Mottó: Változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba. Paulo Coelho

Otthon ült és várt. Szokás szerint feltette a kotyogót a gáztűzhelyre, kicsit kiszellőztetett. A konyhába zúduló hűvösség még jobban felébresztette. Összehúzta magát kicsire, elsétált az ajtóig és hallgatta a madárcsicsergést. Tagadhatatlan, jön a tavasz.

Aztán leült az előszobában, körbenézett, és arra gondolt, valaha mennyire teli volt a lakás. A fiúk már mind apák lettek, saját családjuk van. Emlékszik még arra, hogy hét óra felé micsoda harcot kellett vívni azért, hogy valaki induljon a fürdőszobába, mert ha nem teszi, a többinek nem lesz rá ideje. A kis buksik aztán lassan beindultak, a reggeli is elkészült, mire 7:30 lett. Egy gyors reggeli, sapka- és kabátigazítás, táskaellenőrzés szóban, uzsonnabetétel, puszi és „menjetek már, menjetek” búcsúzás „vigyázzatok magatokra” végszóval, és a három táska jó esetben 7:45-kor elindult az iskolába. Még jó, hogy közel volt az iskola.

Kicsit bonyolultabb lett a helyzet, amikor megjött a kislány. Hej, mennyit kellett velük törődni! Ma már a kislány is elmúlt huszonegy. Milyen „könnyű” is volt főállású anyának lenni! Milyen könnyű, annyi gyerekkel! Bizony, telik az idő. Néha most is vannak bajok velük, de azért vannak a szülők, hogy..– ¬ és most jöhetne ezernyi gondolat, és bár állni látszék az idő, a szekér szalad. Nem pont így, de körülbelül.. Jó megfigyelő volt ez a Petőfi.

A kotyogó a szokásos hangokkal jelezte, hogy elindult a folyamat, aminek a végén a vízből és a kávéőrleményből kávé lesz. Elég erős kávé. A rituálé része. Nem kell nekik az elektromos főző, a férjének ez a hang kell ébresztő helyett, hacsak nem ő ébred hamarabb, de az inkább csak hétvégén fordul elő, és akkor ő főzi a kávét. Emlékszik, hogy morgott az elején, amikor vett neki ajándékba egy új kotyogót, hogy bezzeg a régi, az milyen jó kávét főzött, ez meg „kőbányai kávé”: át lehet látni rajta odáig. Persze nem, de lehet, hogy ebben tényleg nem áll meg a kanál, ami nem is baj, mert az őrnagy úr sem lett fiatalabb.

Ő ugyan simán ki tudja hagyni a kávézást korán reggel, de a férje szinte csak úgy lesz alvajáróból rendes ember, ha iszik egy kortyot. Mostanság kell is. Még igen korán van, de neki új munkája lett. A pandémia hatása. Néhány napja még elég sok emberért felelt, hogy 10 órakor nyithasson a munkahelye, és fogadja az emberáradatot. Részek voltak az egészben. Elsőkként zártak be. A személyes vizuális kultúra csorbát szenvedett, digitalizálódott, ők pedig otthon maradtak parancs szerint, bérpótlás nélkül. E tekintetben nem lettek az egész részei. Most „hajnali takarító” vagy valami hasonló. Korán kell kelni. A férje, aki nyugdíjas is meg nem is, dolgozik is meg nem is (egyébként sok szellemi munkát végez), kötelességének érzi, hogy legalább reggel bevigye. 5 perc, mondja: 5 perc.

Ő is belekortyolt még egyet a kávéjába. Kell a pénz. Az egyértelmű munkahelyvesztés oka ellenére bérpótlás nincs. Majd újra indítják a múzeumot vagy velük, vagy nélkülük. A borostás fickó a bejárati ajtó előtt mindjárt végez a kávéval és a bagójával, addigra illik kész lenni, mert elég vonalas szegény így korán reggel. Szakmai ártalom. Valaha ilyenkor készült el a napi jelentés.

Lassan megvan minden kellék. Ellenőrzi még a gáztűzhelyét, a konvektort, a vizet, a villanyt, amit úgy hagy az előszobában, mert itt van az unoka, és ha felébredne, ne féljen a sötétben. Nagy fiúcska már, ugyan a nagylány a másik szobában pihen, de nehogy megijedjen a sötétben, ha felkel egyedül.

Indulni kell. Két perc. Kilépnek a hajnali derengésbe, és kezdetét veszi életük egy újabb napja. Nem fiatalok, láttak már jobb napokat is, de viszonyulnak. Nekik még élniük kell, van dolguk elég. Semmi sem baj, csak egészség legyen és boldogok legyenek a gyerekek, az unokák. Menjünk hát!

Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek!

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!