Savanyú tejszag csapja meg az ember orrát, ahogy belép a vidéki kisbolt ajtaján. Ebből a gyakorlottabbak már azonnal tudják: a hűtőből, ha friss terméket akarnak, akkor jól hátra kell nyúlni. A boltban négyen tartózkodnak: két vevő, a bolttulaj és egy eladó, noha a bejáratra két papírra is ki van írva, hogy „Egyszerre csak egy ember tartózkodhat bent”, illetve „Szájmaszk viselése kötelező!” Ehhez képest maszk is csak egy emberen van, és nem a dolgozókon.

– Jaj, elnézést, már túl sokan lennénk – lép vissza egy fiatalasszony az ajtóból.

– Tessék csak bejönni, nyugodtan – szól az eladó.

– Nem, várok inkább egy kicsit – válaszol, miközben a maszkot letolja az álla alá.

– Hát, maga tudja.

Közben a boltvezető érezhetően türelmetlenül dorgálja meg az alkalmazottját.

– Figyelsz akkor, Manyi? Minek tépem én a számat, ha még ide sem figyelsz?

– Jól van, itt vagyok már – áll a pult mellé a középkorú asszony, kissé foltos bolti köpenyt visel. Zsebéből egy kis papírt és tollat húz elő, amivel véletlenül egy bontott gumicukros zacskót is előránt.

– Na basszus – hajol le érte.

– Remélem, ez fel van írva a fogyasztásodhoz – mordul rá a főnök.

– Fel lesz, nyugi.

– Most már biztosan. Szóval, amikor jön a húsos, tudod, nincs számla – sorolja.

– Hú-sos. Nincs szám-la – jegyzi fel az eladó a fecnire.

– Ezt minek írod le? Nem tudod megjegyezni? – vonja kérdőre újra.

– Jó van má’, nekem ez kell. Tudod, hogy mindent elfelejtek.
Közben mindkét vevő végzett a vásárlással. Sorban állnak, fizetnek és távoznak. A fiatalasszony beléphet.

– Manyi, figyelsz?

– Igen, itt vagyok.

– Nézd, ez a jelenléti ív! Mától írod, mikor itt vagy. Mostantól vagy bejelentve. Ha jön valaki, és kérdezi: ma vagy itt először. Stimmt?

– Stimmt.

– Sziasztok! Bejöhetek? – szól egy hang kintről.

– Várj, megkérdezem a főnökasszonyt! – rikkant oda Manyi.

– Nincs rajta maszk. Bejöhet? – kérdezi fontoskodva. – Reggel még volt rajta, szóval van neki.

– Na, csak beszaladok, megyek is mindjárt. Reggel a másik kosárral voltam, abban maradt – magyarázkodik a hölgy.

– Ez nem így működik, legyen mindig a táskádban! Ha most jön egy ellenőrzés, engem büntetnek meg – dorgálja le a főnökasszony.

– És rajtad miért nincs? – vág vissza a vásárló.

– Mert, mert, melegem volt már benne. Egyébként semmi közöd hozzá. Na, megvetted már, ami kell?

– Itt van, csak ezt az élesztőt szeretném – mondja. – Ne haragudj már! Ugye nincs harag?

– Nincs, de legközelebb hozd a maszkot. Szia!

A fiatalasszony a hűtőpultnál várakozik.

– Kérhetek?

– Manyi, gyere, a vevő rád vár! – kiált a főnök.

– Jövök, jövök! Mit adhatok?

– Húsz deka tepertőt kérek szépen.

– Mit? Nem hallom a maszktól, mit mond.

– Tepertőt – mondja a nő kicsit hangosabban. – Két marékkal.

– Na, tudja maga mondani érthetően is! – s pakolni kezdi a zacskóba a tepertőt. Közben bekap egyet belőle. – Hmm, finom!

– Ezt most nem mondod komolyan, hogy beleettél! – ripakodik rá a tulaj. – Meg ne lássam még egyszer!

– Jól van. Nem szoktam, de már nagyon éhes vagyok, nem is reggeliztem – magyarázkodik.

– Adhatok még valamit? – fordul vissza a vevőhöz.

– Nem, köszönöm. Fizetnék.

– Rendben. Kártyás?

– Igen.

– Az jó. Legalább nem kell a visszajáróval bajlódnom – mosolyog kicsit zavartan a tulaj.

– Ó, ne aggódjon, mással sem kell hamarosan azok után, amit itt az elmúlt percekben végighallgattam! Stimmt? – s a fiatal nő egy igazolványt húz elő a táskájából..

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!