Amikor közel egyidejűen történnek az események, sokan nem látnak, de nem is keresnek közöttük összefüggést. Mások a XX. század nagy pszichológusa, Carl Gustav Jung nyomán az úgynevezett szinkronicitásról, a dolgok belső, tudattalan összefüggéseiről beszélnek, míg megint mások a szálakat gombolyító titokzatos háttérhatalmak munkájára gyanakodnak, összeesküvés-elméleteket kovácsolnak vagy fogadnak el.

Egy város életében számos dolog történik. Most, alig pár héttel a karácsonyi bazár és lacikonyhák után éppen a mangalicafesztivál (de vajon mitől fesztivál?) zajlott a debreceni Kossuth téren, a sokak által a pokolba kívánt, míg mások által imádott óriáskerék, a Nagytemplom és az Aranybika előtt. Sokkal több bódéval, mint eddig bármelyik hasonló rendezvényen, már-már alig lehetett elmenni közöttük a Bika előtt. Azt sem lehetett nem észrevenni, hogy az addigi egyenbodegák mellett sok volt az oda nem illő tákolmány, mintha csak a Mihály napi nagyvásár bazárosaitól hozták volna őket, csak most éppen „disznóságokat” árulnak bennük. Kolbász, szalonna, pecsenye és zsír szaga lengte be Debrecen szívét. Legfeljebb most nem könyvlapokba, újságpapírba csomagolják a szalonnát, mint Petőfi idejében, no meg a sajtótermékek cudarul drágák is ma már. (A témáról ugyanitt írtam nem túl régen, Zabafeszt címmel, de ez a mostani bazár minden eddiginél förtelmesebben nézett ki.) Még a színpad, a jobb sorsa érdemes Kerekes Banddel együtt is valahová oldalra szorult, hogy mindenki lássa, itt az eszem-iszom van a fő helyen. (És persze pofátlan árakon.)

Az ősi kultúrájára büszke város épp most zárja be két kisebb galériáját, a Sesztinát (állítólag az Ikon étterem terjeszkedne hátrafelé) és a Batthyány 24-et (erről még nem tudni pontosan, kinek kell). A helyi képzőművészek bemutatkozására (azon kevesek kivételével, akik helyet kapnak a
Debreceni Művelődési Központ
Kossuth utca 1. alatti kiállítótermében) továbbra sincs hely. Állítólag elbocsátások vannak (lesznek) a kulturális szférában. Továbbra sem tudni, mi lesz a Csokonai Színház felújításával, a leendő Latinovits Színház színpadán pedig (szemtanúk szerint) csak a patkányok játszadoznak, számát sem tudni, hány éve.

Debrecen kulturális alpolgármestere a minap nem szólalt fel a vita során, és nem volt hozzáfűzni valója a város éves költségvetéséhez sem. Mellesleg ő nem is a debreceniek által választott tagja a közgyűlésnek.

Hogy a fenti események között van-e valami összefüggés, vagy csak a véletlen hozta így, mindenki döntse el magának.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!