Lírai dokumentumfilm fákról és emberekről, és a köztük levő, felfoghatatlanul sokféle kötelékről. A szépen fényképezett, lassan hömpölygő film több mint egyszerű ökológiai kiáltvány. A vidéki természet és a nagy nehézségek árán eredeti helyükről kiemelt famatuzsálemek látványa önmagában is különleges, de a háttérben egy abszurd történet bontakozik ki. Egy tizenöt-emeletnyi magas fa lebeg egy uszályon a Fekete-tengeren, hogy több kilométerrel arrébb egy magánbirtok kertjébe kerüljön. Minden elszállított százéves fával csak tovább nő a feszültség a munkások és a falubeliek között. Míg egyesek pénzügyi lehetőséget, például új utak épülését vagy tekintélyes nyereséget látnak mindebben, addig mások a közösség kollektív emlékezetének szerves részét képező fák elvesztését siratják. A A grúz-svájci dokumentumfilm az ember és természet közti versengés ódája. Történet egy befolyásos ember különösen romboló hobbijáról, illetve a mai grúz társadalom szükségleteiről és értékrendjéről.