„Pont 56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált két és fél évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett, mondom még egyszer, az ő joguk, szuverén döntésük, megtehették, de ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert 56-ban az lett, ami lett. Mert megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a nagyon értékes magyar életekkel. Azokat nem lehet csak úgy odadobni mások elé.”

Ezek Orbán Balázsnak, a miniszterelnök politikai igazgatójának szavai, szeptember 25-én hozták nyilvánosságra, másnap tudatosult, akkortól kezdtek el reagálni rá előbb a honi közélet fővárosi szereplői, majd a nemzetközi figyelem. Harmadnapi reggeli rádiós szereplésében mondta a miniszterelnök – számos más téma mellett megemlítve ezt –, hogy Orbán Balázs szerinte hibát követett el, még aznap kora délután sajátos módon elnézést kért a politikai igazgató a kijelentéséért a közösségi hálón, ha ezzel valakit megbántott. Valakit? Megbántott? Ennyi? Egy héttel az eredeti megnyilatkozás után, október 3-án pedig Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a kormányülést követő sajtótájékoztatón újságírói kérdésre válaszolva megerősítette: Orbán Balázs ügye a kormány részéről le van zárva, marad továbbra is a miniszterelnök politikai igazgatója. Itt tartunk most.

Ha az ukránok azt tették volna az orosz katonai invázió 2022. február 24-ei indulásakor, amit Orbán Balázs helyes cselekedetnek gondol, vagyis nem kezdtek volna felelőtlenül háborús védekezésbe, ha megadták volna magukat, akkor nem kétséges, hogy azóta nem létezne a szuverén ukrán állam, azóta már Záhonynál lennének az oroszok.

Itt, a kelet-magyarországi végeken élőket leginkább ez rémisztette meg, kevésbé foglalkoztatja őket az, hogy Orbán Balázs mi módon tette idézőjelbe 1956-ot. Vajon mit gondolnak minderről Orbán közvetlen politikustársai, a kormánypárt helyi megjelenítői, választott képviselők, vezetők? Vajon szerintük sem kellene védekezni, ha az oroszok Ukrajna félt letiprása után nem állnának meg Záhonynál? Netán a helyi fideszes országgyűlési képviselők közös nyilatkozatban üdvözölnék a putyini orosz sereg közeledtét? Debrecen polgármestere meg egészen Nyíregyházáig szaladna elébük, hogy bársony párnára helyezve átadja a város kulcsát valamelyik muszka tábornoknak, kérvén, hogy kíméljék meg a cívisvárost? Vagy mi?

Erősen túlgondoltak ezek a félelmek, mondhatják azok a fideszes vezetők, akik mostanság is igen keveset forognak az egyszerű nép között Biharban, Beregben, Borsodban…

De ne találgassunk, nézzük meg inkább, hogy Debrecenben és megyéjében miként tették nyilvánvalóvá állásfoglalásukat, véleményüket a helyi kormánypárti politikusok a balázsi kézfeltartós kinyilatkoztatásról!

Papp László debreceni polgármester a hivatalos közösségi oldalán számos sikerről adott hírt az utóbbi héten is, jelentett külföldi útjáról, találkozott nyugdíjasokkal, csapolt sört, ellenben az ország legnagyobb vidéki városát irányító politikusként egyetlen szava nem volt a megadás ügyében. Ahogy ugyanitt Kósa Lajos országgyűlési képviselő sem kommentálta, se Pósán László, se Tasó László, se Vitányi István, se Tiba István. A hajdú-bihari fideszes országgyűlési képviselők közül egyedül Bodó Sándor egyik posztja utalhat a történtekre, ezt írta a Facebookra szeptember 27-én: „A szabadságharcok, függetlenségi háborúk nem a matematika szabályai szerint történnek. Ha így lett volna, mi magyarok már nem lennénk, hiszen mi mindig a nagyobbak ellen harcoltunk. Nincs hiábavaló áldozat, mi a vesztes csatáinkból is építkezünk. Az elesett hősök becsülete mindennél fontosabb!”

Persze nem szabad elhallgatni azt sem, amikor Kósa Lajos – aki ráadásul még az Országgyűlés honvédelmi bizottságának az elnöke is – az őt megszólító újságírónak adott röpnyilatkozatot a Parlament folyosóján: szerinte járdán gázolás helyett csak tilosban parkolás Orbán Balázs hibája. Bagatell…

És mint vélekednek a történtekről, a balázsi megadásról azok a debreceni ellenzéki politikusok, akik a Fidesz helyi regnálásának kezdete, 1998 óta ciklusról cilusra, régi és újabb pártokban itt próbálják eljátszani az oppozíció szerepét? Nem tudjuk. Nem szólaltak meg. Valószínűleg nem tartják fontosnak ezt a témát, esetleg nincs is vitájuk Orbán Balázzsal.

Vagy arra készülnek, hogy az 56-os forradalom ünnepén emelkednek szólásra és tettre Debrecenben, abban a városban, ahol az országban először nyitott sortüzet a tiltakozó civil tömegbe a hatalom, ahol magyar katonák haltak meg, amikor a szovjet hadsereg belőtt a Kossuth-laktanyába?  

És vajon október 23-án ki fogja mondani az emlékező, tisztelgő és méltató beszédet a város hivatalos ünnepségén? Papp, Kósa vagy Pósán? És mi lesz az üzenet ezek után?