Mottó: „Eljön az idő, amikor minden kijárat lezárul, mintha viasszal tapasztanák be. Ülsz a szobádban, a testedben érzed a szúró fájdalmat, ami összeszorítja a torkodat és veszélyes kis könnyzacskókká préselődik a szemed mögött. Egy szó, egyetlen mozdulat és mindaz, ami felgyülemlett benned – elmérgesedett harag, elüszkösödött féltékenység, teljesíthetetlen vágyak – kirobban belőled dühös, tehetetlen könnyekben, zavart zokogásban és hüppögésben, és mindez nem is szól senkinek. Nincs kar, hogy átöleljen, nincs hang, hogy azt mondja: jó, jó. Aludj és felejtsd el. – Nem, nem. Ebben a szörnyű, új függetlenségben a veszedelmes, intő fájdalmat érzed, a kevés alvás és a túlfeszített idegek játékát és azt a sejtést, hogy ezúttal a kártyákat ellened rakták, és a halom egyre nő. Kijárat kell és mindet plomba zárja. Éjjel-nappal a magad csinálta sötét, szűk börtönben élsz.” Sylvia Plath: Sírás és fájdalom

Milliónyian éreznek így ebben az országban. Kaotikum van, ahol egy embercsoport úgy tesz, mintha válságot kezelne. A csapból is folyik a miniszterelnök, aki kézbe véve a dolgokat már-már nem is színleli, hogy olykor a döntések csak és kizárólag rajta múlnak.

Első számú tétel a VAKCINA. Mindenhol ömlenek az emberi agyakba az egymásnak ellentmondó hírek, de Orbán Viktor meg van győződve arról, hogy nekünk a Kínai Népköztársaság oltóanyagára van szükségünk ugyanúgy, mint a lélegeztetőgépekből. Ha van kínai vakcina, van élet is, sugalmazza nekünk egy ember, és nekünk ezt hinni kell. „A miniszterelnök arról is beszélt, azt reméli, a kínai vakcinát gyorsan engedélyezi az Országos Gyógyszerészeti Intézet. Ezt lehet úgy is értelmezni, hogy nyomás alá helyezte a szakembereket.”

A Momentum elnöke szerint pénzzel lehetne ösztönözni az embereket arra, hogy beoltassák magukat. Százezer forint fejenként, és minden szegény ember tülekedne, a jóisten se tudja milyen oltásért is! Első blikkre igen bugyuta ötletnek tűnt számomra, de aztán kezdtem végig venni magamban azt a töméntelenül sok pénzt, amit a kormány az utóbbi időben majdhogynem sajátjaként költ el gazdaságélénkítés jogcímén. Legutóbb: ha jól teli vagy pénzzel, költs el hatmillió forintot a házad felújítására, és mi visszaadunk neked hármat. A 25 éven aluliaknak adómentességet fogunk adni. Most adjuk tiszta szívjóságából vissza a 13. havi nyugdíj egynegyedét. A sport mindenekfelett! Ott prosperálnak a kormánytagok az országos szövetségek élén. A turisztika is mindenekfelett. Ott a kormánytagok bizalmasai veszik könnyedén a járvány elleni akadályokat – és csak nézek ki a fejemből.

Ugyan még nincs megegyezés a minimálbérről, de a nagyvállalkozóknak, a mamutcégeknek mindent, ahogy a sportra is, a turisztikára és bármi másra is, csak arra ne, ami megkönnyítené a leszakadó (a még jobban leszakadó) néprétegek sorát. Őrület! Mintha nem is lenne járvány.

A helyi iparűzési adó vállalkozásoknál maradó része, amit a vezérlő kormány letépett az önkormányzati büdzsékből, úgy is ott kerül felhasználásra, ahol az iparűzési adót fizetik a mi okos miniszterelnökünk szerint. Nomármost ebből a szemszögből, miniszterelnök úr, a fejenkénti százezer forint is ott kerül felhasználásra, ahol az „oltakozni” – nem adakozni -, „oltakozni” akarók élnek. Adja oda nekik miniszterelnök úr! Úgy is maga dönt! Tudja: „meghal minden nap 100 fölötti magyar ember, nekem ne mondja meg egy görög biztos, hogy mit csináljak. Máshol is vannak miniszterelnökök, akik hazafinak tartják magukat és fontosabb a saját népük egészsége, mint a bürokraták véleménye” – maga mondta. Mi az a durván 600 milliárd forint? Semmi. Magának semmi!

De hagyjuk is a vakcinázást, a költekezést, a migránsozást, a legújabb ellenségkereséseket! Hagyjuk!
Már megbolondul az ember attól az állandó gyűlölettől, ami a köztévéből folyik. Bezzeg sírnak, hogy a még regnáló elnököt kirúgták a Twitterről! Nevetséges. Kit érdekel Amerika!?

Ez azonban annyira ideillik, hogy ki nem hagynám! Az igazságügyminiszter mondta: „A magyar emberek mindig megvédik a magyar demokráciát a külföldi csapásokkal szemben” – hangsúlyozta Varga Judit igazságügyi miniszter a közösségi oldalán, arra válaszul, hogy a Politico című lapban megjelent elemzés arra kérte Joe Biden megválasztott amerikai elnököt, hogy avatkozzon be az európai politikába, és támogassa azokat az erőket, amelyek Lengyelország és Magyarország megbüntetését akarják elérni. Jaj de jó! De megnyugodtam. Bár őszinte leszek, nem is érdekel engem az USA! Szerintem nem Mari nénire, Józsi bácsira vagy rám haragszanak. Szerintem a kormányra, a külügyminiszterre és Önre, miniszterelnök úr! Önök pedig nem Magyarország!

Beszéljünk az egyszeri magyar ember mindennapjairól a járvány ideje alatt!
Miniszterelnök úr!
– Mit csináljanak az albérletben élni kényszerülők, ha megszűnik a munkahelyük a járvány miatt vagy a maga kormánya bezáratja őket bérpótlás biztosítása nélkül? Ők milyen lakást újítsanak fel és miből a járvány idején, úgy hogy a fele pénz visszajár?
– Mit csináljanak azok, akiknek a 90 napi álláskeresési járadéka már tavasszal elfogyott és mondjuk a házastársnak elég jó a jövedelme (ezért az állásvesztő jövedelempótló támogatásra sem jogosult), de a rezsi, az egyéb fizetni valók, a gyorsan grasszáló végrehajtók, a letiltások, a bírságok úgy padlóra küldik őket, hogy mozdulni se bírnak. Ők, hogy újítsanak fel lakást a járvány idején, miniszterelnök úr?
– Azt tetszik tudni, hogy a nagy homeoffice-ba bevadultak a közjegyzők, a behajtók és a végrehajtók? Tönkrement állampolgárunknak nincs tizenötezer forintja végrehajtási kifogásra a tíz- olykor tizenöt éves telefonszámlák, egyéb elévült tartozások ellen menni, pláne akkor, ha már inkasszálták is a számláját, vagy letiltást küldtek a munkahelyére, esetleg a nyugdíjfolyósítóba. Menti a menthetőt. Visít és részletfizetést kér, hogy túléljen. (Sok olyan ember van, aki nem egy Lázár János vagy a többi újgazdag kormánytag, sok.)
– Tessék mondani a hitelfizetési moratóriumoknak mi lesz a vége? A pénzt felélik az emberek, amíg van mit – merthogy az állam nem ad nekik –, de mi lesz nyáron, ha véget ér? Tessék már erről is beszélni! Maga szerint mit fog csinálni velük a „bank”? Jöhetnek az újabb befektetők, a behajtók cégek, és tíz év múlva a százezerből is tízmillió tartozás lesz, megint? Vagy ők is újítsanak fel lakást és kérjék vissza a felét Önöktől? Menni fog nekik? Tényleg?
– A csődbe ment cégeket ki veszi meg? Azok, akik kastélyfelújításra gyúrnak? Esetleg a felét ők is visszakapják az államtól?

Kérdezem másképp: Az öngyilkossági statiszta hogyan alakulhat mostanában, tisztelt kormányfőnk? Van, aki albérletet nem tud fizetni, van, aki rezsit, és nincs hová menniük. Van, aki a kilakoltatástól retteg. Van, aki attól, hogy állami gondoskodásba veszik a gyerekét, mert nem tud fűtést fizetni és minden nap enni is. Van, aki egyedül maradt, mert a járvány elvitte az élete párját. Van, aki hajléktalan, és hagyják megfagyni, sőt néha üldözik őket. (Bár az a durván 27 szabálysértési eljárás tavaly és az a kb. 900 figyelmeztetés jelzés arra, hogy a rendőröknek is van gyomruk.) Van, aki mentálisan beteg ellátatlanul valahol, de a Lipótot addig hanyagolták, míg elitiskola nem lesz belőle. Van, aki elvesztette a munkáját, mert a munkahelyét bezárták a járvány miatt, és már pénze sincs. Kérnie sincs kitől. Mindent veszít. Van pedig, aki egyszerűen csak beteg, de fél már mindentől, és otthon vészeli át, amit át bír vészelni, ha van gyógyszere és ennivalója. Ha nincs, arról nem tudunk.

Egy éve folyik az őrület, miniszterelnök úr! Ők mit csináljanak, miniszterelnök úr? Segít valamit a kormány anyagiakban, járvány idején, többmillió embernek? Az angolok, az osztrákok, a németek mivel jobb emberek, mint a magyarok, miniszterelnök úr? Ezt lehet így csinálni? Nyíltan megosztani az egyébként is gyűlölködő néptömegeket, adni a tehetősebbnek, patikamérlegen mérni, hogy kibe érdemes belefektetni és kibe nem, ez nem demokratikus. Ezt másnak hívják!

Srófold az ideget, oszd meg az embereket, és nem marad belőlük más, mint egy szolgalelkű, idegbeteg csődtömeg! Egy csődtömeget pedig már nem lesz érdemes kifosztani sem. Az „oszd meg és uralkodj”, a 3,5-4 millió emberen való élősködés, hogy fenntartsanak egy autoriter rendszert, még egy ideig menni fog. Utána azonban egymást fogják felfalni azok, akik ma millióknak okoznak óriási szenvedést, szorongást, kilátástalanságot! Egymást fogják felfalni!

Nem! Nem Horváth Feriben van a hiba, hogy egy ideje ismétli önmagát! Nem. A baj, a szenvedés nem hagy alább, és néha kell, hogy az emberek emlékezete frissüljön! Ez is propaganda. A nemfelejtés propagandája!

KÖSZÖNJÜK a támogatását azoknak, akik segítették a munkánkat 2019-ben és 2020-ban! Számítunk rájuk és másokra is 2021-ben, hiszen együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert 2021-ben! Köszönjük!

Ajánljuk szíves figyelmedbe heti hírlevelünket, amiben legfontosabb publikációinkról és a Debreciner szerkesztőségének háttérmunkálatairól, kiadónk akcióiról adunk tájékoztatást! Itt lehet feliratkozni!