A Magyar Narancs szerkesztőségi jegyzetéből közlünk idézeteket:

Össze sem lehet már foglalni, mennyi mindennel örvendeztetett meg oly sok magyart, jobb- és baloldalit, meg sehova sem tartozót, milliárdost és kisnyugdíjast, mezőgazdasági munkást és diplomás kutatót egyként. Ha pártja nem fecsérelné olyan kíméletlenül a tehetségét, akár hídemberként is feszülhetne daliás alakja a honi politika lövészárkai fölött, de hát nem feszül. Inkább horpaszt.

Amilyen a korszak, olyan a korszakos politikusa. A mi korunk meg pont ilyen, örülünk neki vagy sem (inkább sem), mint Lajos.

A Fidesz Forest Gumpjaként elképesztően fordulatos karriert szövöget már jó ideje, teljesítményében szétszálazhatatlanul csavarodik egybe a szürreális fikció és a rögvalóság. És most nem is arra gondolunk, hogy mit akart a fém kupakoktól 2014-ben, vagy a tusziktól meg a hutuktól („tuszu, huti”) egy évre rá, sőt, nem is a mamája által vett sertéstelep jut eszünkbe, mint ahogy az olyan paradigmaváltó történettudományi fejtegetései sem érdekesek most, mint hogy a hollandok tehetnek trianonról, meg hogy az osztrákok a miénktől teljesen eltérő civilizációs hagyományokat követnek. Ez is mind remek, nyilván, de még ezeknél is van jobb. Igen, mi másra gondolhatnánk, mint eddigi államférfiúi csúcsteljesítményére, a csengeri örökösnőhöz fűződő viszonyára.

…mi az, amivel Kósát mentegetni igyekeztek abban az ügyben: az, tudniillik, hogy agyalágyultnak állították be. Persze ehhez adott volt minden, és valószínűleg tényleg van ott baj rendesen, mindenesetre az még a NER Magyarországán is szokatlan fordulat volt, hogy valakit azáltal igyekezett a pártja felmenteni a vádak alól, hogy egyszerűen leidiótázta. Lajosra nem lehet haragudni, hangzott a szólam, hát ő szegény ilyen.

Tessék, a politikai idióta karaktere hibátlanul működik. Végül is az ügyészség ugyanazt az acélkeménységű érvelést vette elő, mint annak idején a pártja és baráti köre a csengeri örökösnővel kapcsolatos afférban: Lajos beszámíthatatlan.

Félelmetes precedens válhat ebből a döntésből és Kósa egész karakteréből: innentől kezdve politikusnak és üzletembernek, bírónak és óvónőnek, katonának és gyermekorvosnak elég lesz csupán hazugnak és hülyének lennie, hogy zavartalanul elkövethessen bármilyen stiklit bármiféle következménytől való leghalványabb szorongás nélkül.

Az egész írás a Magyar Narancs oldalán olvasható.

Ha szeretnél hozzászólni, megteheted a Debreciner közösségi oldalán. Várjuk a véleményedet!