Mottó: Vészhelyzetben az ember ritkán használja az eszét, és egyszerűen megfeledkezik a „józanság” szó jelentéséről. Philip Kindred Dick

A helyzet fokozódik…

Emlékeznek, valamikor március 7-én írtam egy jegyzetet a koronavírus megjelenése kapcsán Ha már a szenteltvíz sem segít címmel. Alig telt el néhány nap, de mintha egy másik országban élnénk azóta. Engedjenek meg nekem néhány szubjektív gondolatot!

Mi a jelenlegi helyzet?

Jelenleg, a koronavírus járvány miatt rendkívüli veszélyhelyzet van Magyarországon. Minden nap hallgatunk kormányinfót, próbáljuk értelmezni az ott elhangzottakat, meghallgatjuk, hogy ma hány embertársunk lett áldozata a járványnak. Ciki, nem ciki, de egy idő után ez olyan unalmas, hogy ásítani van kedvünk, pedig tudjuk, hogy az érintetteknek szörnyű tragédia. Ha pedig ez így van, akkor bizony változtatni kéne az információ átadásán. Ciki, nem ciki, de a világméretű problémához képest számomra olyan dilettánsnak tűnik a probléma kezelése is!

Minden kormányinfó végén tele maradok kérdésekkel. Voltam rendvédelmi végrehajtó, tudom, milyen nehéz most nekik is. Pláne, ha nem tiszta a kép, azaz az utasítás. A kormány úgy tesz, mintha januártól nem lenne információja arról, hogy milyen gondot jelent a koronavírus terjedése. Pedig Korózs Lajos politikus szerint már februárban tudtuk, hogy komoly gondok lesznek, hisz segítettünk Kínának!

Tény, hogy betartják az elsődleges nemzetközi protokollt, de az a véleményem, hogy igen sok már megbetegedett ember nincs regisztrálva. Ennek elsősorban két oka lehet: az egyik, hogy nagyon kevés a tesztelés és a teszteredmény (lehet, hogy nem véletlenül van ez így), a másik pedig, hogy a védőruhába beöltözött mentősök igen „gugucosan” néznek ki az egyszeri ember számára, és bizony rettegnek attól, hogy egy családtagjukat „átadják” megfigyelésre. Merthogy annyi a tiszta információ, mint békán a toll (népiesen „a talu”).

Lehet még egy oka, amit nem tudok biztosan igazolni. Budapesten egy Dunához közeli kerületben él egy ismerősöm. Ő azt mondja, hogy egyre több a vírusgyanús betegeket szállító mentőautó, amit egy régi, üzemen kívüli tüdőgondozó intézet területén fertőtlenítenek. Már annyi van, hogy az utcán is állnak. Felmerül a kérdés, ha oly gyakran, és oly sokan „beöltözött mentősök” szállítanak vírusgyanús eseteket, akkor valójában és pontosan az mennyi vírusgyanús embert jelent mondjuk két hét időintervallumában, és milyen időközönként tudják cserélni a védelmet nyújtó „gugucos” ruhájukat a mentősök, és hol? Mi van azzal a vírusos emberrel, akit az „ufósok” elvisznek karanténba? Hogy tartja a kapcsolatot a hozzátartozójával? Megengedett-e számukra mobiltelefon vagy laptop használata legalább a megfigyelés időszakában? Ki mondja meg, hogy tisztelt X.Y., a maga fia koronavírussal fertőzött és komoly légzési nehézségekkel küld? Ki? Tessék, mondani! Ki mondja meg, hogy a család karanténba kerül, mert a vírusfertőzött ember meghalt. Ki gondoskodik és hogyan a meghalt ember temetéséről? Tetszettek már ilyen tájékoztatót hallani vagy látni? Adnak át ilyet az érintett, otthon maradt családtagnak?

Slágertéma az élelmiszerfelvásárlás, a gyógyszerhiány, és még pitiáner védőeszközöket sem lehet venni sok helyen. Nincs élesztő vagy ecet sem, nemhogy kimondott fertőtlenítőszer… A receptre felírandó vérnyomáscsökkentő is sokszor hiánycikk. Pontosítok: Budapesten. A jó magyar szokások… Emlékeznek, mit írtam március hetedikén… Hát, ha nem lennék morbid, akkor azt mondanám, hogy „eddig még jó”, de nem mondom, mert ma már fogalmam sincs, hogy mennyire féljek vagy ne féljek! Magamat nem féltem. Tudom, hogy legyőzném a kórt. De vannak szüleim, gyermekeim, unokám, rokonok, ismerősök, miegymás. Egyet se akarok elveszíteni.

Szóval nincs árbefagyasztás, emelkednek az élelmiszerárak, idegesek az emberek, sorban állnak mindenért, viszik a vécépapírt, mint a háborodás… Utálják egymást, csúnyán néznek az öregekre, hogy mit keresnek kint az utcán, amikor az volt az ukáz, hogy majd a polgármester mindent megold, ha nincs hozzátartozó… Vadul a magyar világ, kezdenek kihalni az emberi érzések. Egyelőre.

Tilalom tilalom hátán, amit volt rendvédelmisként simán megértek, de az megint csak egy kormányzati hiba, hogy még a rendeleteik sem részletesek e tárgyban. Ad hoc, gyenge rendeletek. Mi lesz azzal, aki nem mehet dolgozni, mert karanténba került, mi lesz azzal, akinek ellehetetlenült a munkája, mert mondjuk látogatási tilalom van minden múzeumban? Ki fizet és mit a következő hónapban? Hova kell menni munkanélküliként koldulni három hónapnyi ellátást? Mit tesz az állam, hogy fennmaradjanak a nem állami munkahelyek is? Kinek a pap, kinek a papné alapon, hogy ki tud jobban lobbizni, vagy ki mennyire Orbán párti? Hogy lesz?

Ha nem lesz pénzünk, miből veszünk kenyeret? Vagy ha lesz, de nem lesz kenyér, mert elkapkodják? Hogy fizetem be a csekkem? Megállok a városkapunál és kivárom a kilométeres soromat a postára vagy a szolgáltatókhoz? Ha szülinapot tartok, megbüntethetnek?! Hol találkozhatok a barátaimmal? Sehol? Király! Az önkormányzatok is majdnem üresek, ember! És ők még a konszolidált létből érkezők! Mi lesz a hárommillió magára hagyottal, a szegényekkel, a hajléktalanokkal? A szegények és a kirekesztettek élelmet nem tudtak tartalékolni, védőeszközeik nincsenek. Elgondolni is rossz, mi lesz akkor, ha eléri őket a járvány. Mi lesz, ha megfertőződnek? Többségük meghal? Ez így rendben is van? A szándékot nem nagyon látom a megmentésükre!

Most otthon kell tanulni a gyermekeknek. Jobb helyeken megoldották a közétkeztetést. Éhen legalább nem halnak. Persze tablet az kell a digitális tanuláshoz, de mi van, ha az áram pedig nuku! Kemény helyzetek, amik eltörpülnek az mellett, hogy még csak most jön a csoportos megfertőződés korszaka.

A jövő héten szerintem új korszakba lépünk.

Elvileg a köztársasági elnök jönne szükségállapot idején a 30 napig érvényes rendeleteivel. El kell ismerni, hogy a 15 napig hatályos kormányrendeletek kérészéletűek. Azokat állandóan hosszabbítgatni országgyűlési jóváhagyással, ellenzéki felszólalásokkal, lassú. Persze, azt gondolom, hogy Orbán Viktor miniszterelnök jóval rátartibb annál, hogy most elengedje a gyeplőt, ergo rendeleti kormányzást akar majd, olyan országgyűlési felhatalmazással, ami a járvány idejének fennállásáig tartana. (Szerintem, Áder János köztársasági elnökünk még örülne is annak, ha nem neki kell rendeleteket hozni.) Hatalmas hatalom és nagy felelősség. Már csak azért is, mert az élet melyik fontos területét nem érinti a világjárvány magyarországi kezelése? Tessék mondani, melyiket nem? Valószínűleg igen komoly szakembergárda dolgozik azon, hogy mi legyen a szükségállapot bevezetésekor, a különleges jogrend milyen szabályokat tartalmazzon! A rendeleti kormányzás – egy kis áttétel- hogyan működjön! Érdemes átolvasni az Alaptörtvény 45-54 cikkeit! Az Országgyűlés marad, de a szerepkörei korlátozódnak.

A katonák és más rendvédelmi egységek a stratégiai üzemekben és az utcákon fogják fenntartani a rendet, sőt én 22 órától kijárási tilalmat is elrendelnék, mert a helyzet meg fogja kívánni! Tudom, hogy hülyének néznek még mindig, de szerintem lesz árbefagyasztás, az alapvető élelmiszerekre jegyrendszer, körzetesítés, hogy hol vásárolhatjuk el az élelmiszerjegyeinket. Nem ártana a hitelfizetési halasztás kiterjesztése az egyéb, végrehajtáson (törvényes uzsorán) alapuló kötelezettségekre is!

Szóval lesz mit tennie az államnak!

Jómagam rettentő kemény szeparációt vezetnék be, ha a tudósok azt ajánlják, és addig, amíg ajánlják! De a betegségben szenvedőknek mindent, de mindent megadnék, ami a gyógyuláshoz kell, az biztos! A betegellátás vetekedne a legjobbakéval, és a kapcsolattartásra is találnék humánus megoldást vizuális formában, hogy mindenki értse: apja és anyjaként vigyáz a szakmailag felkészült személyzet a betegre! Mindjárt nyugalom lenne, és nem rettegés! Így pedig szerintem eltitkolás-hegyek vannak! Jön a beöltözött „guguc”, és elviszik valahová a családtagokat. Erre kéne propaganda, hogy értsék az emberek, mi lesz a hozzátartozójukkal, ha megbetegszik! Az ezt megelőző „embergyári frusztrált egészségügy” nem ad túl sok okot a bizalomra!

A társadalom tagjait pedig, ha kell, erővel kényszeríteném a toleranciára. Egyetlen éhes ember, egyetlen védőeszköz nélküli ember nem lehetne az országban! Hatósági ármegállapítás, árbefagyasztás az alapvető élelmiszerekre, jegyrendszer. Zárolnám minden állami és magánvagyon 50 százalékát erre a célra, ha az eléri a 100 millió forintot és nem stratégiai jelentőségű egyéb célt szolgál. Az alatt csak 10 százalékát maximum 5 millió forintig! ..és így tovább. A társadalom érdekében a vírus elleni küzdelem jegyében! Ezernyi ötletem lenne, aminek a legfőbb célja az lenne, hogy az egyszeri ember is megértse: ha akarja, ha nem, áldozatot fog hozni, ha akarja, ha nem, meg fogjuk gyógyítani! ..mindezt a bizalomért cserébe.

Mindenképpen alá kell vetni magunkat a különleges jogrendből fakadó kötelezettségeiknek. Most, nagyon fegyelmezettnek kell lennünk! Ami pedig a legfontosabb: Maradjunk meg érző, jószívű embernek, és vessük ki magunk közül azokat, akik farkasként a prédát keresik közöttünk!

Ha pedig legyőztük a vírust, együtt építenénk újra az országot úgy, hogy minimalizáljuk a nélkülözést, és úgy, hogy mindenkinek kötelező lenne segíteni képessége szerint, ha pedig van neki mit betenni a közösbe, tegye be, amíg a gazdaság be nem indul. No, ez lesz az az időszak, amikor az emberek önként fogják tenni a dolgukat!

Isten óvja Magyarországot!