O1G – Hón vón jó, avagy téli népi kezdeményezés

Emlékeznek arra a jelenetre Huszárik Zoltán filmjéből, amikor Szindbád szívet pisilt a hóba? Mekkora metafora a maga alantasságával és mégis emelkedettségével! Most meg egyesek, egyre többen O1G-t taposnak a hóba. Ez is egy jel. A debreceniek kezdeményezése pénz és média nélkül üzent az országnak, a világnak mára virradó éjjel is.

Az Orbán-kormány működésével való egyet nem értés kifejezésének számos módja van, lehet, lehetne. Ám ezek hatósugara egyre szűkült azáltal, hogy a magyar sajtónyilvánosságban egyre nagyobb teret foglalt magának a kormánypárt, ahová aztán nem engedi be az oppozíciót; az internetes – közösségi hálós – kommunikációban zárt buborékok teremtődtek, amikben többnyire az egymással egyetértők pusztán egymásnak zohorálnak; eltűnt a disputa a személyes nexusokból is, mert a családot gyakorta megmérgezi tagjainak konszenzus-képtelensége, a munkahelyeken állásvesztés kockázatával jár a pártpolitikai témájú vélemények megvallása, a régi barátokból pedig pillanatok alatt örök ellenségek válnak egy hétköznapi köztémájú diskurzus okán.

A jel

A régi, megszokott csatornák eltömődése miatt új platformokat, a véleménynyilvánításnak, az üzenetek küldésének új lehetőségeit keresik azok, akik saját média híján, többnyire központilag ellenségnek bélyegezve, vélt vagy valós kisebbség tagjaiként szólni akarnak, jelét adni létezésüknek és oppozíciójuknak. Jelét legalább. Mert jelenleg – már – nincs lehetőségük arra, hogy saját közösségeikből kikiabálva a hangjuk messzebbre, másokhoz is elérjen.


O1G
A Debreceni Egyetem központi épülete előtti park

Az Orbán-kormány ténykedésével elégedetlenek pedig – úgy tűnik – mára megtalálták azt a jelet, aminek felvillantásával tudatják, hogy szerintük súlyos bajok vannak a jelenlegi rezsimmel. Mivel bővebb érvelésre, kifejtésre lehetőségük nincs, ezért létezésüket három karakterrel hirdetik: két betű és egy szám – O1G.

Közel négy évvel ezelőtt Orbán Viktor addigi harcostársa, Simicska Lajos szájából hangzott el a miniszterelnökről az a három szó, aminek rövidítése ez a három leütés. Állítólag Simicska ittassága volt az oka annak, hogy azt a három szót mondta. Azt azonban, hogy kimondta, nem tulajdoníthatjuk pusztán az elfogyasztott alkoholnak. Kettőjük brutális szakításának okaként Simicska azt nevezte meg, hogy Orbán – korábbi elveit feladva – túl közel került az oroszokhoz. Hogy valójában mi történt, nem tudhatjuk. Például azért sem, mert Orbán Viktor verzióját az örökharagra mái napig nem ismerjük.

Emblémává lett

Az „Orbán egy geci” évekig visszhangzott a magyar közéletben, de csak mostanra lett belőle O1G. Két betű és egy számjegy, amikből valaki ráadásul emblémát, logót is kreált, amit mintha koncentrikus körök alkotnának, ami mintha egy céltábla közepe lenne. Ez az embléma pedig elindult hódító útján, kiszorítva például az összeszorított ököl magyarországi meghonosítási kísérletét, ami ugyan régi szimbólum, sikeresen összefogta például legutóbb a széthúzó és felaprózott belgrádi ellenzéki erőket (lásd Szrgya Popovics tanítását), ám nálunk nem talált visszhangra, valószínűleg a kommunista pártállami időket idéző álságos munkásmozgalmi vonatkozásai miatt.


O1G
Újkerti szánkódomb

Az O1G-vel (sem a három karakterrel, sem a belőlük kreált szimbólummal) egyelőre nem tud mit kezdeni a kormány (a Fidesz, Orbán Viktor) kommunikációs gépezete, s ez abból is látszik, hogy a híveket ebben az ügyben nagyon magukra hagyták. Nincs központi ukáz a feloldásra és az ellenlépésre, ezért egy részük hevesen tiltakozik a trágárság (mármint ’geci’) miatt, másrészük a G-t géniusznak olvassa, így fordítván meg az üzenet előjelét. De leginkább eltakarítani akarják minden nyomát, amit tetten érhetünk a hótaposások felszámolásának igyekezetében is.

És akkor térjünk vissza a hóra! Az országban először debreceni – tudomásunk szerint – fiatalok voltak azok, akik a végre leesett hóba szemmel láthatóan beleírták azt, hogy O1G, s ezt olyan webkamerák előtt tették meg, amelyek alapvetően turisztikai, városmarketing és időjárás-követési megfontolásokból szolgáltatnak képeket az interneten keresztül országnak, világnak. Az üzenet látványosan megformálható a hótaposással, a közvetítő csatorna ingyenesen szolgáltat mozgó- és állóképeket sokaknak, a cselekedetnek pedig nincs sem szabálysértési, sem büntetőjogi vonzata, tehát szabad megtenni. A hatalom – híve – pedig nem tehet mást, csak igyekszik minél hamarabb eltakarítani a nyomát is.

Az egész rezsimről szól

Igen, a hatalmon lévők – és a hozzájuk szorosan kötődők – ténykedése ez, mivel az O1G már régen nem egyetlen személyről szól, hiszen azt sértődötten vissza lehetne verni, hanem a 2010. óta tartó kormányzás határozott kritikájának és leváltási szándékának a jelképe. Ha nagyon túl akarnánk gondolni ezt a még egészen fiatal jelképet, akkor párhuzamba hoznánk az 56-os lyukas zászlóval, amin – bár tudván okát – egykoron sokak fel voltak háborodva amiatt, hogy egy nemzeti jelkép közepébe nem lehet ollóval-bicskával belevágni még akkor sem, ha egy sokaknak nemtetsző címert nyírtak ki onnan, vagy ki sem nyírták, hanem a tiszta zászlóba kanyarítottak karikát.


O1G
Ködszínház a Nagyerdő szélén

A debreceni kezdeményezésnek néhány nap alatt lettek követői szerte az országban, sőt egészen távol Magyarországtól, például Japánban is. Azoknak az eszközévé vált a hótaposás, akik más lehetőségük – ez vagy így van, vagy tán mégsem – nem lévén ily módon fejezik ki, erről készült fotóik internetes feltöltésével demonstrálják ellenérzésüket, tiltakozásukat a regnáló kormánnyal szemben.

A kormánypárti kommentelők közül többen szarkasztikusan felvetik, hogy hamarosan jön a tavasz, nem lesz hó. Ám vélhetően a tavasz elérkezése, a hó olvadása előtt kiderül, hogy találnak-e maguknak újabb kommunikációs, bárki által egyszerűen használható, direkt és határozott üzenetek továbbítására alkalmas terepeket a kormánnyal elégedetlenek. Lesznek-e újabb eszközei a debreceni recept követőinek.


O1G
Debrecen-Tócóskert

A megosztása fontos!

Kérjük, válasszon előfizetési vagy támogatási lehetőségeink közül!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

További olvasnivalók...