nem is lesz annyira szomorú.”
Margit és én – Darabán Enikő kiállítása a Malterben
Május 19-én nyílt a debreceni Malterben Darabán Enikő kiállítása, ahol a mintegy másfél évtized alatt alkotott kollázsait mutatja be. Az 54 darabból álló kollekció még két hétig tekinthető meg.
A 16 éven át Debrecenben, a felnőtt pszichiátrián dolgozó művészeti terapeuta néhány éve már nem dolgozik abban a szakmájában, ugyanakkor Szívvirág jóga néven tart naponta több foglalkozást is. Emellett pedig művészetét teljesíti ki. Mintegy 5 ezer képet készített a sok év alatt, ezeket kombinálta saját festményeivel, táncművészetének megörökített pillanataival, így alkotva kollázsokat. A megnyitón az alkotásokhoz írt verseket is felolvastak az Áfra János költő vezette, amúgy a Modemben működő Zöld Kilincs Versműhely néhány tagjától, illetve magától Darabán Enikőtől.
Mint beszélgetésünk során elmesélte, grafikusi pályára szánta önmagát, végül művészeti terapeuta lett, ám sosem hagyott fel az alkotással, ráadásul igen sok olyan emberi sorsot látott testközelből, amelyek nagyon mélyen hatottak rá. Az évek alatt a kórházon belül – természetesen nem konkrétan a betegekről, csak az ő hatásukra – is készített fotókat. Saját magát is megörökítette különböző technikákkal. Például a japán moderntánc, a butoh közben, mozgó felvételeket kimerevítve pillanatképeket alkotott ezekből. Mint elmondta, egyenként nem érezte igazán egésznek a pszichiátriai fényképeket, festményeket, táncfotókat, ám kombinálva ezeket már ki tudta fejezni azt, ami benne kialakult a mentális betegekkel való munkája során. Ráadásul mindez a versműhelyben -ahova ő maga is jár, s alkot ott – ugyancsak megfogott néhány alkotótársat, így versek is születtek mindezekhez kapcsolódva.
„A szépség magtalálása a valóságban igen fontos”
A kész művek bár tartalmaznak kézzel készült részleteket is, például festmények formájában, a végső produktum egy-egy digitális alkotás. A kollázs technika alkalmazása meglehetősen áthallásos Darabán Enikő esetében, hiszen ezzel nemcsak vegyített különböző technikákat, de azt is szimbolizálta, hogy a mentális betegeket milyen sok ember segíti gyógyulásuk során. „Orvosok, nővérek, pszichológusok, terapeuták, s még sokak közös tevékenysége kell ahhoz, hogy bármiféle eredményt elérjünk náluk.” Vagyis olyan ez is kicsit, mint egy nagy kollázs, több darabból egésszé összeálló mű. S valahol a lelket gyógyító hatása van ennek az alkotó folyamatnak, akár a segítő szakember számára is – hallhattuk a további vélekedést.
Margit egy konkrét beteg volt többszörös személyiségzavarral, aki a leginkább hatott Darabán Enikőre. Ezért is építette képi mondanivalóját ő és saját maga köré az alkotó. Hozzátéve, hogy azt érezte, „ha valaki elmeséli a szomorúságot, utána már nem biztos, hogy ugyanúgy éli meg ismét, illetve talán már nem is lesz annyira szomorú”. Tehát a terápia valóban képes lehet jó irányban hatni a mentális betegre, főleg, „ha másnak is tudja látni magát az illető, mint amit gondolnak róla elsőre, s ha nem skatulyázza be ő is saját magát, az már pozitív hatást fejthet ki”.
A megnyitón saját verseiket Darabán Enikő, Csatári Tímea, Szegedi Eszter és Erdei Zsófia az Áfra János költő által vezetett Zöld Kilincs Versműhely tagjai olvasták fel. Egyedi könyvjelzőket is készített Darabán Enikő, amelyeket a Malterben meg lehetett és még egy-két héten át meg is lehet vásárolni becsületkasszába dobott összeggel, ki mennyit gondol. Ő ezzel szeretne hozzájárulni a Malternek is otthont adó Baross utca 16. szám alatti épület tetőfelújításához.