Mottó: Amíg emberek léteznek a Földön, háború is lesz mindig.

Ennek a jegyzetnek nem célja erodálni olyan emberi tetteket, amiket a múltban is és a jelenben is hősiesnek tart az emberiség. A rossz tettre adott jó válasz lehet hősies. A rossz helyzetben adott jó válasz lehet hősies. Azonban.. és ezt leírom akkor is, ha némely barátom is értetlenül fogadja.

1956-ban a diákok békés tüntetésében az akkori hatalom látott valami olyasmit, amit a léte veszélyeztetéseként fogott fel. A második világháború vége után tizenegy évvel, egy ország diktatórikus újjáépítése után (mert másképp ezt nem is nagyon lehetett volna szerintem), túl sok volt a düh és az elfojtás az emberekben. Háborúban „könnyebb meghalni”, mint békében elviselni a sok-sok vélt vagy valós igazságtalanságot, a sok-sok erőszakot és a sunyi, hatalmi szempontok szerint ideologizált aljasságot az államvezetés részéről, még ha az nagyobb mértékben a magasabb társadalmi jóllét céljait is szolgálta az emberi pénz- és hatalomvággyal szemben.

Magyarázom a bizonyítványt: A fővárost éhesen újjáépítő pesti ember éhen halt volna, ha a vidéki embert rá nem veszi a hatalom, hogy szolidárisan éhezzen vele. Ez legyen egy alaptétel. Ha többet vettek el attól, aki így maga került abba a helyzetbe, hogy éhen hal vagy képtelenné válik az újratermelésre, az akkor is, most is állami bűn. Ha nem volt szolidáris másokkal és nem bánta volna, ha egész Budapest éhen hal, akkor minek neveznék ma az ilyen embert? Mondják meg maguk! Pont. Az erőszakos téeszesítés gondolata szovjet minta. A más megoldást nem tűrő hatalmi módszerek diktatórikusak. A magántulajdon erőszakkal történő kompenzáció nélküli elvonása a közös termelés elindításához, abban az időben szolgálhatta a magasabb szintű jó elérését, és egyben lehetett elfogadhatatlan aljasság is. Abszolút igazság nem létezik.

Mi volt ennek az oka? Meg se próbálta kialakítani az akkori hatalom, vagy nem ért el eredményt a tekintetben, hogy legyen társadalmi konszenzus az országban. A tett halála az okoskodás, a rossz államvezetési meggyőzés szovjet minta, a kulák elnevezés sértő, az értelmiség megalázása és a kötelező vidékre költöztetése egyrészt bűn, másrészt meg éppen a hatalom ellenfeleinek kordában tartása. Ezek a történések szempontfüggők. Ami azonban nem lehet szempontfüggő, az az emberség. Én most, perpillanat, arra következtetek, hogy a Rákosi-rendszer hatékony volt, de rendkívül embertelen. Pont. Jobban ne menjünk bele! Hogy tele voltak az emberek lelki sérülésekkel, elfojtásokkal, az biztos. Úgy, mint ma is..

Írom másképp: Ha a honvédő Pistát lelőtte az ellenség, hős lett. Ha ugyanez a Pista megmenekül a háborúból, hazatér, és 1956 tavaszán nem akarja odaadni a még megmaradt gyenge termése egy részét sem (mert nagy éhezésnek teszi ki vele a családját), ha nem akar beszolgáltatni (mert neki is kevés van), kulák lesz. Ha nem is akar téesztag lenni, de eltűri, hogy elvegyék a földjét, államosítsák az eszközeit, azonban ráadásul az egyetlen lovát is elveszik és ezért öngyilkos lesz: Pista nem lesz hős, csak áldozata egy durva politikai rendszernek, ahol ugyan felépítettek újra egy országot, ahol voltak csodálatos emberi önzetlenségek – hogy túlélje a magyar nemzet a háború utáni időszakot -, de a durva szükség mentén voltak nagyon durva személyfüggő túlkapások is bőven. Erről tudnának mesélni az utódok, akik már maguk is a 60-70 felé járnak.

Nem tudom, értik-e? A magántulajdon szentségét – a szükség belátásán múló, de az önzetlen segítség határán nagyon túlmenő politikai rendszer – durván megsértette. Új rendszer lett, a „közösködés” rendszere, ami valószínűleg nem következett volna be Magyarországon, ha nincs az a kegyetlen második világháború, és lehet, hogy akkor is felépül az ország, mint a nyugati államok. Bár!!! Ki tudja, nem esznek-e inkább meg minket, akik nem voltunk nyugati állam és nem volt tőkénk sem? A tőkés alapvetően nem lehet szociálisan érzékeny.

No, egy ilyen politikai rendszerbe „rondított” bele egy egyébként teljesen jogos diáktüntetés. „Az 1956-os forradalom budapesti bölcsője a Műegyetemen volt. Az események egyik kiinduló pontja az október 19-én este, a Hess András téri Központi Diákszállóban rendezett diákgyűlés volt. A műegyetem diákjai először ekkor foglalták pontokba az akkor még döntően a szociális elégedetlenségből fakadó diákjóléti követeléseiket.” Itt olvashatnak róla többet: Az 1956. október 23-i budapesti tüntetés

Persze, hogy beleremegett egy nem túl béketűrő kormány, ahol egyébként is felmerült már annak az „elfogadhatatlan” gondolata is, hogy ha az amerikaiak szabadítanak fel minket a német megszállás alól, akkor most tőkés nyugati típusú államot építünk, és nem szovjet típusút. Ez megvan, ugye? A szovjetpártiak bármire képesek voltak, de akár a másik oldalon is, ezt ne feledjük. Túl sok volt a sérelem.

Ami számomra a neuralgikus pont ’56-ban – és itt kénytelen vagyok tudatlanságomat mélyen lehajtott fejjel megvallani -, az, hogy kikből állt össze a csőcselék, honnan jöttek, ki fegyverezte fel őket, ki irányította őket és ki engedte meg nekik, hogy gyilkoljanak. Valószínűleg valami magyar CIA.. Megint csak tegyünk ide egy pontot! Itt a vége, mert most nem könyvet írok!

A fenti gondolatok semmi mások, mint mankók az 50-es évekbeli állapotok megértéséhez, úgy „horváthferisen”, aki hiszi, hogy vastyúk is talál szeget alapon rátapinthat a lényegre.

Most jön a jelen. Sommás vélemény következik, és csak remélni tudom, hogy nem kapom érte meg a Rákosi-féle, akkor divatos retorziókat a jelenlegi hatalom részéről: Magyarország Fidesz-KDNP-s kormánya alkalmatlan az ország vezetésére. Nincsenek közöttük államférfiak és -nők, csak szerintem aljas politikusok, akik a goebbelsi propaganda módszereivel sunyikká, ostobákká, irigyekké és gyűlölködővé tették az ország amúgy is megosztott lakosságát. Az államadósság az egekben, a külkapcsolatokban káosz – mindenfelé nyitás, nagy elhallgatások, suskusok, miközben az ország a csőd szélén áll. Ezen közben Szijjártó Péter úgy jár Moszkvába, mint aki haza megy, miközben az Európai Unió (melynek ugye tagjai vagyunk) a demokrácia érdekes európai mintájú erkölcse mentén gazdasági háborút folytat Oroszország ellen, hogy rábírja Putyint, az agresszort (aki megtámadta katonáival a szuverén Ukrajnát) az Ukrajnából való kivonulásra. Puff! Megint tennem kell egy pontot! Nem elemzem az orosz-ukrán háborút, nem megyek bele abban sem, hogy a NATO bővítése 1994-től helyes volt vagy sem. E témában most egy szempont érdekel: ki támadott meg kit, ki az agresszor és ki védi a hazáját! Pont. Menjünk tovább!

Miközben a magyar propaganda úgymond háborúellenes, a magyar miniszterelnök és külügyminisztere kimondottan Putyin-barát hintapolitikát folytat (az állami propaganda stílusban is tartalomban is igazolja ezt a tényt), és ezen közben sírva-ríva nagy csatáknak álcázva a semmit, a Fidesz-KDNP-kormány Magyarország nevében elfogad minden európai uniós szankciót. Érdekei mentén kibújik egy csomó szankció betartása alól mentesítésekkel, mert pártunkat és kormányunkat 12 éven át nem érdekelte az az uniós előírás, hogy ugyan már függetlenedjünk az orosz energiától, és törekedjünk arra, hogy legyen saját alternatív megoldásunk, ha az oroszok beintenek nekünk.

A manipulált országunkban még csak ellenzéke sincs a kormánypártoknak, őket már régen hiteltelenítette a megosztott, tönkre politizált, tönkre propagált nép, aki elhitte a sok hazugságot, aki elhitte, hogy mindenki bűnös, csak mi nem, de pláne Soros, meg Brüsszel, meg Gyurcsány, és hogy a primitív szmájli jelek vagy Márki-Zay Péter „miniFerizése” teljesen rendben van egy demokratikus államban a kormányzó pártok és a médiumaik részéről a politikai kampány során. Igen, ide fejlődtünk, ide „fejlődött” Magyarország!

Még közelebb a jelenhez: A Zalaegerszegre visszavonuló, akár gyávának is nevezhető Orbán Viktornak itthon még nem kell rettegnie, de szerintem már készülhet elhagyni akár még az országot is, mert egyszer minden „Márió és a varázsló” előadás véget ér! Az övé is a vége felé jár, hacsak nem követ el egy bölléres pálfordulást az oroszok felé, és ki nem kiáltja a szocialista diktatúrát.. Az oligarchák, akkor is oligarchák maradnak, nem? És Viktorunknak vannak oligarchái is.

Ma nincsenek szabadságharcosok! A diákok, a tanárok, a szülők és szimpatizánsaik tüntetése teljesen jogos, de ők nem harcosok. Nem fogják szétverni az Oktatási Hivatalt soha, mint egyesek az MTV székházat 2006-ban. Nem fognak kiszorítani embereket a választási irodából, nem fognak összeverni tiltakozókat a Ligetben. Nekik nincsenek fizetett verőlegényeik! Ők Magyarország egyébként törvénytisztelő állampolgárai, miközben egy kétségbeesett kormány már a saját népét lopja meg, a saját oktatási rendszerét építi le és durván készül akár a velük szembeni erőszakra is. Ezt jelzik a minisztériumi összevonások, az erős kéz politikája, amikor is egy volt rendőrtábornok irányítja a belügyön, talán még ma is (ki bírja követni, és ez is egy hatalmas hiba) az önkormányzatokon át, az egészségügyet és az oktatásügyet is. Majd a tábornok úr jól megrendszabályozza a szabad országban élő embereket! Mert ő mindenhez is ért!

Orbán Viktor nem szabadságharcos, csak egy politikai babzsák, ripacs a profán-paraszt kiszolgáló sleppjével együtt ugyanúgy, mint akit annyira utálnak Kijevből.. mint Zelenszkij, aki valószínűleg az USA bábja és gazdateste. Most mit lepődnek meg rajtam! Leírtam már, hogy mostanában a világ gazdasági újrafelosztása folyik, és mennyire pitiáner ebben egy olyan kis ország, mint a mienk, egy olyan kisstílű miniszterelnökkel, mint a mienk..

Soha nem kellett volna hatalmat adni az ilyen embereknek, akik most kormányozzák az országunkat, de több mint bűn a hatalomban megtartani őket!

Ahogy körülírtam fentebb, 56′ se volt egy tiszta ügy. Ahol a csőcselék ártatlanokat öldös, ott nem forradalom van, hanem káosz. Ez a rákfenéje a spontán, szervezetlen demonstrációknak biztonsági emberek és stratégia nélkül! Valakik mindig beszállnak, hívatlanul, más érdekek mentén, és megvan a baj! Az ’56-os csőcselék lámpavasra kötött fel ártatlan embereket. Persze ez sem új dolog, a párizsiak tudnának róla meséket regélni évszázadokra visszamenőleg. Ha akkor lettem volna vezető és nem tudok rendet tenni, én is segítséget hívtam volna (dehogyis mertem volna lemondani), és durván utat mutatok a legaljasabb állatnak, az embernek, hogy mit szabad és mit nem szabad Budapesten! Pláne, ha sejtem, hogy akár én is lámpavason végezhetem..

Ha belegondolok, 2006-ban a csőcselék valós felelősségre vonás nélkül megúszta az Erzsébet hídi esti és az egyéb csatákat a rendőrséggel. Mert, ugye bármennyire is Gyurcsány a nagy bűnbak, hát csak nem ő harcolt ott a saját kormánya ellen, hát csak nem az átlagpolgár ment este matekozni a rendőrökkel, hanem huligánok a dézsma miatt, a fizetett provokátorok, az erős emberek, akik érezték, hogy a hátuk mögött áll az akkori ellenzéki politika! Kik „harcoltak” a rendőrök ellen 2006-ban, hölgyeim és uraim, több napon át? Kicsodák? Nem volt felelősségre vonás, nem volt elrettentés, hogy ilyet nem szabad. Nem volt egy 56′, no, és örüljenek sokan ennek!

Most mit mondjak? A felelősségre vonás elmaradásának itt az eredménye: Viktor és bandája, amit persze nevezhetünk szebben is: Orbán Viktor miniszterelnök úr és az ő kétségbe esett kormánya, nomeg az ő politikájának haszonélvezői, az oligarchák és a médiamogulok + államcsőd közeli helyzet + magas szintű állami eladósodás + kaotikus államközi külkapcsolatok + központosított államhatalom + az önkormányzatok kivéreztetve + lakhatás-oktatás-egészségügy romokban és nemsokára jön a munkanélküliség + részbeni felelősség az „egekbe szökő” inflációért, ahol már csak az Isten lakik, meg akiket az állammal összefonódó egyházak mondanak..+ egy tönkre propagandázott, igen elbutított nép, amelyikben egyik politikai oldalon sem jobbak az emberek: gyűlölködések, egyet nem értés esetén azonnali verbális támadások a közösségi médiában, idegbetegség, szorongás, elfojtások, félelem a holnaptól. Hát ki akarhatja ezt?

Én nem tudtam ünnepelni vagy egyértelműen megemlékezni hősökről és bűnözőkről. Túl sok volt az értelmetlen halál és túl sok az aljas ember akkor is, most is..