Sok szó esik a Covid-oltás kapcsán a nyájimmunitásról. Ez ugye arról szól tömören, hogy ha elegen kapnak a vakcinából (plusz ide tartoznak azok is, akik már átestek az adott betegségen és életben maradtak), akkor egy amolyan természetes gát alakul ki ebből az embermennyiségből a vírus előtt, amelynek terjedése lelassul és jó esetben meg is szűnik idővel. Ha egy adott népesség (nyáj) elég nagy százalékban kap oltást vagy átesett már a betegségen, általuk az is védetté válik előbb-utóbb, akit nem oltottak be vagy addig nem kapta el a kórságot.

Legalábbis ez a hivatalos álláspont, hogy így lesz, így lehet… Meglátjuk.

Mindennek okán elég gyakran eszembe jut mostanában ez a kifejezés, csak éppen más megközelítésből nézve: nyáj. Nyájas nyáj. Azaz sok bárány egyben. Közkeletűbb néven: birkák. Bár itt kell megjegyezni, hogy a birka a juh másik neve és a felnőtt állatra utal, a bárány a még nem ivarérett birka, vagyis kvázi ártatlan… Meg aztán nyájnak nevezik a vallási gyülekezetet is. Isten bárányait.

Na, meg azt is tudjuk, hogy a bárányok hallgatnak. Már ahol. Az ismert amerikai trillerben például igen. Meg Magyarországon is. Pontosabban fogalmazva nem elég hangosak. Még. Vagy hangosak, de nem elegen. Még.

A nyáj (magyar állampolgárok) immunitása ugyanis a jelenlegi politikai vezetés közreműködésének hála – na, meg olykor az ellenzék teszetoszasága miatt is – kialakult mostanára. Méghozzá a politikával szemben. Az emberek jelentős része azt mondja, ő nem politizál, immunis rá, inkább a maga dolgával foglalkozik. Elmegy szavazni, amikor kell, aztán annyi, őt hagyják békén egyébként ezekkel a témákkal. Meg amúgy is kicsi ő ahhoz, hogy változtasson nagy dolgokban. Ez a mentalitás pedig pont megfelel mindenféle diktatórikus berendezkedésnek. Minél kevesebben akarnak belelátni a gépezet működésébe, annál könnyebb azt saját szájuk íze szerint üzemeltetni.

Nos, a vicc az, hogy éppen önmagával foglalkozik az, aki politizál. Na, nem kell feltétlenül képviselőnek mennie, van abból elég. Bár megteheti azt is. Ám a politikával való foglalatosság abban is kimerülhet, hogy mondjuk több forrásból és ha lehet, hitelesnek mondható forrásból tájékozódik egy-egy őt is érintő téma kapcsán. Aztán kialakít egy saját véleményt. Nem másokét veszi át (azokét, akik hangosabban ordítanak a fülébe vagy akik számára tetszőbb ígéreteket tesznek). S végül, ha kell, hallatja hangját, értelmes érveléseken keresztüli beszélgetésekben vesz részt, netán vitázik.

Ettől még végezheti mindennapi munkáját, tanulhat, játszhat, szórakozhat, szerethet (a politikával való foglalatosság nem egyenlő a gyűlölködéssel), élheti megszokott életét. Csak mellette kicsit odafigyel a tágabb környezetére is, amely – ha akarja, ha nem – úgyis visszahat őrá. S ha kell, kritikus az éppen aktuális politikai vezetéssel szemben. Akármelyikkel szemben. Amelyik éppen akkor van. Hiszen hibátlan nincs. S ha téved vagy direkt tesz rosszat, azt a mi bőrünk kárára teszi, nem a sajátjáéra.

Ez is egyfajta politizálás tehát, ha csak egyszerűen odafigyelünk magunkra és a közösségre, amiben élünk, mégsem fáj különösebben. Nem kéne, hogy fájjon. Ám a nyáj immunitása mostanra tetten érhető Magyarországon. A politikától, ha lehet, kellő távolságot tartanak az emberek. Ki azért, mert nem éri fel ésszel, ki azért, mert megtévesztették, ki azért, mert megcsömörlött, elment tőle a kedve, ki azért, mert érdekelt abban, hogy ne nagyon foglalkozzon vele (jó az így, ne bolygassuk). Más kérdés, hogy a politika ettől még nem tart távolságot velük szemben. Erre rájönni a megvilágosodás első lépcsőfoka.

S még vakcina sem kell hozzá…

KÖSZÖNJÜK a támogatását azoknak, akik segítették a munkánkat 2019-ben és 2020-ban! Számítunk rájuk és másokra is 2021-ben, hiszen együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert 2021-ben! Köszönjük!