Kétféle taxisofőr létezik, az egyik, aki alig beszél, inkább csak az utat figyeli, a másik – általában ez a gyakoribb –, aki azzal a színesíti az utazás perceit, hogy cseveg az emberrel. Négy óra körül járt, mikor indultam, így már előre felkészítettem magam arra, hogy ezúttal a forgalom lesz a témánk, mert ilyenkor igen nehéz közlekedni Debrecen utcáin. Eszembe is jutott néhány aktualitás, például az, hogy beszakadt a Rakovszky utca.

Kisvártatva megérkezett a sofőröm. Idősebb úr volt, azt gondoltam, ő inkább az a típus, aki kevésbé szeret beszélgetni. Azonban miután beültem, azonnal belekezdett:

– Hogy van? – kérdezte.

– Megvagyok – válaszoltam gépiesen –, ahogy mindenki.

– Legalább van pénze taxira! – folytatta viccelődve.

– Hát ebben a hónapban kevesebb tésztát veszek. Valamit valamiért – mondtam.

– Hát igen, fene az egész árstopba! Az a pár termék, ami árstopos, nem kapható, a többi meg háromszor annyiba kerül. Én tojást is tudok olcsóbban venni, ismerőstől, ami szebb is, mint a bolti. Tönkre akarnak tenni ezek minket… – sóhajtott. – Én Romániába járok vásárolni. Igaz, ott nincs árstop, de cukrot legalább lehet kapni. Tetszik tudni, nekünk is volt földünk. A legtöbb élelmiszert megtermesztettük magunknak. Most meg… Mindenhová gyárat építenek, lesz sok munkahely, csak épp enni nem tudunk mit. Messze még a 2026… Pedig én is voltam választáson, mire mentünk vele? Még ha meg is érem a 2026-ot, akkor lesz értelme? Lemérgeznek ezek minket, ez a jövőnk. Nagyon jó földjeink voltak, most meg mik vannak… Gyárak. Régen azt mondták nekem történelem órán, hogy Magyarország volt Európa éléskamrája. Most mi lett? Hulladéklerakó. Mindent idehoznak, ami mérgező. Az unokámnak majd azt tanítják, hogy Magyarország lett Európa szemetesládája.