A helyi bemutatója a Debreceni Bor- és Jazznapokon lesz augusztus 5-én, pénteken.
NASS
„Magyar jazz? Igen” – Megjelent Turi Gábor negyedik dzsesszkönyve
„Most, amikor az infláció rettenetében az emberek mindenféle esztelenségeket vásárolnak össze-vissza, jut-e valakinek eszébe, hogy van itt egy muzsikus, aki a hangszerén fülünkbe fújja érzéseinket, félelmeinket, jövő-sóvárgásainkat?” (Pentaton – 1990; Magyar jazznapló 64. oldal)
Magyar jazznapló címmel jelent meg Turi Gábor immáron negyedik dzsesszkönyve – a korábbi három: Azt mondom: jazz (Zeneműkiadó, 1983), A jazz ideje (Osiris, 1999) és Amerikai jazznapló (Gramofon, 2019).
A szerző nem ismeretlen azon debreceniek számára, akik újságot olvastak és/vagy szeretik a jazzt, hiszen újságírói, lapszerkesztői munkásságának jelentős része Debrecenhez köti, illetve évtizedeken keresztül nem volt olyan helyi dzsesszesemény, ahol ne lehetett volna vele találkozni, arról nem is beszélve, hogy a város kulturális alpolgármestereként (2002-2006) ő volt az, aki néhány évre újra életet lehelt a debreceni dzsessznapokba.
Ebben az újabb kötetben a jazz megjelenési formáit, társadalmi környzetét, a kulturális életben elfoglalt helyét taglaló további tanulmányok, publicisztikák, koncertszemlék, hanglemezkritikák, portrék, interjúk kaptak helyet tematikus csoportosításban, időrendi sorrendben – olvasható a kötet Előhangjában.
A 400 oldalas könyvet – ami Bágyi Balázsnak, a Magyar Jazz Szövetség elnökének ajánlása szerint „a jazzt belülről ismerő és szerető szerző munkája” – kifejezetten érdekessé teszik ebben a városban azok a beszámolók, tudósítások, kritikák, elemzések, amelyek az egykor a szinte a semmiből országos, majd nemzetközi zenei eseménnyé emelkedett Debreceni Jazznapokról szólnak.
Kultúra.hu/ Csákvári Zsigmond
A könyvbemutató a Debreceni Bor- és Jazznapokon, a Stég színpad mellett lesz, ahol a szerző a Gondolat Könyvkiadó munkatársaival várja az érdeklődőket augusztus 5-én, pénteken 14 és 20 óra között. (A kötet a helyszínen jelentős engedménnyel vásárolható meg.)
„Kevesen írunk a jazzről; vannak kollégák, akiknek tollát inkább a méltatás és nem az ítéletalkotás szándéka vezeti. Én fontosnak tartom a szakmai értékrend kialakulását, ami egyértelmű fogalmazást kíván. Belátom, ez nincs minden muzsikus ínyére, nekem is voltak ebből konfliktusaim. A mérce egyetemes, különösen manapság, amikor minden elérhető és összemérhető.” („Hírvivőnek tartom magam” – 2021; Magyar jazznapló 394. oldal)
