A Kerekestelepi Termálfürdő vizében – többek között – kolera kialakulásáért felelős kórokozót azonosítottak. Ízlelgessük a hírt.

Nos, a kórházakat szokták szarni-szapulni, hogy minden vackot összeszednek ott az emberek. Hát, igen, a legyengült immunrendszerű betegeket sajnos könnyen megtalálják azok az alattomos kórokozók. Nem véletlenül vannak egyes betegek izolálóban, vagy még speciálisabb kórtermekben, ahová a személyzet is csak megfelelő öltözetben léphet. De az egy kórház, ahol javarészt betegek fekszenek, többnyire nem jószántukból.

Jelen esetben viszont egy olyan helyről van szó, ahová saját akaratukból mennek az emberek, mi több, még fizetnek is érte. Cserébe aztán kaphatnak korántsem ártalmatlan kórokozókat a fürdővizükbe.

A fürdő medencéiből augusztus 17-én vettek mintát, a vizsgálat eredményeit augusztus 24-én kapták meg. Feltételezem, a közben eltelt egy hétben nem volt zárva a fürdő, a gyanútlan vendégek simán ázaloghattak a fertőzött vízben. Mivel a szeptember 15-én közzétett, de már szeptember 8-i digitális aláírást tartalmazó közleményből hosszas keresgélés után sem derült ki számomra, pontosan mikor is záratták le az érintett medencéket, tartok tőle, hogy a vendégek egészsége és biztonsága nem lehetett olyan fontos. Mint kiderült, a termálfürdőt üzemeltető DH-Szerviz Kft. három medence esetében is megsértette a mikrobiológiai vízminőségre vonatkozó követelményeket. Majd, amikor megszületett a határozat, hogy a három érintett medence nem használható, amíg a szükséges intézkedéseket az üzemeltető el nem végzi, „technikai okokra” hivatkoztak a fürdő részéről. Amilyen naiv vagyok, én a technikai okok esetén leginkább valami műszaki meghibásodásra szoktam gondolni, úgy tűnik, gyanakvóbbnak kell lennem a jövőben.

De mindenki nyugodjon le, a kormányhivatal tette a dolgát, és példásan megbüntette a fürdő üzemeltetőjét. Jó, csak vicceltem, az talán még nem baj. Szóval, 30 ezer kőkemény magyar forint egészségügyi bírságot sóztak a cég nyakába. Azért az már valami! A céget, amely már valamelyest visszaeső, hiszen „a jelen hatósági eljárás megindításának napját megelőző egy éven belül az Ügyfél vonatkozásában figyelmeztetés szankciót megállapító döntést jegyeztek be” egy elrettentő erejű büntetéssel sújtották. A „Gyógy II/1. és Gyógy II/2. medencék vizének minősége egészségkockázatot jelez, mely tény önmagában megalapozza az emberi egészség veszélyeztetését”, így a határozat, és mindez mindössze 30 ezer forintot ér. Hát, ha valaki ettől nem csinálja össze magát bokáig … Van ám más is az indoklásban: „a jogsértést elkövető eljárást segítő, együttműködő magatartását, miszerint az Ügyfél eljárást segítő, együttműködő magatartást tanúsított”. Ja, kérem szépen, akkor az mindjárt más, ha az egészségveszélyeztető együttműködő volt, hiszen akár egy veszett kutyát is ráuszíthatott volna a hatóság embereire, szidhatta volna az anyjukat, vitatkozhatott volna, hogy az a kis kolera még elmegy, de nem tette. Hát, nem rendesek? Akik pedig esetleg mégis megbetegedtek a fertőzött víztől, azok tudjanak rá, ilyen ez a szeláví.

Nos, akkor hadd meséljek el egy történetet, velem esett meg még tavaly. Volt nekem a munkaviszonyom mellett egy egyéni vállalkozásom. A vége felé már nem is igazán volt bevételem, de még nem szüntettem meg. Meg is lett a böjtje. Történt ugyanis, hogy elmulasztottam az iparűzési adó bevallását. Befizetnem ugyanis nem lett volna mit, de az adminisztráció is elmaradt. Ráadásul túlfizetésem volt, nem tartoztam. A hatóság mégis úgy döntött, hogy móresre tanít. Ötvenezer forintom bánta a figyelmetlenségemet. Nem akadályoztam a hatóság munkáját, nem rontottam rájuk sűrű szidalmak közepette, hanem törvénytisztelő állampolgár módjára befizettem a büntetést. Együttműködő voltam? Szerintem igen. Jelentett ez bármit a javamra? Nem.

Nos, érdemes összevetni a két bírságot. Az egyik esetben egy cégről van szó (DH-Szerviz Kft., a céginfó szerint nettó árbevétel 2 261 578 ezer forint – 2025. évi adatok), esetemben pedig egy kiegészítő tevékenységet végző egyéni vállalkozóról. A cég egészséget veszélyeztetett, amivel árt(hat)ott embereknek, én figyelmetlen voltam, és mindössze magamnak ártottam a bevallás elmulasztásával. 30 ezer vs. 50 ezer, arányos és méltányos. Ja, nem.

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)

Kosztonyák Katalin írásai itt olvashatók: A SZÓLÁS JOGÁN.