Mottó: Sokan annyira híján vannak az eredetiségnek, hogy a történelmet tanulmányozzák megismételhető hibák után kutatva. Nassim Nicholas Taleb

Mostanában sokan meghalnak körülöttem. Néhány évig a SARS-CoV2, majd a variánsai arattak közöttünk. Furcsamód, mióta kitört az orosz-ukrán háború, vége lett az őrületnek. Igen, igen! Az őrületnek, ahogyan a világ kormányai a velejáró helyzetet kezelték. Akkor éreztem meg úgy igazán először, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk mi a saját választott képviselőink kényének-kedvének. Álladóan változtatott szabályok, katonaság, számunkra tök felesleges kijárási tilalom, oltakozáskényszer, hatalmas pazarlás, titkok titkok hátán meg amit csak akartak a politikusok. Sokan rebegték azt, hogy az új világrend kezdetén vagyunk, amikor is egy világhatalmi kör meg fogja tizedelni a népeket, mert nincs már szükség annyi munkásrabszolgára, mint amennyi a túlnépesedési folyamatok során „keletkezik”.

Még élünk. Sokan meghaltak, de még sokan élünk. Persze fogalmunk sincs, hogy mit fecskendeztek belénk és milyen utólagos hatásai lehetnek. A vakcinákért még a gyártók sem vállaltak felelősséget, mint ahogy az államok sem, sem pedig az oltó orvosok. Mára már bizonyos, hogy maga az ellenszer csak arra volt jó, ha ez így igaz, hogy a súlyos betegség lefolyását enyhítse. Valójában a fertőzés terjedését nem állította meg. Már, ha enyhítette a betegség lefolyását.. Nekem nem igazán jött be, azt tudom. Csak az erős élniakarásom segített ki ebből a helyzetből, amire ma sem tudom a választ, hogy mesterségesen generálták-e vagy csak úgy jött egy vírus, ami volt régebben is talán, és az erősebb válfaja majdnem bedöntötte a világot. Oké! Ne gyártsunk azonban összeesküvés elméleteket! Vegyünk egy „ideális állapotot”: ha nincs vakcina, sokkal többen meghaltak volna, és pont. Se cáfolni, se igazolni, mára már még elemezni sincs kedvem. Hol vagyok én ahhoz!

Az azonban biztos, hogy komoly gazdasági recesszióba került az ország. Szijjártó bejárta a világot (és járja ma is szerintem teljesen feleslegesen), hozott többezer lélegeztetőgépet – amiket azóta is ajándékozgat a kormányunk, mert közel sem kellett volna annyi -, milliárdok repültek el vakcinákra, tesztekre, amelyek raktárakba rohadtak el.… És sosem mondták el, hogy kikkel üzletelt, kiket vont be a kormány ezekbe a durván drága beszerzésekbe. Csak morzsákat tártak fel belőle olyan emberek, akik értik ezt a szakmát. A lakosság vajmi kevés segítséget kapott, sokan tönkre mentek. A kormányközeli körök pedig szépen gazdagodtak a járványból, a mai napig is.

A kijárási tilalom is érdekes volt. Vajon mennyire rendezte át és kinek a javára az alvilági köröket, homály fedi. Még élünk. A munkások reggel mehettek a tömött buszokon dolgozni, este pedig bújni kellett a vírus elől. Nonszensz. Kiket féltettünk? Az alvilág szereplőit? Most is hallani arról, hogy Kínában dúl a vész, most is riogatnak azzal, hogy bármi megtörténhet. És megtörténhet bármi, bármikor. Nem rajtunk múlik.

Aztán Magyarországon úgy felfűtötték a gazdaságot, hogy a közelben zajló háború sem okoz egyelőre annyi kárt, mint a haszontalan és felesleges piaci alapú állami hitelfelvételek, kötvénykibocsátások (melyek megeszik a jövőt) és a kormányközeli köröknek való szórásuk, mert nem jön az EU-s pénz. Félpénzért házfelújítást, hadd jöjjön ki a párnacihából a megtakarított forint! Az sem tesz jót a társadalomnak, hogy kivétel kivételt követ a szabályok alól. Ezt úgy segítjük, amazt amúgy, ennek meg a majd mit mondtam mit adunk vissza a befolyt adóforintokból.. Estve jött a rendelet, még a költségvetéshez sem kellett már országgyűlési ámen, mert ugye háborús veszélyhelyzet van, csak a Fidesz és amit ők akarnak, de a meccsekre eljárunk jó messzire is a világban!

De hol van itt az Istenhit? Akarva-akaratlanul nézem ennek a Szijjártó fijúnak a kataklizmáját. Szerintem külügyminiszter még annyit nem ártott Magyarországnak, mint ő. Mások is voltak az ő pozíciójában, de ezt a durva exhibicionizmust, ezt a rettentő megfelelési kényszert Oroszhontól Amerikáig, ezt a faragatlanságot még nem tapasztalhattuk meg senkitől. Két oka lehet: vagy jót tesz vele az országnak, vagy végleg tönkreteszi az országot. Az a gerinctelenség, ami visszaköszön a mi Lavrov-díjasunkból, inkább az utóbbi felé mutat. Először a nagy (és szerintem felesleges) beszerzések a covid idején, most meg a hintapolitika, a nacionalizmus, az arrogancia, a mindenki a barátom, aki számít, a leplezett kisebbrendűségi komplexus vitathatatlanul árad ebből az emberből.

Tegnap amit levágott a Nagy-Magyarország zászlót kritizálókkal szemben, hát az már mindennek is a teteje. Így egy külügyminiszter csak akkor beszél, ha durva, nacionalista indulatokat akar szítani. Neki mindig meg kell szólalnia. Hallgassák már meg, tényleg ez a módi egy kis országnak!?
Valamikor a románok Pestig eljutottak, most nekik is legyenek ilyen térképeik? Ausztria mikor – hogy is mondjam csak -, hülyült az országa területi nagyságával? Vagy ahogy a németekről beszél. (Kicsivel többet írtam neki a kommentembe, de az nem újságba való, csak a Facebookra: na! Most menjél el egy kürttel és vágjad fejbe ké’hlek azta’t a két zöldfüléjű miniszte’t kéh’lek! ???? Hát mit képzh’elnek azok az embe’ek, nem hallgatnak egy Szíjjá’jtóra, aki az első mendecés házá’ha még szülői kölcsönt kapott! A nép mostohafiát alázzák kéh’lek! Fizessenek köth’béht, ké’hlek! Pont!)
EZ KÉT NAP TERMÉSE az igen közelmúltból!

Lám néhány nappal ezelőtt Dohában imádkozik, másutt veri a mellét és katonaszerűségként pózol. Mindenütt ott van. Elmondja, amit a miniszterelnökének nem illik. Hát mi ez már egy diplomatától?!

Szóval: Istenhit…

Itt állunk egy káosz közepén. A fideszes mindenhez is értő Tállai András azt mondja: „magasabb lett az infláció, gyengült a forint, de az embereknek ebből semmit nem lehet érezni, és nem is éreznek!” Azán gondolom elmegy a templomba ő is, gyónni. Ha megkérdeznék a templomuk pontos címét, igen sokan nem tudnának válaszolni.

Vagy itt ez az aktuális kormánypropaganda, amelyik helyteleníti a kárpátaljai magyarok besorozását az ukrán hadseregbe. Persze, hogy minden magyar emberben kettős érzés szorong ilyenkor, de illik ezt így kormányszinten? Ha Magyarországot támadták volna meg, akkor nekem a cigány származású magyar állampolgárnak nem kellene megvédeni a hazámat, engem nem soroznának be, ha muszáj? Ugyan már! Istennek tetsző cselekedet-e megvédeni a hazát? Értem én, hogy ott vannak a „zsoldosok”, mondják egyesek. Mondjuk a hivatásos állományú katonák, rendvédelmisek is általában annak az országnak a polgárai, ahol katonáskodnak. Kivéve a külszolgálatot, de azt külön rendelik el és önkéntes alapon az arra rátermettek hajtják végre.
Közben nézem a holokauszt megemlékezésekről szóló posztokat. Zsidó, cigány és vége… Pedig nem csak ők estek áldozatul ám a náci Németország célzott hatalmi mámorának. Akinek megy a német, az elgondolkodhat rajta.

Holokauszt! Dávid csillag, barna háromszög, rózsaszín háromszög. ..és még volt több is. Mindannyian megérdemlik az emlékezést! Mindannyian áldozatai voltak a világ legaljasabb állatjának: az embernek!

„A szatíra arra van, hogy a hatalmat nevetségessé tegye. Ha olyan embereket nevetünk ki, akiket elnyomnak, az nem szatíra, hanem a folytatása annak, amit csinálnak velük.” Terry Pratchett

Felvetődik a kérdés: Az Isten most, hogy segíti a szegregátumokban éhezőket, a kispénzű egyedülállókat, a kisnyugdíjasokat, a szegénységbe rekesztett nagycsaládosokat, a hajléktalanokat vagy a bármi más okból segítségre szorulókat? Csak nem az egyébként tehetősebb családokon keresztül, akik eddig is Orbán Viktor és párttársa, a jelenlegi köztársasági elnök szíve csücskei voltak? Ja, nem! Akkor hogyan segít az isten?

Egy barátom azzal magyarázta, hogy: „Közvetett módon! Ad olyan jeleket, amit vagy látsz és értelmezni tudsz, hiszel is benne, majd hallgatsz rá és döntéseket hozol, avagy felhasznál olyan embereket, akiknek a szívében a jóság honol, mint neked! Például, amikor Angliában voltam és a bajban imádkoztam, valahogy elém hozott téged! Ez az a „’hirtelen beugrott’ érzés. Majd írtam neked és te segítettél egy tanáccsal. Isteni sugallat volt. Leginkább így segít az Isten.” Márk Marco

Egy rokonom, aki zsidó vallási vezető lett, ezt írta: „Nem érdekes, hogy mindig a megtaposott, az elnyomott tudja a legjobban megköszönni az égnek, amit kapott? Egyszer egy embert megkérdeztek mit adott neked Isten azért, hogy imádkoztál hozzá. Az ember így válaszolt: Semmit. Ellenben rengeteget elvett tőlem! Elvette a kételyeim, a félelmeim, a depressziót, a haláltól való rettegést.” Attila Gál Jr.

Ha ilyen a hit és másoknak van, akkor van benne valami. Ódzkodjunk azonban az olyan hittől, amit álszentek mímelnek. Mert szerintem ma is kevesek járnak templomba. Olyan homokvárra építeni a hitet, mely aljasságon alapul, nem Istennek tetsző cselekedet, szerintem.

Egy utolsó gondolat. Üzenet odaátra. Önök közül kevesen ismerhették, mert csak egy cigány volt. Pedig illett volna! A napokban volt az emlékestje Újpesten. Egy éve ment el közülünk és mi tudjuk mióta Choli Daróczi József leírta: „Míg én rólad mindent, addig te rólam semmit sem tudsz”. Tehát az üzenet odaátra: Igen, oda kellett volna láncolni magunkat a Belügyminisztérium bejárati ajtójához! Nyugodj békében, Setét Jenő!

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)