A CATL nevű kínai óriásvállalat Debrecen déli gazdasági övezetébe tervezett akkumulátorgyára kapcsán országos figyelmet szerzett, és a tiltakozások egyik katalizátorává vált a mikepércsi anyák egy csoportja, akik fél évvel ezelőtt még csak aggódva figyelték a beruházással kapcsolatos híreket, idén március 15-én viszont bejelentették: Mikepércsi Anyák a Környezetért (Miakö) néven egyesületet alapítottak az eljárásokban való hatékonyabb részvétel érdekében. A Debrecentől néhány kilométerre lévő hajdú-bihari település nevét ők tették országosan ismertté mozgalmukkal.

Egy mikepércsi közmeghallgatással kezdődött

Az akkor még nem létező egyesület tagjai először a tavaly november 30-i mikepércsi közmeghallgatáson tették fel a gyárépítéssel kapcsolatos kérdéseiket. Mivel az eseményen az előzetes meghívás ellenére senki sem jelent meg a CATL és a környezethasználati eljárást lefolytató Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal képviseletében, valamint Papp László (Fidesz), Debrecen polgármestere is csak Pécskay Zoltánt, az önkormányzati tulajdonú EDC Debrecen Nonprofit Kft. ügyvezetőjét küldte maga helyett, a kérdéseikre többnyire nem kaptak érdemi válaszokat.

Január 9-én Debrecenben tartották az első törvény által kötelezően előírt közmeghallgatást a katasztrófavédelmi eljáráshoz kapcsolódóan. A bekiabálások, valamint a városvezetéssel és a céggel szembeni lakossági indulatok miatt emlékezetessé vált eseményen részt vett számos mikepércsi is. Az anyák ismét feltették a kérdéseiket, de a közmeghallgatás után úgy érezték, továbbra sem kaptak teljeskörű tájékoztatást.

Három helyi népszavazási kérdést adtak be

A beruházástól egyre inkább tartó mikepércsiek ezt követően előbb a közösségi médiában, majd személyesen is szervezkedni kezdtek. Január 15-én a helyi sportpályán gyűltek össze ők és debreceni lakosok, hogy megvitassák az ellenállás lehetséges módjait. Az eseményen elhatározták, hogy a pártoktól függetlenül működnek. Az egyesület-alapítás lehetőségét már ekkor felvetették. Több megjelent is egy akkumulátorgyár-ellenes országos népszavazást jelölt meg fő célként, amelyet az iparági beruházások által érintett települések összefogásával valósítanák meg. Ilyen kérdést a mikepércsi anyák egyelőre nem, csak az LMP nyújtott be a Nemzeti Választási Irodának, még január 23-án. Ennek hitelesítését a március 21-i döntésében a Nemzeti Választási Bizottság elutasította. Helyi referendumot azonban hármat is kezdeményeztek az anyák, méghozzá Debrecenben. Ezek jelenleg a helyi választási bizottság döntésére várnak:

Január 20-án tartották a beruházás környezetvédelmi közmeghallgatását, amelyet a Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal szervezett. A tüntetéssel (molinók, zászlók és megafonok is voltak a tiltakozóknál) indult eseményen ismét ott voltak a mikepércsi anyák, akik számos kérdéssel készültek, többek között a levegő- és zajszennyezéssel kapcsolatban.

Tüntetésben is az élen járnak

A mikepércsi anyák voltak azok, akik megszervezték az akkugyár elleni első, rendőrségen bejelentett demonstrációt is. Január 28-án közel tizenegy kilométert megtéve mintegy kétszázan sétáltak át a községből a gyárterület mellett elhaladva Debrecen főteréig, ahol az ott várakozókkal egyesülve ezres tömeggé váltak. Máig ez volt a legnagyobb tüntetés a beruházás ellen.

Március 15-én újabb, megemlékezéssel egybekötött demonstrációt szerveztek Mikepércsre, amelyen már kevesebben vettek részt, de most először egyesületként, és számos konkrét információval léptek a tiltakozók elé a szervezők. Egyrészt bejelentették, hogy az akkumulátorgyár környezethasználati engedélyét megadó kormányhivatali határozat megtámadására készülnek, másrészt azt, hogy támogatják Horváth Nándor László debreceni civilt, aki a katasztrófavédelmi engedély miatt fordult a bírósághoz. Március végére pedig egy fórumot is szerveznek, ahol a tervek szerint szakértők fognak beszélni a beruházásról. Ismertették a közösségük néhány követelését is: szigorúbb környezetvédelmi előírásokat akarnak a már meglévő gyárak érintettjeinek védelmében, valamint valódi környezetvédelmet, gyakorlatban is működő demokráciát és nyílt párbeszédet követelnek.

Belerondított a terveikbe az akkugyár

Megkérdeztük a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület néhány aktív tagját, miért döntöttek úgy, hogy egy közösség részeként szerepet vállalnak az akkumulátorgyár elleni tiltakozásban. Fónainé Pásztor Enikő, a Miakö elnöke áprilisban fog nyugdíjba vonulni, négy gyermeke és hét unokája van. Értelmiségi család tagja, ő, a férje és a gyermekei is diplomások. Úgy gondolja, az értelmiségnek számonkérhető feladata és felelőssége van a jövő formálását illetően. A férjével második éve lakik Mikepércsen, Debrecenből költöztek ki, miután a gyerekek önállósodtak. Az egyesület elnöke 30 éve kertészkedik, ebből a célból választották az új otthonukat, ahol egy gyerekek képzésére szolgáló, környezetbarát módszereket ismertető bemutatókertet alakított ki. „Ez volt a szívem csücske. Na, most itt halt meg a dolog, ha lesz egy aksigyár, ami elszennyezi a vizet, amivel öntözöm a növényeimet. Hogy fogom a gyerek szájába adni a paradicsomot, amit ő ültetett, ő gondozott, de nem eheti meg?”

Fónainé Pásztor Enikő azonban hangsúlyozta, elsősorban az unokái jövője készteti őt a tiltakozásra. Azt szeretné, hogy unokái majd lássák, nem ült tétlenül, hanem felállt és tüntetett az ő jövőjük védelmében.

Beszéltünk Kozma Évával is, aki már több tüntetésen felszólalt az akkumulátorgyár ellen. Termékfejlesztő mérnökként dolgozik, jelenleg kávés kozmetikumokat fejleszt. Három gyermeke van, a második születésekor költöztek ki Mikepércsre. Mint mondta, a község előnyének tekintették, hogy közel található Debrecenhez, így az ottani szolgáltatásokhoz is. Más rokonaikhoz hasonlóan ők is ideális környezetnek találták a gyermekeik felneveléséhez. „Ez a gyár szépen belerondít az egészbe, azt láttam, muszáj tenni valamit” – fogalmazott. Mint mondta, olyan anyákkal dolgozik most együtt, akikkel korábban nem is ismerték egymást.

Lövei-Szabó Cintia, a Miakö tagja a családjával közel tíz éve él Mikepércsen. „Azért költöztünk Mikepércsre, mert szerettük volna egy falusias légkörű településen felnevelni a gyerekeinket” – mondta. Úgy látja, a gyár keresztülhúzza az elképzeléseiket. Szociális területen dolgozik, jelenleg a négyhónapos csecsemőjével van otthon gyeden. Mint mondta, minél többet olvasott az akkumulátorgyártásról, annál jobban elkeseredett. Az első gyermekére három, a másodikra pedig hat évet várt. Ezért tiltakozik az ellen, hogy olyan oldószert használjanak a település közelében, amely meddőséget is okozhat. „A saját gyerekeimet nem akarom ugyanannak kitenni, mint amiben én is szenvedek” – sorolta. Amikor rájött, hogy ez megtörténhet, felvette a kapcsolatot másokkal, akik szintén ellenzik a beruházást. Lövei-Szabó Cintia arról is beszélt nekünk, soha nem akart külföldre költözni, de most elgondolkodott ezen. Mint mondta, máshová nem tud elmenni, ha az egész ország tele lesz ilyen beruházásokkal.

A gazdasági végzettségű Gyöngy-Tóth Enikő két gyermek édesanyja, ő volt az akkumulátorgyár elleni első tüntetés főszervezője. A Debrecinernek elmondta, születése óta Mikepércsen él, a férjével itt alapítottak családot. Mint mondta, fontos neki a település sorsa, ezért kezdett el tiltakozni az üzem építése ellen. „Azért a közösségért, ahol élek, ahol az életünk nagy részét terveztük” – jelentette ki.

Hozzájárulhatnak a magyarországi civil szféra erősödéséhez is

Molnár Ágnes, az Alternatív Közösségek Egyesülete (AKE) alelnökeként évek óta aktív szereplője a magyarországi civil szférának, és jó rálátással rendelkezik a környék önszerveződő megmozdulásaira. A Debreciner érdeklődésére kifejtette, ha egy csoport egyesületet alapít, azt jelzi, hogy komolyan gondolja a szándékait és hosszútávon építkezik, fenntartható megoldást keres a céljai elérésére. Molnár Ágnes úgy látja, a mai Magyarországon előnyei és hátrányai is vannak az egyesület-alapításnak. Előnye, hogy más szervezetek és döntéshozók komolyabban veszik a csoportot. „Szoktak is arra hivatkozni döntéshozók, hogy miért állnának szóba egy csoporttal, ha nem is szervezet” – magyarázta. Hátránya, hogy egy jogi formát könnyebben lehet vegzálni, mint egy megfoghatatlan csoportot. Az AKE alelnöke úgy látja, mivel a mikepércsi anyák hosszútávra terveznek, forrásokra lesz szükségük és várhatóan törvényi úton is fel fognak lépni, ezért nem rossz döntés az egyesület létrehozása. Az adminisztrációs terhek miatt azonban fontos, hogy egy egyesületet nem könnyebb vezetni, mint egy céget, ez egy felelősséggel járó tevékenység.

Arra a kérdésünkre, hogy hozzájárulhat-e a mikepércsi anyák egyesülete a hazai civil szféra erősödéséhez, Molnár Ágnes azt válaszolta, ha a céljuk nem csupán az akkumulátorgyár megállítása, hanem a környezetük hosszútávú megvédése, akkor hozzájárulhatnak egy erősebb civil társadalomhoz. Az AKE alelnöke szerint ezt maguk a mikepércsiek tudják megmondani. Azt is megjegyezte, ők nagyon örülnek, ha ilyen szervezetek vannak a régióban.

Fónainé Pásztor Enikő, a Miakö elnöke a Debreciner érdeklődésére elmondta, valóban túlmutat a céljuk az akkumulátorgyár elleni küzdelmen, Mikepércs környezetét akarják megóvni. Azonban úgy látja, jelenleg ez a beruházás jelenti a legnagyobb veszélyt. „A barkámon zizegnek a méhek, nyáron lesznek lepkék, tele van a kert élettel, növényeken túl az állatokkal is. Itt csicsereg velem szemben egy gyönyörű rigó, télen idejártak a cinkék enni. Ezek mind el fognak tűnni” – fogalmazott.

Ez a cikk a „Szabad oldal” kezdeményezés részeként jelent meg, együttműködésben a Szabad Európával.