Akik nem vettek részt az idei Campus Fesztiválon, a rendezvényről készült fotók alapján számukra is feltűnhetett, hogy a legnagyobb színpadokon lévő produkciók szinte mind egy szálig férfiakat vonultattak fel. Két nagyszínpadon összesen 36 előadó szerepelt a line-upban, akik közül mindössze 4 nő volt: Metzker Viktória, Nagy Bogi, Rúzsa Magdolna és Paulina. A DEKI’S nevű népes egyetemi hallgatói formációban továbbá pár női tag is színpadra állt.

Közülük esti műsorsávot kizárólag Rúzsa Magdolnának adtak a szervezők, a többieket a kevés fesztiválozót vonzó délutáni időszakban szerepeltették. Metzker Viktória 25 perces warmup dj setjét ráadásul valamikor a fesztivál közben vagy utólag tüntették fel, ő a programfüzetben sem szerepelt nagyszínpados fellépőként.

Összevetésképpen az idei Sziget Fesztiválon a nagyszínpad 20 fellépőjéből 8 női előadót sorakoztatnak fel, a Fishing on Orfűn pedig 32 nagyszínpados produkcióból 5-ben voltak női énekesek, zenészek. A férfiak tehát máshol is többen vannak, de nem feltétlenül olyan elsöprő többségben, mint ahogy azt Debrecenben láthattuk.

Hiányoznak az „Aréna-töltő” nők

Süli András, a Campus programigazgatója a jelenséget a Debreciner kérdésére azzal magyarázta, hogy a magyar piacvezető zenei szereplők között fájóan kevés a nő, nagyon alacsony azoknak az aránya, akik ezres nagyságrendű közönséget tudnának megmozgatni.

Úgy látja, ez nem egy Campus-jelenség, hanem a magyar zeneipar jellemzője, és a debreceni fesztivál éppen úttörő a női előadók szerepeltetésében. A teljes line-upban idén 60-70 nő szerepelt. Mint mondta, ő lenne a legboldogabb, ha minden este tudnának szerepeltetni a fő műsorsávban legalább egy női fellépőt. Rúzsa Magdolna szerinte most még egyedül viszi a zászlót a magyar pop-piacon, ugyanis ő az egyetlen női „Aréna-töltő” előadó.

Az új generációban azonban Süli szerint sok olyan feltörekvő női zenei szereplő van, akik később még nagyszínpadra állhatnak. Az elmúlt években a Hangfoglaló Program keretében számos női mentoráltja volt, akik közül többen már klubokat töltenek meg Budapesten.

Süli megjegyezte, külföldön előfordul, hogy pozitívan diszkriminálják a nőket, ilyen volt például a 2019-es Primavera fesztivál, ahol a szervezők arra törekedtek, hogy a fellépők 50 százaléka közülük kerüljön ki. Magyarországon szerinte a jelenlegi trendek szerint 5-6 éven belül az válik megvalósíthatóvá, hogy a fellépők 30-40 százaléka legyen nő.

Az idei Campuson több olyan női előadó sem lépett fel, akik tavaly még a line-up részei voltak. Arra a kérdésünkre, hogy miért maradt például ki 2026-ban Ajsa Luna, Süli azt felelte, éppen azért, mert tavaly fellépett, ő pedig igyekszik rotálni a programot.

Szemerédi Illés, Ajsa Luna menedzsere a Debreciner megkeresésére egyébként azt írta, neki elképzelése sincs, miért nem kapott idén is meghívást az ügyfele. „A tavalyi koncert szerintem jól sikerült. Jó műsorral, minőségi megszólalással, fény- és vizuál anyagokkal. Reméljük, egyszer változik a tendencia” – fogalmazott.

Kellene egy magyar popdíva

Pásztor Anna, az Anna and the Barbies frontembere a jelenség más oldalait világította meg. A zenekar idén hiányzott, de 2025-ben fellépett a Campuson, és nagyon remélik, hogy 2027-ben is meghívást kapnak, ugyanis vissza-visszajárnak Debrecenbe, ez az egyik kedvenc fesztiválhelyszínük. Természetesnek veszik ugyanakkor, hogy nem lehet minden évben minden zenekart meghívni, vannak évek, amikor mást választanak, aztán pedig megint mehetnek.

Pásztor Anna szerint – nemcsak a Campuson, hanem általában véve – a kevés női vagy női frontú zenekar egyik oka az, hogy habár a tendencia javulóban van, de még mindig nagyjából 70 százalékban férfiak alapítanak pop-, rock- és alterzenekarokat. „Valami miatt ez egy férfias összekapaszkodás: a hangszerfogás, a közös cél, hogy eljussanak a koncertekre, az együtt szórakozás és sokszor az esetleges jutalomként megélt csajozás. Ebben a közegben kevés fiúzenekar dönt úgy, hogy női frontemberrel induljon. Sőt tovább megyek: nagyon kevés nő van, aki hosszútávon megállja a helyét ebben a világban” – magyarázta.

Az énekes szerint milliárdnyi olyan helyzet adódik, amelyekhez nagyon erős idegzetű és sok szempontból „fiús lány” szükségeltetik. Helyt kell ugyanis állni a turnébuszban, a színpadon, kezelni kell a felmerülő atrocitásokat, a színpadra feldobott üvegeket, a színpadra mászó részeg rajongókat és a folyamatosan változó körülményeket is, mint az eső, a hó vagy a negyvenfokos hőség. „Sokszor az égvilágon sehol nincs lehetőség átöltözni, olyan a backstage. Hajnalban érünk haza, mindenki nagyon szeret szórakozni” – sorolta. Szerinte a rock and rollnak van egy embert próbáló légköre, amelyben hosszútávon nem sok nő vesz részt szívesen. Megjegyezte, azért ezen a téren is javuló tendencia tapasztalható.

Egy másik hátráltató tényező, hogy egy rockzenekar női frontembere ki van téve a tekinteteknek, amit viszonylag kevés férfi tud könnyen kezelni, így pedig párkapcsolatot építeni sem egyszerű. „Gyakran vagy félnek tőled, vagy éppen megbélyegeznek” – árulta el az énekes a Debrecinernek.

Nagyon fontos az is, hogy a nők 30-40 éves korukban általában szeretnének gyereket. Onnantól kezdve pedig hatványozottan nehéz folytatniuk. „Amikor terhes vagy, amikor szoptatsz, amikor kicsi gyereked van – ki vigyáz rá, hogyan oldod meg? Évekig nem alszol rendesen” – szemléltette Pásztor Anna, aki szerint épp ezért nagyon kevés nő marad meg a szakmában a gyermekvállalás után, vagy legalábbis hosszabb szünetet tartanak.

Úgy látja, a női frontembereket ritkította a televíziós tehetségkutatók világa is. A tehetségkutatók ugyanis nagyon gyorsan beszippantják a tehetséges énekesnőket – és persze az énekeseket is –, főleg a popelőadókat. Aki bekerül egy ilyen gépezetbe, és jól szerepel, akár megnyeri a műsort, az kap két évet, amikor különböző playback vagy félplayback fellépésekből meg tud élni. Az énekes úgy látja, innen már sokkal nehezebb természetes úton zenekart alapítani, fenntartani, és bekerülni fesztiválokra vagy klubokba, mint annak, aki évekig csak reménykedik abban, hogy egyszer majd kijut a próbateremből, és végigjárja a zenekari tehetségkutatókat, klubokat, kis fesztiválokat. „Valamiért a két világ között kialakult egy óriási szakadék” – fogalmazott.

Magyarországnak szerinte szüksége lenne egy igazi, klasszikus értelemben vett popdívára. Olyan előadóra, aki nemcsak fantasztikus hangú, hanem kulturális ikon is tud lenni. Mint például Beyoncé. „Csodálatos hangú és elképesztően csinos nők vannak Magyarországon. A tehetség megvan. Valamiért mégsem alakult ki ennek a jelenségnek igazán a kultúrája. Vannak lázadók, alternatív előadók, népzenei gyökerű női előadók, de ez a klasszikus, hihetetlen hangú, modellszerű, táncos popdíva karakter valahogy nem alakult ki. Vagy talán nem kapnak elég teret azok, akikben ez benne lenne. Én nagyon szurkolok nekik” – üzente.

Pásztor Anna hozzátette, neki nagy szerencséje van azzal, hogy az ő punk-rock, alternatív énje mégis teret kapott. „A rajongók és a közhangulat megengedték, hogy szerepelhessek, ezért pedig a zenekarral együtt nagyon hálásak vagyunk” – nyilatkozta az énekes a Debrecinernek.