Közös oldalgondozója lehet a két debreceni fideszes országgyűlési képviselőnek. Valószínűleg nem erőssége a magyar történelem ismerete.
Kósa Lajos, Pósán László meg az aradi vértanúk magyarsága
Egy perc eltéréssel kerültek fel október hatodikán reggel Kósa Lajos és Pósán László Facebook-oldalaira a külön koszorúzásukon készült fotók és az azokhoz írt kísérőszövegek. A két posztot valószínűleg ugyanaz a személy írhatta, mert igen nagy hasonlóságok vannak a szövegekben. És nemcsak az árulkodó, hogy mik olvashatók a két politikusi posztban, hanem az is, hogy mi maradt ki mindkettőből: az nem szerepel a szövegekben, hogy hol és mit koszorúztak meg október hatodikán reggel.
Kósa Lajosnál ez olvasható:
Tizenhárom magyar honvédtiszt emléke és hazafiassága előtt hajtottunk fejet kora reggel. Ők az „Aradi vértanúk”. Azok, akik a végsőkig kiálltak hazájuk, és magyarságuk mellett. Azok, akik nem hazudtak, hanem egyszerűen csak tettek a hazájukért. Emlékezzünk rájuk és legyenek ők példa mindenki számára!
Az „Aradi vértanúk” kifejezés ma már fogalom. A hazaszeretet, a magyarságtudat és alázat fogalma. Tizenhárom honvédtiszt, akik megmutatták a világnak, hogy hazájukért a végsőkig kiállnak, akik hazugság nélkül tudtak szolgálni. Példaképek ők, minden magyar példaképei.
Mint közismert, Kósa Lajos nem fejezte be közgazdász egyetemi tanulmányait, diplomája nincs, a legmagasabb végzettsége: gimnáziumi érettségi.
Pósán László azonban végzett történész, a Debreceni Egyetem professzora. Ha ő ránézett volna a saját posztjára, akkor feltűnhetett volna neki, hogy annak a tartalma nincs rendben.
Ugyanis a tizenhárom aradi vértanú közül négyen voltak magyarok: Dessewffy Arisztid, Török Ignác, Vécsey Károly és Nagysándor József.
Aulich Lajos, Láhner György, Leiningen-Westenburg Károly és Schweidel József német volt, Poeltenberg Ernő osztrák. Damjanich János szerb, Knezić Károly horvát, Kiss Ernő és Lázár Vilmos örmény származású.
– A szabadságnak nincsen nemzetisége – emlékezett az aradi vértanúkra az ünnepség vezérszónoka, Markó Béla, az RMDSZ elnöke. – A mi szabadságharcunk jó példa erre, hiszen a kivégzett 13 tábornok közül többen nem is voltak magyarok. Mégis meghaltak érettünk. Hogy miért? A 13 mártír férfi tudta a választ: senki sem lehet igazán szabad ezen a földön, amíg vannak rabságban tartott nemzetek. A szabadság egy és oszthatatlan – hangsúlyozta Markó.
MTI, 2001. október 6., Arad
