Egy évvel ezelőtt a putyini Oroszország megtámadta hadseregével Ukrajnát azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megbuktatja az ukránok által választott kormányt, helyébe moszkovita vezetőket állít, s így befolyása alá von egy korábban szuverén államot. Mindez Európában történik.

Az oroszoknak nem sikerült egy lendületből elfoglalni Ukrajna fővárosát, nem sikerült a deszantosaival elfogni, sem likvidálni az ukrán elnököt, aki nem fogadta el a Nyugat ajánlatát, hogy meneküljön el hazájából, s alakítson például Londonban egy emigráns ukrán kormányt. Ellenállt. Ellenálltak az ukránok.

Egy év óta háború van. Százezrek halnak meg a front mindkét oldalán, milliók menekülnek a háború elől.

Mit tettünk mi?

Magyarok sokasága segítette az Ukrajnából menekülteket egy pokróccal, néhány üveg ásványvízzel, étellel, szállással. Ahogy azt kell. Ki mit tudott adni. Az egyszerű emberek.

És ugye mindenki emlékszik rá, ahogy az április eleji országgyűlési választások győztes buliján Orbán Viktor az ukrán elnökkel gúnyolódott, s hatalmas nevető ováció fogadta a célzott kiszólását a lelkesült ünneplői körében. Akkor még azt hitték ők, hogy a putyini oroszok tényleg elsöprik az ukránokat, ezért hozzájuk, a putyini oroszokhoz dörgölőztek, a megszálló, a kegyetlenkedő, az erőszakoskodó, a rabló orosz ármádiához.

Hiába volt nekünk, magyaroknak megannyi kegyetlen tapasztalásunk belőlük, a megszálló oroszokból és a helyi szolgáikból 1849-ben, 1944-45-ben, 1956-ban, a mai kormányzati kommunikáció az oroszok, Putyinék mellé verbuválta a hű szavazóit. Ráhangolta az általuk elfoglalt állami médiát, erre irányította a megafonját, késztette lelkes lakossági trolljait. Hát magyarok, mik lettünk a kutyaúristenit neki?!

Sikerült elérniük, hogy már magyar emberek tíz-százezrei gyűlölik az ukránokat úgy, hogy még egyetlen eggyel sem találkoztak közülük. Bravó, Orbán Viktor!

Milyen emberek lettünk, maradtunk egy háborús év alatt?

Európa lenézettjei. Ha elmész csak Szlovákiába vagy Lengyelországba, s ha kiderül az étteremben, hogy magyar vagy, ne légy biztos abban, hogy a rendelt levesedbe nem fog beleköpni a szakács vagy a pincér, vagy mindkettő.

Magyarország népének szabad döntése, hogy az egyik legszebb becsületünk, a 200 éve született Petőfi Sándor mögé áll-e lelkében és tettében, vagy az országot jelenleg széjjellopó, kiárusító és a putyini Oroszországot támogató családi garnitúrát támogatja.

Magyarország népének szabad döntése, hogy akar-e szabadságot magának, mindenki másnak, az ukránoknak és az oroszoknak is, vagy sem.

Én nem putyinékkal, én az ukránokkal vagyok.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!