Mottó:
„Elhullt csatában a derék –
No halld meg Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.”

Részlet Arany János A walesi bárdok című verséből.

Megint rosszul aludt. A feje szaggat, a vérnyomása biztos magas, mert mintha a füle is zúgna. Hány órát alhatott, maga sem tudja, de mintha sípolna a tüdeje, és már megint szipog. Jó lenne egy kávé, de még nincs kedve felkelni, inkább köhög, krákog még egy kicsit.. Néha azt hiszi, hogy ez a kezdet, de aztán rájön, hogy inkább a vég felé vezető út. Kit érdekel a koronavírus-járvány, meg lehet itt halni sok-sok minden másban is. Érdekes, hogy a „divatba” halnak bele mostanában a legtöbben. Ja, hogy a többi halálos betegen is kerüli a kórházakat… Ühüm. Ez igaz. Nem koronavírusos, „hogy szakadna rá az ég akár a jóistenre is, aki ki tudja, mit csinál, nem, nem koronavírusos”! Az emberek döglenek, mint a legyek, de ő csak egyszerűen öregszik. Még nincs itt az ideje.

Most talán még ez sem izgatja! Van neki épp elege, „hogy minden politikuskezdeményt vetettek volna a guillotine alá!” – így dühöngött magában, miközben próbálta elfelejteni, hogy néhány óra múlva költöztet. Tulajdonképpen ez miatt nem aludt.

Elköltözik a menye, viszi az unokát. Ennyi elég volt ahhoz, hogy minden indulatja ott lobogjon a lelkében, és minden gondolata zsákutcába fusson. Bármennyire is terelni akarja a gondolatait, mindig ide tér vissza. Aludt vagy két órát. És megtörtént a baj: beleolvasott a Facebookba, „hogy azt is a gyehenna tüze égette volna el, de legalábbis valami német könyvégető! Vagy darálta volna le a porcelánarcú lebensbornos náci nőcske.” A düh, a harag rossz tanácsadó, az átkozódás nem segít – mondta magának utolsó értelmes kultúrgondolata mellett, de nem bírta még abbahagyni…

Itt mindenki hülye vagy érdekorientált elvtelen barom, de legalábbis oltásszakértő virológusprofesszor! Néhány barom azt hiszi magáról, hogy most ő a hős, mert félvállra vetkőzve be merte oltatni magát. De mondja is: beoltattam magam, hogy megvédjelek téged is a betegségtől! – és akkor olyan önelégült feje van, hogy azzal már Orbán Viktor a fantasztikusan és egyedülállóan mindent tudó, smucig laikusprofesszort is imádhatná. (Nem, nem tévesztette el! A garázsban felnőtt futszalos fullgazdag hagymácska díszprofesszorsága, más. Ott rájöttek arra, hogy ha a hiúságot legyezgetik, jobban alakul az üzlet. Erről Debrecen is tudna mesélni…)

A másik oldalon pedig ott vannak, a bizonytalanok és az „igazoltan félősök”, akik nem bíznak sem a kormányban sem a gyógyszergyártókban. Hezitálnak. A nagy demokrata nyávogós oltásmutogatók meg már lassan erőből támadják őket, mert ők „fegyelmezettek, meg másokért teszik”, demokraták és túlélők, közben úgy be vannak szarva, hogy az csuda! Nincs hitük. Nincs hitük!

Fúj, semmit nem ér semmiféle társadalmi szerződés, az ember a legaljasabb állat, akit ismerni lehet! Hadd legyen már a döntés az emberé! Hadd ne győzködje, hadd ne szidalmazza már minden majom őket! Ha körbe néz, úgy is látja, hogy hullanak a barátok, az ismerősök, mint a legyek! A halál meggyőzi őket arról, hogy oltassanak, bármi is lesz néhány év múlva, vagy két hét múlva. Ki tudja itt, hogy mi történik? Ki az a nagy bátor „hülyehős”? Hagyd békén az embert! Kényszerítéssel semmire sem mégy vele, megteszi azt az állam a kis oltásigazolásával! Megteszi, és te tapsolsz, te kis lelkibeteg „demokrata”! Hagyd békén az embert! A meggyőzés nem lehet erőszakos! Mi ez itt, 1984?! Nem mindenki spártai!

Má’ meg megint össze-vissza repkednek a gondolatai. Nézzünk valami mást.
Úristen! Ez a romanap, ez is kikészíti. Most komolyan Szegedi Csanád elhíresült mondása lenne igaz minden társadalmi kapcsolódásra?

A fideszes vezetésűvé vált cigánytévé és a valaha kábszeres kis emberke a Soros-szervezetek egyik legjobb kapcsolata a pandémia ügyben? Tényleg erősíteni kell azt, ami eddig sem működött. Most már együtt csinálunk elnyomókat a cigányoknak? A cigánytévé riportere pedig egy általam ellenzékinek gondolt fiatalember felesége? A Norbi és az „1 Magyarország” is behódolt. Hol álltak eddig? Ja, hogy csak bedolgozósok, a lényeg a pénz. Fúj. Hányinger! Pereljetek be!

Vagy Puczi Bélából ki csinált mostanában hőst? És erre rákapcsolódnak mások is, a fideszesek is (akik szerint púp vagyunk a társadalom testén, meg bevándorlók), a sorsüldözettek is, a civil Soros-gondolkodók is. Együtt kutatták Puczi Bélát? Ne már! Akit egyébként hagytak hajléktalanként meghalni a Nyugatinál! Csináljunk filmeket az elnyomóval, és ott legyenek az új nemzedék kis bigott tagjai is? Mi ez? Erősítik a társadalmi betegséget, miközben egy világjárványt akarnak megoldani? Mit szól ehhez a nagy roma polgárjogi egyedüli aktivista, aki tegnap avat, ma meg gondolom, néz ki a fejéből, hogy a mit mond a nagy történész, a régen kirúgott rendszerváltó roma újságíró, a Soros-emberével, aki az EU-nak jelentett. Őrület! Emlékezetpolitika, a település végén pedig döglődnek az emberek!

Ha nem értik ezeket a sorokat, az maguk baja! – tessék több cigány témájú hírt olvasni, tele van ám magyarokkal is, ha pénz van benne! Egyesek annyira ismerik a kultúránkat, hogy bevezető körmondataik végén, nőnapra teszik a roma napot.

Abba kell ezt hagyni, abba kéne ezt hagynia! Ez a világ a megalkuvóké. Ez a világ erkölcstelen. Ez a világ a történelemhamisítóké! Hagyd ezt abba, Feri! Puczi Béla felkiáltana – „Ha megbaszod a kurva anyádat, akkor is magyar .. vagyok!” – talán, de lehet, hogy változtatna a szövegen némiképp!

Hát legyen! Tegyünk már a végére pontot ennek a 2021. év április 7-8-9-nek! Meghalt csatában a derék, költözik a gyermek, és romáknak ugyanúgy nincs gerincük, mint eddig. A végére itt egy versszerűség a romanap emlékére, remélem, majd egyszer a szavaim értelmet kapnak!

Legyenek jók, ha tudnak! Nem könnyű mostanában.

Romanapra

Handa-banda népecske
Hatalmas szívvel
Össze-vissza szétszórva a széllel..
Erkölcsét mástól veszi,
Az az erkölcs pedig, öli, néha gyorsan megöli.
Csak a halott iránti tisztelet nyújt át egymásnak lélekből lelkeket,
Csak, ha sírunk, akkor vagyunk egymáshoz emberek..

Ha erről nincs szó, egymásnak mennek,
Rombolják azt, amit életnek neveznek,
Vagy csak közönyük öl egymás között? Mindegy is..
Addig nem nép vagyunk,
Csak népecske,
Sok-sok szolgával és parazitával tűzködött, tűzben edzett kormosok..
Mégis mi ad reményre okot?

Semmi. Talán csak egy;
A zenénk a lelkünk, a festészet olykor gyermeki,

Mint a Föld,
Ami nem halott!
Természetesként mi magunk,
A természet vagyunk!

H.F.
2021.04.08.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!