Mottó: Egy lépést kívánok Neked. Egy igazit. Ami nem csak az óévből visz át az újba. Mert ennél több kell. Nem elég évet váltani. Életet is kell. Ne csak az új évbe lépj most át. Hanem az új életbe. Az igaziba. A tiédbe. Csitáry-Hock Tamás

Boldog új évet kívánok minden arra érdemes embernek! Kívánom, hogy legyetek szerencsések, erősek, egészségesek, boldogok és kreatívak, no meg nőjön már be a fejetek lágya is, hogy ne a Holdon járjatok, amikor átvernek titeket! A templom az templom legyen, a fizetés pedig fizetés. Ne dőljetek be az álszent, csaló, harácsoló, lelketlen és aljas gazembereknek, akik igen jó politikai- és gazdasági pozíciókban sem képesek arra, hogy az országunk minden magyar ember szerethető lakhelyévé válhasson!

Amikor nektek jól megy – mert ugye kockáról kockára építkeztek egymás között, messzire elűzve másokat -, akkor gondoljatok azokra is, akik a mára már nem létező szociális hálóra szorulnának, de nincs olyan!
Hogy kik ők?
1.) A szegény és beteg gyermekek.
2.) A szegény és beteg idősek.
3.) A látszólag munkaképesek, de mentális zavarokkal küzdők.
4.) A rokkantak.
5.) Az önhibájukon kívül munkanélkülivé váló emberek.
6.) Az albérletbe szoruló, szinte feleslegesen dolgozó – a főbérlőnek jólétet teremtő – fiatal felnőttek.
7.) A deviza és jelzáloghitelesek, akiket potenciálisan majd a babavárósok és a CSOK-kosok követhetnek a kilakoltatási eljárásokban.
8.) A hajléktalanok.
9.) Azok, akik soha nem juthatnak egy gyenge kis szociális bérlakáshoz, egy fészekhez, mert olyat már talán nem is épít az állam. (Minek? Egy furcsa piacgazdaság leleldzik nálunk, aki nem dolgozik, ne is egyék, aki nincs velünk, az ellenünk van, a párttal a néppel egy az utunk, csak vannak, akik beleférnek ebbe a sok „jóságba”, és vannak, akik nem. Ezért 12 200 forint például a „családi” 2008 óta, és ezért jó annak, aki dolgozik, mert privilegizált helyzetében kevesebbet kell adóznia, mint egyébként, így kevesebbet is kell betenni a közösbe, kevesebbet kell adni a szegény embernek. Most maguknak adnak a tehetősebbek.)
10.) A befektetők és a végrehajtók áldozatai, mert a végrehajtási törvény úgy rossz, ahogy van, és e tekintetben a polgári törvénykönyv is azoknak kedvez, akik törvényes uzsora útján, munkavégzés nélkül gazdagodnak a szegények pénzéből.
11.) A kormány és oligarcháinak áldozatai. Azok áldozatai, akik gyenge tehetségük ellenére beférkőztek az energiaszektorba, a szállodaiparba, a turisztikába, az építőiparba, a szórakoztató iparba, a személy- és vagyonvédelembe, az úthálózat-fejlesztésbe és mindenhová, ahová ingyen pénzt oszthat a kormány, különösképpen oda, ahol a hülyéből is lehet strómant csinálnia a népbutító farizeusoknak!
12.) De a rászorulók közé sorolható az egyedülállók nagy része is, mert legfőképpen ők lehetnek áldozatok. Persze, egy ilyen országban ezt már végképp nem jegyzi senki.
Ha kihagytam volna segítségre szoruló népréteget vagy tipikus egyéni szituációt ezen a téren, hát kihagytam. Sorolja be magát azok közé, akiket az állam – a többség boldogulása kedvéért – magára hagyott!

Persze szinte minden mindegy már. Itt van ez a Bogár László is. Súlyos eset szerintem, pedig ő maga kicsi. „Az említett interjúban kétségtelenül érinteni merészeltem egy igen kényes tabukérdést. Ez pedig nem más, mint a magyar társadalom alsó egyharmadának egyre végzetesebb helyzete. És kétségtelenül óvatlanul azt is kimondtam, hogy számos jel utal arra, hogy olyan visszafordíthatatlan torzulások is végbementek ebben a társadalmi csoportban, amelyek már semmilyen eszközzel nem orvosolhatók” – védte magát a liberálisoktól valaha, de nem igazán sikerült. A teljes önvédő beszédet itt olvashatják: Dübörög a liberális hazugsággyár

Az történt, hogy a társadalom alsó egyharmada már nem számít ennek a kormánynak. Igaza volt ennek a Bogárnak, csak éppen úgy, hogy ideológiai alapot teremtett vele a Fidesznek. Szerintem! Megjegyzem, hölgyek és urak: le lehet oda csúszni, tudják, az alsó egyharmadba. „Nem oly nehéz – idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz.” (Részlet József Attila: Óda című verséből.)

Mostanában ez a kis-nagyember arról beszél, hogy narratívák világháborúja zajlik jelenleg. A cél a fehér ember kultúrájának felszámolása. Azonban ennél sajnos többről is van szó; a világ „nemlétező” urai túltenyésztették az emberiséget, hogy mint munkaerőállatokat kihasználhassák. Mára viszont túl sokan lettünk, nincs ránk szükség, a háttérhatalom szabadulna legtöbbünktől – állítja Bogár László közgazdász. Hallgassák meg!

Egész jól érvel. Megvilágosodik a nagy covidválság (bár ő okos, ő nem mondja ezt ki), a munkásrabszolgaság, a technológiai felgyorsulás, mint eredmény, és bizony a proliból (a munkaerőállatból) tényleg állandó túlkínálat van. A világ emberisége kiszolgáltatott lett néhány ezer embernek. Még van 20 évünk, aztán a mesterséges intelligencia gigantikus termelési rendszereket hoz létre, aminek a működtetéséhez elég egy-két millió ember. Minek akkor olyan sok? Már nem kell. Ergo néhány év, és néhány ezer ember (a világot irányítók, a világ nem létező urai) a régi társadalmi rendszereket hagyja szétesni. Aztán úgy is eltűnünk. Idebiggyesztem Karinthy Frigyesnek a novelláját, amire Bogár utal: Kacsapecsenye. És miután szétidegel minket ez a sztárközgazdász vagy aki az emberiség végső állomása is lehetne akár, azt mondja: nagyon össze kell szednünk magunkat, hogy a következő időkben méltó életet tudjunk élni. Közben akkorákat bakizik és javítja önmagát, hogy csuda. Tessék megnézni őt!

Régebben a szélsőjobboldaliak kiabálták a cigányokkal kapcsolatban (akik „kiszülik ugye a magyart a hazájából”), hogy „ébredjetek”, „ébredjetek”. Most én kiáltom felétek: Ébredjetek! Mert ugyan Bogár nem mondta, de „sok lúd disznót győz”, ugyebár. Sok a disznó, de nem lehetetlen legyőzni őket. Hogy elég-e itthon, vagy világméretekben kell-e gondolkozni, elgondolni, hogy milyen a világok legjobbika, lehet. Mondjuk, Voltaire nem jutott vele sehova, de azt nagyon. Én speciel ki nem állhatom a Candide-ot. Olvasatra elégedjetek meg most egy elemzéssel.

Mindenesetre az tényleg furcsa, hogy mekkora személyi kultuszban és micsoda szolgalelkű emberek között kell élnünk! Naponta izgatja őket az alkatom, ha írok valamit a vezérről, ami nekik nem tetszik. Tiszta aszkéta alkat vagyok. Persze, nem tudják, hogy valójában ki. Rettenetes ez a szellemi mélymagyarság, amiért csak magunkat okolhatjuk.

Hol is kezdtem? Ja, igen!
Boldog új évet kívánok minden arra érdemes embernek! Köszönöm, hogy még gondolkodnak! Köszönöm, ha támogatják ezt a médiumot, amit olvasnak. Itt talán még van mit (olvasni).

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)