Vajon úgy volt-e, hogy a Debrecen lakosságát igen alaposan foglalkoztató gyár ügyében elgondolkodván a helyi professzorok, egyetemi tanárok, akadémikusok felhívták egymást telefonon, hogy itt az ideje, üljünk össze, vitassuk meg a témát? És akkor leült együvé a bölcsész, a természettudós, a kiváló orvostudós és az agrárium országos szaktekintélye, mind a debreceni legmagasabb tudományosság reprezentánsai megvitatták, közös nevezőre jutottak és megfogalmaztak egy nyilatkozatot a debreceni népnek. Vagy az volt, hogy ilyenféle találkozó és professzori eszmecsere nem is történt, s pusztán az aktuális politikai direktíva szerint megírtak nekik egy szöveget, mert akkora bajban van az akkugyár melletti pártpropaganda, hogy még őket is ideébresztették?

A Fidesz helyi, amúgy önkormányzati – tehát elvileg minden fideszes és nem fideszes debreceni polgár – tulajdonában lévő hírportál ezzel a címmel adott hírt: Megszólaltak a debreceni professzorok az akkumulátorgyárról. Aztán már csak alább írnak arról, hogy a Professzorok Batthyány Körének debreceni csoportja közleményét ismertetik. Mint az köztudott, a Professzorok Batthyány Köre a Fidesszel erőteljesen szimpatizálók egyesülete. Tehát ha ennek a tisztes korú és tudományú testületnek a debreceni csoportja szólal meg, az közel sem jelenti azt, hogy a debreceni professzorok nyilatkoztak. Mert hát igen nagy a sokasága azoknak a debreceni professzoroknak, akik nem a Fidesz hívei, azokról nem is beszélve, akik a tudományukat művelik mindhalálig, s nem mártóznak meg a politika, a kormánypárti propaganda húzós mocsorában. Még a nekik amúgy már rég kijárt, de meg nem kapott Széchenyi-díjért sem.

A helyi Fidesz-média által ismertetett „közlemény” konkrét kijelentéseket tesz azzal kapcsolatban, hogy a gyárak területe alatti elveszített termőföld valójában csekély és hogy a gyárak által igényelt víz is valójában csekély. Minden csekély. Szóval adatok nélküli, tényszerűnek tűnő, határozott megállapításokat tesz az úgynevezett professzorok közleménye. És mindezt ki állítja? Miért nincs név, miért nincsenek nevek a nyilatkozat alatt? Tudósok nevei, akik elismert, munkásságuk által rájuk joggal felruházott tekintéllyel állítják, hogy nincs miért aggódniuk a debreceni polgároknak. Nem vállalták talán?

Minden igazi tudós egyfajta példaképe szerte a világban az a Giordano Bruno, aki nem volt hajlandó a hatalom nyomására sem visszavonni a tanait, s ezért (is) fejjel lefelé, meztelenül felakasztották, majd még élve máglyán megégették. És neki volt igaza, annak, amit ő akkor tudott, mondott, tanított.

Neki volt neve, vállalta, tudóssága okán meggyilkolták kegyetlenül. A fideszes médiában citált professzoroknak nincs nevük, ezért aztán dokumentált tudásuk sincs, felelősséget meg végképp nem vállalnak. Általuk így a tudomány hiteltelenedik el azzal, ha a tudósoknak nincs nevük. Nevük, vagyis pályafutásuk, munkásságuk, érdemeik, elismertségük, szakmájukban sikeres tanítványaik, nemzetközi respektjük, bármiféle tudományos garanciája annak, amit mondanak. Ők, a névtelen debreceni tudósok, mondjuk ki, pusztán politikai propagandisták, az aktuális hatalom szolgálói.

Én a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsész hallgatója voltam a rendszerváltás előtti utolsó fél évtizedben, számos kiváló oktatóm volt, professzoraim mindegyike hatalmas tudású tisztességes ember, nemcsak tudományt kaptunk tőlük, hanem etikát, tartást, becsületből példát is.

Ezennel is szeretném megvédeni a magam szerény módján a tisztes magyar tudóstársadalmat, hazánk és nemzetünk egyik legfontosabb alkotóit és megtartóit azokkal szemben, akik a hatalom hóna alól névtelenül és falkában bekiabálnak a kormánypárti médiában, meg nem hallva, meg nem értve a debreceniek, a magyarok félelmeit.

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)