Én oroszt tanultam általános iskolában. Akkoriban mások is. A különbség legfeljebb az volt, hogy én szerettem is. Időről időre hallottam igaz történeteket a szüleimtől a második világháborús időszakról. Noha anyukáméknál is voltak elszállásolva katonák – hol szövetségesek, hol felszabadítók, utóbbiakkal rosszabb élményeik voltak -, apukámat pedig május 9. után hurcolták el Novorosszijszkba málenkij robotra, 1956-ot meg már mindketten felnőttként élték meg, egyiküktől sem hallottam olyat, hogy utálni kéne a Szovjetunió bármely népét. Azt se bánták, hogy az oroszt akarom tanulni később is.

Akkoriban nem voltak efféle technikai csodák, hogy a világ bármely pontjáról kapcsolatot tudok létesíteni bárkivel, sőt, láthatom és „élőben” beszélhetek is vele. Maradt a levelezés, ami a futár és a postagalamb után a legmodernebbnek számított. Lassú volt, az biztos, de légipostával akár egy hét alatt is odaért a levél. Nyelvtanulás szempontjából sem volt haszontalan külföldiekkel levelezni. Én is kihasználtam ezt a lehetőséget. Sok mindenki levelezgetett, akár barátságok is születtek a levélváltásokból, sőt, a szerencsésebbek még személyesen is megismerkedhettek. Az orosszal én kicsit nehezebb helyzetben voltam. A Szovjetunióba ugyanis nem lehetett csak úgy utazgatni. Szervezett turistautak voltak vagy meghívólevéllel, jó sok adminisztrációval lehetett megoldani. Az egyik levelezőpartnerem egy fiú volt Vlagyivosztokból. Hát, mondhatom, egy fél világ választott el minket, tekintve a hatalmas távolságot. De, ha megfeszültem volna, akkor se tudtam volna meglátogatni, ugyanis Vlagyivosztok 1992-ig zárt város (закрытый город) volt. Folyamatosan. A hadi-tengerészeti bázis mivolta okán. Nem pedig azért, mert mondjuk, Brezsnyev elvtárs oda menekült a központi megemlékezés – és az egyre elégedetlenebb népe – elől.

Magyarországon 2022. október 22-23-án Zalaegerszeg kivívta magának ezt a státuszt. Sőt. Nem külföldiek elől volt elzárva a város. A magyarokat sem látták szívesen.

Már ott nem volt világos az egész, hogy miért kell a nyugati határszélre menekülni ama jeles napon. Jó, jó, hangzott el a vezér szájából egy nagy kamuszöveg: A baloldal nem érti, hogy az ország nem azonos Budapesttel. Nem gyengén hatásvadász duma ez. De akkor nézzük csak: te érted, hogy Magyarország nem azonos Orbán Viktorral? Mert amikor a gyalázatos országrontó politikádat kritizálják és jutalmazzák pár virtuális sallerrel odakint, mindig átmész XIV. Lajosba.

Természetesen ahhoz, hogy egy ünnepélyes átadás megejthető legyen Zalaegerszegen, már jó előre el kellett lehetetleníteni a városka életét. Oda kellett vonulnia a sleppnek, a biztonságiaknak meg vegzálni a lakosságot. Ja, mert ha már leszédültek Zalába, akkor ott mégis csak kellett egy szép kis megemlékezést tartani október huszonharmadika alkalmából. Elbarikádozva. A bátor utcai harcos. Na, persze. Egy szerencsétlen hatalommániás zsarnok, aki retteg a népétől. Csak a kiválasztottak léphettek be az ünnepi területre. Aki a lezárt területen lakott, annak igazolnia kellett magát lakcímkártyával, személyi igazolvánnyal. Mi van? Hol élünk? Tehát, ha valaki pont a hétvégén akart hazautazni Zalaegerszegre, annak nem volt egyszerű dolga. És vajon mi történt azzal, aki immár nem zalaegerszegi illetőségűként mondjuk, ott élő szüleit akarta meglátogatni. Nem engedték oda? Mert majd a hatalom megmondja, ki mikor hová mehet? Jól vagytok ti összerakva? Meg, aki ott lakik, az is a hátsó ajtókon közlekedjen. Ne bassza már meg, ha már kigondoltam! Kinek képzelitek ti magatokat? Nektek volt zalaegerszegi lakcímkártyátok? Érezte ezt szerencsétlen környék is, szombat éjjel egy enyhébb földrengés jelezte a megye undorát és tiltakozását.

Az ünnepi beszédet hagyjuk is, szerintem bármelyikünk borítékolni tudná, mi kerül bele. Vannak a kulcsszavak, amiket némi – valóságot csak nyomokban tartalmazó – összekötő szöveggel ragasztanak egybe. És kicsit sem zavarta a vezért, hogy 1956 kapcsán úgy magasztalta Mindszentyt és a szabadságáért küzdő népet, hogy mindeközben annak csicskul be tövig, akik 1956-ot leverték, akiket állítólag kipaterolt az országból, méghozzá úgy, hogy vissza ne másszanak az ablakon. Nem is kell, hiszen helybe megy ő az aktuális ukázért. És akkor fúj, baloldal. Mintha a kormánykritikusok csak egyfélék lehetnének. Mondjuk, árnyalt gondolkodással nemigen lehet a vezért megvádolni. Jut eszembe, Mindszenty – a kezdeti támogatása után – szembefordult Horthyval is, aki Orbánék példaképe. És küzdött a horogkeresztények ellen is. Az olyanok ellen is, akik Posványoson kevertfajúznak, rasszista, náci kijelentéseket tesznek. Bocs, csak félreérthetően fogalmaznak. És amiben még baromira nincs párhuzam Mindszenty és Orbánék között, Mindszenty vállalta a megpróbáltatásokat, amikből kijutott neki rendesen a kínzások során. Orbán meg az elmaradhatatlan golyóálló mellény és a páncélozott Tena mellé még egy kisebb hadseregnyi fogdmeg mellett is elbarikádozza magát, annyira fél.

Gondolom, visszatért a fővárosba, hiszen nem lehet örökké Zalaegerszegen smúzolni. Az elégedetlen – egyre nagyobb – tömeg viszont nem szűnt meg. Nem múlt el az elégedetlenség oka. Annyi mindent meg nem kell átadni, avatni vidéken, hogy egyszer ne kelljen szembesülnie azzal a tömeggel, amelyik újra és újra összejön, hogy hangot adjon jogos követeléseinek. Ugyanis vannak még, akiket nem lehet jóllakatni üres ígéretekkel.

Remélhetőleg minél többen rájönnek, hogy a hatalom nem csak a tanárokat veszi semmibe. Nem csak őket fizeti rosszul. Talán, ha mindenki egyszerre mozdul, annak lesz hatása. Még kér a nép. Egy forradalomhoz nem szokás időpontot kérni a hatalomtól. Az bármikor kitörhet. Ha nem marad más megoldás. Akkor aztán hova lesz a menekülés? Vagy majd a megemelt fizetésű rendőrök a tömegbe lőnek? Mert Putyin most el van foglalva Ukrajnával.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!