A zacsi a Nagyerdő övezetében, egy több emeletes családi ház előtti díszburkolaton fekszik, nagyjából egy hete. Egyébként remekül harmonizál a műkő kockák színével. A házban – az előtte parkoló kocsik alapján – nem szegény emberek lakhatnak. Talán nem is vakok vagy gyengénlátók, és nem is mozgáskorlátozottak. A zacsit pedig át kell lépniük, ki- és bejárás közben. És át is lépik. Természetesen felvehetném, ahogyan szoktam is, ha a mi házunk elé szemetel valaki, de legyen ez most egy kísérlet. Vajon meddig marad ott? Amíg az őszi esők, hó (ha ugyan lesz az idén) szét nem mossák?

A süteményt bizonyára nem a ház lakói ették meg, és a zacskót sem ők dobták el. Nem az ő szemetük, nem az ő dolguk tehát felvenni, kukába dobni. Még akkor sem, ha az ő kapujuk előtt van. Ez a dolgok rendje – sajnos sokak fejében. Nem is lenne gusztusos hozzányúlni, ki tudja, miféle emberek kezében volt. Van nekünk köztisztasági hivatalunk, amit most AKSD-nek hívnak, és van az önkormányzatnak is a közterületekkel foglalkozó főosztálya, osztálya, alosztálya, felelős emberei. Sepregessenek, szedjék a szemetet, vagy legalábbis adják ki az utasításokat! Ez a dolguk, vagy nem?

Véletlenül sem akarom most védeni őket. Az ilyen kis utcákban ritka vendég az úttestet sepregető teherautó, a járdán meg talán senki sem látta még azokat a kis csinos, zöld takarító, port, szemetet felszívó kistraktor-féleségeket. A seprűvel-lapáttal, szeges bottal járó közterületesek is több éve tévedtek utoljára erre, az útpadka mellett összegyűlt, már befüvesedett földet eltakarítani. A házak előtt a füvet is a lakók nyírják – már ahol nyírják, és nem ér térdig, és a tarack sem ragad bele a dolgukat végző kutyák bundájába.

Marad tehát a ki nem mondott kérdés, kinek a dolga eltakarítani a süteményes zacskót? Részemről pedig jöhet a kísérlet befejezése. Holnap reggel, ha arra járok, felveszem, kukába dobom. Ha addig az ott lakók meg nem teszik.