Mintegy kétszáz érdeklődő részvételével, teltházzal tartották meg április 11-én az MTA Debreceni Akadémiai Bizottság (DAB) székházában Fábián István vegyészprofesszor, a Debreceni Egyetem volt rektorának Magyarország akkumulátor nagyhatalom lesz! Megéri? című előadását. Ahogy arról korábban elsőként beszámoltunk, a tudományos előadást eredetileg a Debreceni Egyetemen rendezték volna meg, azonban Kun Ferenc, a Természettudományi Kar dékánja nem engedélyezte, hogy azt egyetemi rendezvényként, a felsőoktatási intézmény területén tartsák meg. A kari vezető arra hivatkozott, hogy az egyetem működési rendje alapján nem adnak teret olyan programnak, ahol aktuálpolitikai kérdéseket vitatnak meg.

Fábián István az előadása elején leszögezte, az értelmiség felelősségének tartja, hogy megszólaljon a szakterületét érintő kérdésekben. Mint mondta, nagyon sok tévhit, félinformáció és téves információ látott napvilágot a témában, ő ugyanakkor a megbízható nemzetközi szakirodalomra és a hivatalos megnyilvánulásokra támaszkodott az előadás készítése során.

Magyarországon nem zöld az elektromos autó

A vegyészprofesszor bemutatta, az előrejelzések szerint 2030-ra az eladott személygépjárművek fele elektromos meghajtású lesz, az elsődleges felvevőpiac pedig Kína. Miközben Magyarország is kezd átállni erre a trendre, a 4 millió hazánkban használt autóból egyelőre csak mintegy 50 ezer elektromos. Fábián szerint a számokból az látszik, hogy az akkumulátorgyártásban történő szerepvállalásunk nem Magyarországon fogja javítani az elektromos autók részarányát.

A tudós hangsúlyozta, egy elektromos autó nem lehet zöldebb, mint az a technológia, amellyel az áramot előállítják. Mint mondta, Európában csak az energiafelhasználás egy szeletét fedezik megújuló energiából, Magyarországon pedig ennél is jóval kisebb hányadát. Ezért Magyarországon elektromos autót használni nem olyan zöld, mint például Norvégiában, ahol döntően ebből származik az áram.

Nem dőlt még el a csata a lítium akkumulátor javára

Fábián István részletesen bemutatta, milyen akkumulátorok vannak ma jelen a piacon. A lítium akkumulátoroknál grafitot használnak anódként, a katódban pedig lítium-kobalt-oxidot (LCO) vagy lítium-vas-foszfátot (LFP). Az utóbbi mellett kötelezte el magát már több amerikai autógyár is, mert ez kevésbé balesetveszélyes, kevésbé környezetszennyező és olcsóbb is. A lítiumra a nátrium akkumulátorok jelentenek alternatívát, ezek hátránya, hogy kicsi energiasűrűségűek és korlátozott számban újratölthetők. Vannak cink-levegő akkumulátorok is, amelyeknek kedvező az energiasűrűsége, környezetbarátabbak a lítium akkumulátoroknál, de lassú bennük az elektrokémia. „Nem dőlt még el a csata, hogy a lítium akkumulátor nyer-e a piacon” – hangsúlyozta a vegyészprofesszor. A Debreceni Egyetem volt rektora szerint a kínai CATL cég a legkevésbé kedvező akkumulátortípus, a lítium-nikkel-mangán-kobalt-oxid akkumulátorok termelését hozza Debrecenbe.

Fábián István beszélt arról is, hogy a nyersanyagok terén Európa teljesen kiszolgáltatott, a kobaltot, a lítiumot, a grafitot és a nikkelt is döntően a kontinensen kívülről hozzuk be. Ez többek között azért is problematikus, mert Kongóban például gyermekmunkával termelik ki a kobaltércet. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Földön fogyóban van a lítium (elvileg még 80 millió tonnát lehet kitermelni) és más elemek, amelyekre szükség van az elektromos autók alkatrészeinek előállításához. 1 tonna lítium kinyeréséhez ráadásul 2200 tonna vízre van szükség, nem véletlen, hogy Chilében ez a folyamat már aszályok kialakulásához járul hozzá. Azt is megjegyezte Fábián, hogy 1 tonna lítium kinyerésekor 15 tonna üvegházhatású gázt szabadítanak a levegőbe, ezt pedig nem szokták beleszámítani az elektromosautó-gyártás környezeti hatásai közé.

Ellentmondásos adatok a vízigényről

Megemlítette továbbá, a Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégiában olvasható, hogy a MOL által végzett vizsgálatok alapján Magyarország lítiumban gazdag geotermikus lelőhelyekkel rendelkezhet, így a jövőben képessé válhat legalább a belső kereslet kielégítésére. Fábián leszögezte, nem kell amiatt aggódni, hogy ezt termálvízből nyernék ki, mert annak alacsony a lítiumkoncentrációja.

A vízigénnyel kapcsolatban elmondta, a beruházás kommunikációja során ellentmondásos adatokat közöltek. Palkovics László technológai és ipari miniszterként tavaly májusban egy 100 gigawattóra kapacitású gyár esetében még napi 24 ezer köbméterről beszélt, a CATL engedélykérelmében viszont 40 gigawattóra gyártókapacitásra csak 6232 köbméter maximális vízigény szerepel. Fábián István szerint az engedélyek alapján egyértelmű, hogy a települési vízhálózatról látják majd el a gyárat, döntően lágyított vízzel. Kifogásolta, hogy az üzem éves vízigényét sehol sem közölték még, a gyárból kikerülő szennyvíz lítium-határértékét pedig a Debreceni Vízmű Zrt. egyedi alapon határozza majd meg. Kérdésesnek nevezte továbbá a távozó vízpára mikroklimatikus hatásait. A szakértő szerint a téli időszakban ipari hóesésre lehet számítani.

A vegyészprofesszor szerint nagy kérdés az is, mi történik a talajszennyezés migrációjával, ugyanis a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (Tivizig) egy korábbi anyaga alapján a talajban lévő szennyeződések már veszélyesen megközelítették az ivóvízadó réteget. Ennek kapcsán Fábián megjegyezte, Kincses Dániel, az azóta elbocsátott Tivizig-igazgató számos megalapozott kérdést tett fel a beruházással kapcsolatban.

A volt rektor azt is hangsúlyozta, hogy a déli gazdasági övezetbe települő más cégeknek is jelentős a vízigénye, az ugyancsak az akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó EcoPro BM naponta 3,3 ezer köbméter, a Semcorp pedig napi 1,66 ezer köbméter vizet fog fogyasztani.

Nem is az a szürkevíz, amiről a városvezetés beszél

Felidézte Fábián István, hogy Papp László (Fidesz) polgármester többször is azt nyilatkozta, 70 százalékban szürkevizet fog felhasználni a CATL, de a szürkevíz valójában azt a szennyvizet jelenti, amely nem tartalmaz fekáliát és vizeletet. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) 2020-as állásfoglalása szerint márpedig a következő 20 évben nincs realitása a szürkevíz használatának. A gyárban valójában kezelt szennyvizet fognak használni, de előbb ezt fel kell javítani ivóvíz minőségűre, többek között sótalanítással. „Ennek jelentős környezeti terhelése lehet” – jegyezte meg a vegyész, hozzátéve, hogy drága eljárásról van szó. Ezen a ponton emlékeztetett, Papp László március 16-án azt írta Varga Zoltán (DK) országgyűlési képviselőnek, hogy a szürkevízzel kapcsolatos beruházás várhatóan állami forrásból fog megvalósulni.

Mivel a városban terjedő szóbeszéd szerint a Civaqua-programot is az akkumulátorgyár miatt valósítják meg, Fábián István leszögezte, a jelenlegi ismeretei szerint ennek semmi köze a beruházáshoz. A vízügyi fejlesztéssel napi 120 ezer köbméter vizet akarnak elhozni a Tiszából Debrecen határába, de ezt a cég nem tudja felhasználni, ahhoz egy víztisztító művet kellene építenie.

Nincs ennyi energia Magyarországon

Beszélt a gyár hatalmas energiaigényéről is. Úgy fogalmazott, a paksi atomerőmű által termelt áram 35-40 százaléka a debreceni déli ipari parkban landol majd. A CATL első ütemének energiaszükséglete évi 700 gigawattóra áram és 1000 gigawattóra földgáz lesz. Ez azt jelenti, hogy a hazai földgáztermelés 10 százalékát itt égetnék el. Hozzátette, évente 507 ezer tonna szén-dioxid-kibocsátással jár majd a beruházás. Szerinte kérdés, hogy akarják így teljesíteni a város 2030-ra vonatkozó klímatervét.

Holoda Attila energetikai szakértőre, korábbi helyettes államtitkárra hivatkozva arról is beszélt, Magyarországon nincs annyi energia, amennyi az összes eddig bejelentett akkumulátorgyárhoz szükséges. A többletigény csak földgáz- és villamosenergia-importból fedezhető, de utóbbit tekintve már most is 30 százalékban importra szorulunk.

Az ipari hulladékkal kapcsolatban Fábián István arra hívta fel a figyelmet, hogy a CATL eddig semmit sem közölt arról, mennyi selejt fog keletkezni a gyártás során, és mit kezdenek majd ezekkel. Mint mondta, Gödön a termelés 30 százaléka selejt. Azt is elmondta, hogy az engedélyezési anyag alapján a veszélyes anyagokat az előírásoknak megfelelően fogják kezelni Debrecenben, de a gödi példa alapján nem biztos, hogy ez valóban így lesz. Hangsúlyozta, az akkumulátorgyár veszélyes üzem, Kínában, Ausztráliában és az Egyesült Államokban is történt már komoly baleset. A vegyészprofesszor szerint érthetetlen, hogy miért a lakott területtől 5-600 méterre építik a gyárat.

Kérdéses, hogy elég képzettek lesznek-e a munkások a veszélyes anyagok kezeléséhez

A gyárban a harmadik ütem után az előzetes bejelentések szerint 9 ezren fognak dolgozni. Fábián szerint a CATL egyelőre nem jelentett be igényt magasan képzett magyar munkaerőre, így várhatóan a munkaerő több mint 50 százaléka külföldről érkezik majd. Szerinte kérdés, hogy a dolgozóknak megfelelő lesz-e a szakképzettsége a veszélyes anyagokkal való munkavégzéshez. A volt rektor feltételezése szerint nem lesz az.

A CATL-beruházás jövedelmezőségét illetően összehasonlításként bemutatta a gödi Samsunggal kapcsolatos számításokat, amelyek alapján az állami támogatás 17 év alatt térül meg.

Összegzésként azt mondta, az optimisa jövőkép szerint az elektromos autózás lesz a megoldás, a pesszimista szerint ugyanakkor 10-15 év múlva már csak egy rossz emlék lesz ez a technológia. Fábián szerint az utóbbi a valószínűbb. Kijelentette: nem az elektromos autózás jelenti a jövőt.

A hidrogénmeghajtásé lehet a jövő

A vegyészprofesszor előadását követően számos kérdés és észrevétel hangzott el. Volt, aki megjegyezte, ha a döntéshozók tudnak az elhangzottakról, akkor „emberiség elleni bűntény”, amit tettek. Fábián István erre úgy reagált, messze nem ért a beruházás minden részéhez, de nagyon szívesen leülne vitatkozni olyanokkal, akik úgy gondolják, hogy ez egy jól átgondolt program.

Arra a kérdésre, lehet-e bízni abban, hogy a jelenleg folyó kutatások eredményeképpen a jövőben mégis az elektromos autók lesznek a jó közlekedési megoldás, Fábián azt felelte, a jelenlegi ismeretei alapján a hidrogénmeghajtást látja a jövő technológiájának.

Egy kérdésre válaszolva a professzor azt is kijelentette: nem szabadna egy energiahiányos országba ennyire energiaigényes iparágat telepíteni.

Volt, aki arra volt kíváncsi, mit fog tenni az ország, ha nem a gáz és az elektromos áram, hanem a víz lesz kevés a gyár üzemeléséhez. Fábián István erre úgy reagált, az ígéretek szerint a lakossági vízfogyasztás előnyt élvez a gyár igényeivel szemben. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a Keleti-főcsatorna vize önmagában biztosan nem tudja kielégíteni a városba települő cégek miatt megnövekedett vízigényt.