Ahogy arról a Debreciner a sajtóban elsőként beszámolt, Mérő Vera aktivista és jogvédő június 9-én a közösségi oldalán hozta nyilvánosságra, hogy egy debreceni iskolában egy pedagógus szexuálisan zaklatta egyik diákját. Miután több, egymástól független forrás erősítette meg értesüléseit, Mérő megnevezte, hogy a Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumról van szó, és az eset egy olaszországi tanulmányi kiránduláson történt. A jogvédő információi szerint a kísérőtanárként jelen lévő férfi intézte úgy, hogy egy másik osztályba járó fiú is elmehessen az útra, valamint azt is megszervezte, hogy a buszon melléüljön, a szálláson pedig egy franciaágyas szobában aludjon vele – a jogvédő úgy tudja, ezt a többi diák, majd egyes információk szerint a többi tanár közbelépése akadályozta meg.

Habár számos diák beszámolója szerint a gimnázium igazgatója az eset eltussolására törekedett, a Debreceni Tankerületi Központ az ügy kapcsán azt közölte, ez nem igaz, ugyanis haladéktalanul felvette a kapcsolatot a helyi család- és gyermekjóléti központtal, megkereste a tanuló törvényes képviselőjét, esetmegbeszélésen egyeztetett a szülővel, a tanulóval és a családsegítővel, valamint írásbeli bejelentést tett a rendőrségen. Azt is tudatták, a tankerület megszüntette az ügyben érintett pedagógus köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyát – Mérő Vera úgy tudja, közös megegyezéssel.

Az eset még májusban történt, a rendőrség mégis csak június 11-én indított büntetőeljárást az ügyben.

A szexuális zaklatási botrány nyilvánosságra hozatalának körülményeiről, az ügy tanulságairól és a hasonló esetekről Mérő Verát kérdeztük.

Minden szál az igazgatóhoz vezetett

A jogvédő elmondta, a Csokonai Gimnázium nevesítése után körülbelül harminc levelet kapott, többségében diákoktól. A nagyobb részük most is oda jár, sokan pedig korábban tanultak az iskolában. Mérő aggasztónak nevezte, hogy nagyon sokan arról beszéltek, ez csak egy eset a sok botrányos történés közül. Beszámoltak például elfogadhatatlanul viselkedő pedagógusokról, illetve szexuálisan súlyosan határsértő tanári magatartásokról is. „Minden szál az igazgató személyéhez vezetett, akinek a legtöbb ilyen esetet próbálták jelenteni, de hiába” – mondta.

A diákok beszámoltak az aktivistának arról, hogy egy alkalommal diáklányokat hívott be a szobájába egy tanár borozni, ezt pedig hiába jelentették az igazgatónak, ő lesöpörte az ügyet. „J. Dániel első gyerekitatós, együttalvási kísérlete 2019-re datálható, az akkori 17 éves fiút is a társai védték meg, végül a lányoknál aludt, akik kikergették a szobájukból a szerintük erősen ittas J.-t” – sorolta a jogvédő.  Mérő Verában egy olyan ember képe alakult ki az igazgatóról, mint aki szereti eltussolni a dolgokat. Mint mondta, ennek az okát nem tudja, de úgy hallotta, a gimnáziumra a Fidesz mintaiskolaként tekint. „Azért sem csináltak belőle nagy ügyet, mert a városban a szülők jelentős részének a Fidesz ad munkát, ezért nem mernek megszólalni” – fogalmazott. A jogvédőhöz olyan információk is eljutottak, amelyek szerint a diákokat megfenyegették: ha tüntetnek, a szüleiket éri emiatt retorzió.

Rengeteg ügyről tud, ahol el sem indult a nyomozás

Ha az igazgató igazat mond, és valóban kellő időben megtette feljelentést, akkor Mérő szerint felvetődik a kérdés, hogyan lehetséges, hogy ennek hetekkel később lett eredménye. Arra a kérdésünkre, hogy a rendőrség reakciója mennyire tekinthető tipikusnak, Mérő azt felelte, nagyon. „Elég a Szőlő utcai ügyre gondolni” – utalt arra a budapesti javítóintézetre, amelynek korábbi igazgatója és beosztottjaként dolgozó élettársa a gyanú szerint olyan lányokat futtatott prostituáltként, akik gyermekotthonban nőttek fel. Mint mondta, ott sok jelzést és bejelentést hagyott reakció nélkül a hatóság. Elárulta, rengeteg ügyről tud, ahol nem indult el a nyomozás, vagy bűncselekmény hiányában megszüntették azt.

Megkérdeztük az aktivistát, mit szólt a Debreceni Tankerületi Központ közléséhez, miszerint a Csokonai Gimnázium igazgatója minden szükséges lépést megtett, miután tudomást szerzett a történtekről. Azt felelte, ezzel az állítással szemben ott van harminc beszámoló olyanoktól, akik testközelből tapasztalták meg az iskolai eseményeket. Megjegyezte, volt olyan diák, aki az elmúlt napokban kiállt néhány tanár mellett, de ő sosem állított olyat, hogy minden pedagógussal probléma lett volna, hiszen többen eleve felléptek a zaklatóval szemben, és ő maga is egy tanáron keresztül szerzett tudomást az ügyről.

„Nincs olyan gyerek, akin nem látszik”

A jogvédő úgy látja, ma Magyarországon kevés olyan iskola van, ahol nem történik a debrecenihez hasonló szexuális zaklatás. Elárulta, az ügy nyilvánosságra hozatala után az említett harminc levél háromszorosát kapta más iskolákból. Szerinte nagy probléma, hogy a szexuális elkövetők előtt nincs valódi visszatartó erő. „Ha egy ragadozó azt látja, hogy a legritkábban buknak le a hozzá hasonlók, és túlnyomó többségében megússzák, a legrosszabb esetben egy másik városban folytathatják ugyanazt, akkor hol a visszatartó erő?” – tette fel a kérdést.

Mérő úgy látja, a visszatartó erő nem a kiszabható büntetés mértékében, hanem a lebukás kockázatában rejlik. Ez pedig szerinte a kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények tekintetében nevetségesen alacsony. Mint mondta, ebben az is közrejátszik, hogy egy naiv, tapasztalatlan gyereket könnyebb megfélemlíteni. Azonban úgy véli, elsősorban a rendszeren múlik, ha ezek a bűncselekmények nem derülnek ki, mivel a gyerekeken látszik, ha valami nincs rendben. „Nincs olyan gyerek, akin nem látszik” – szögezte le.

Az aktivista arról is beszélt, amíg a jelzőrendszert nem teszik rendbe, nagy reményeket nem érdemes fűzni a hasonló esetek visszaszorulásához. Úgy fogalmazott, informálisan minden állampolgár jelzőrendszeri tag, professzionálisan pedig azok, akik gyerekekkel foglalkoznak. Jelenleg azonban még ők is csak a tudomásukra jutó esetek töredékét jelentik. „Ennek millió oka lehet. Kistelepülésen ismerik az elkövetőt, tartanak tőle, vagy csak nem akarnak összeveszni vele. Ott van az iskola jó hírnevének a féltése, és ott van a tankerület, ami most sem iparkodott, hogy ez az ember ne mehessen többet gyerekek közelébe” – sorolta. Megjegyezte, ahol végül eltávolítják a pedagógust, ott ez az esetek zömében közös megegyezéssel történik.

Sokat segít az áldozatnak, ha meghallják a hangját

Arra a kérdésünkre, hogyan érdemes kommunikálni az ilyen ügyekben, Mérő Vera azt válaszolta, elsősorban az érintett gyerekek érdekét, szándékát kell figyelembe kell venni. Úgy látja, a legfőbb cél, hogy megakadályozzák az elkövetőket abban, hogy újabb áldozatokat szedjenek, ezért az elhallgatás semmiképpen sem megoldás. Elmondta, az áldozatnak nagyon sokat tud segíteni, ha meghallják a hangját.

Hozzátette, ugyanazon közösség tagjai eltérően élhetik meg az ilyen ügyeket, például azért, mert személyesen nem tapasztalják ezeket vagy saját rossz családi körülményeik miatt nem megfelelően ítélik meg a történteket. Leszögezte azonban, sokat sejtet, ha egyetlen helyről látványosan sok, egybehangzó jelzés érkezik. „Általában ott szokott lenni az igazság, ahol az ő fájdalmuk megszólal” – fogalmazott a jogvédő.

Bizonyítékai vannak

Arra a felvetésünkre, hogy más hajdú-bihari, debreceni iskolákból érkezett-e hozzá a Csokonaihoz hasonló mennyiségű jelzés, a jogvédő elárulta, ilyen nagy számú megkeresést nem kapott, de a mostani ügynél jóval brutálisabb debreceni esetről is számoltak be neki az elmúlt napokban. Közölte, a legsúlyosabb ügyben bizonyítékokkal is rendelkezik. „Az összes printscreen, emailezés az igazgatóval, minden a birtokomban van. Azt is ellenőriztem, hányadik intézményt koptatja az illető azóta, hogy az elsőben közös megegyezéssel megszabadultak tőle” – mondta, hozzátéve, az ügy feldolgozásában még nem tart ott, hogy ennél konkrétabb információkkal előálljon.