De miért is lenne változás? Miért kellett volna a debreceni polgároknak tömegesen erőt érezni arra, hogy szavazatukkal leváltsák a korrupt Fidesz helyi megtestesítőit?

Papp Lászlóról elmondható, hogy kiszolgálta szervilisen az állampárt sokszor szürreális propaganda és népbutító politikáját, viszont semmiképp sem lehet a szemére vetni, hogy alkalmatlan és felkészületlen egy polgármesteri pozícióra. Miért vetették volna bizalmukat a debreceni polgárok egy olyan személybe, aki kommunikációjában az O1G és összefogás mantra elvakult helyi pápájának mondható, aki a legcifrább szavakkal tudja ostorozni politikai ellenfeleit, de ezen túl nem sok emlékezetes, építő pillanattal állt a publikum elé. A protest szavazat is szavazat, de sosem lesz elég a városvezetésre.

Másik oldalon pedig miért támogattak volna egy olyan jelöltet, aki alig volt jelen a nyilvánosságban, nem építette ambícióit túl hosszú ideje és közgyűlési munkájáról sem sokat kommunikált.

Amennyiben a jelenlegi kínálatból csak egy jelölt állt volna rajthoz, az sem lett volna elég a változáshoz, az összes ellenzéki polgármesterjelölt támogatását összeadva is brutális a Fidesz előnye városunkban. Persze növelhetné a részvételi hajlandóságot a bizonytalanok körében, ha csak egy kihívó állna szemben az állampárt jelöltjével, de kérdéses, ha figyelembe vesszük a pártok törzsbázisaiból történő lemorzsolódást, akkor mennyi lenne vége. Hiszen egy jobbikos vagy LMP-s nem biztos, hogy átszavaz egy gyurcsányista jelöltre, ahogy ez fordítva is igaz lehet. Nem lehet kiirtani az ideológiát és az identitást a politikából, hiszen az annak lényeges alapja.

Aki szerint az összefogás elegendő a sikerhez, az vagy hazudik, vagy téved. Baranyi Krisztina nem azért nyerte el a kerületi polgármesterséget, mert nem volt más ellenfele, hanem sok évnyi áldozatos munka és kockázatvállalás miatt. Ne felejtsük, hogy kezdetben csak az LMP és az MKKP kívánta őt elindítani, viszont az általa megszerzett politikai tőkével és a választók erejével keresztülvitte akaratát.

Emlékszik valaki arra, hogy Debrecenben akármelyik ellenzéki politikus tényleges, akár egzisztenciális kockázatot vállalt? Tud valaki olyan helyi politikusról, aki végigvitte az ügyet, amivel foglalkozott, vagy akár feltárta és megoldotta? Volt ehhez hasonló aktív ellenzéki képviselőnk, aki már persze nem lesz a testület tagja. Ez szégyen.

Ma nem lehet büszke magára egy ellenzéki formáció sem. Egy sok szempontból láthatatlan kampány után, melyben talán egy kreatív és formabontó eszközt sem láthattunk, a padlón van mind a rendszerellenzék, mind a rendszeren kívülről érkezett politikusok halmaza. Pár képviselői hely nem jelenthet sikert. Nincs értelme domináns ellenzéki erőről beszélni, hiszen az helyben összesen négy képviselői hellyel rendelkezne, míg a Varga Zoltán által megbukottnak nevezett 21. századi pártok szövetsége három széket foglalhat el. Tényleg hatalmas a különbség.

A munkának és építkezésnek nem 2022 elején vagy 2024 önkormányzati választása előtt kell elkezdődnie. Munka alatt pedig nem a zárt szobákban történő, összefogás néven futtatott osztozkodások, zsarolások és arrogáns fölényeskedések tevékenységére kell gondolni. Új gondolatok kellenek, új programok, közösségeket kell építeni, amik meghaladják a jelenlegi politikai csoportok zártságát, az emberek közé kell menni és lakóközösségek szintjén építkezni. Amíg ugyanott állunk, és ismétli mindenki az eddig kipróbált recepteket, addig nincs remény.

Rutz Tamás – a Mi Vagyunk Debrecen aktivistája

xxx

VOKSVÉLEMÉNY – Várjuk olvasóink véleményét a debreceni választásokkal kapcsolatosan. Levelüket erre a címre küldjék: szerkesztoseg_KUKAC_debreciner_PONT_hu