Ugyanígy el tudom hinni, hogy valaki a saját majorságában maga, a tulajdon két kezével készíti a sajtokat. Még a kézműves, főzött fagylaltot is el tudtam valahogy képzelni. A sörrel már gondjaim voltak, nehezen jött össze a fejemben, hogyan lehet kézzel főzni a seritalt, vagy kézi sajtóval préselni a szőlőt, ha valaki nem csak néhány tíz liter italt akar csinálni, hanem annyit, amit már palackozni, piacra vinni is érdemes.

Aztán egyre több enni-innivaló kezdte magát „kézművesként” kelletni. A legutóbb például a karácsonyi vásár egyik bódéjában a hamburger. Ami természetesen nem egy automata gépsorból potyogott ki, de pont ugyanúgy készült, mint társai a McDonaldsnál. Akkor mitől is lesz „kézműves”?

Persze értem én, hogy a megkülönböztetés azt akarja jelenteni, hogy nem nagy sorozatban, hanem gondosan elkészített, minőségi áruról van szó. Mindemellett ittam már elképesztően pocsék kézműves sört, a porból vízzel kavart kommersz fagylalttól semmiben sem különböző, állítólag kézműves nyalnivalót. Tudom, hogy sokakat nem zavarnak az árak, de az sem fér a fejembe, hogyan lehet a szomszédos tanyákon készülő sajt sokkal drágább, mint a minőségi francia társai? (Nem is merik kiírni a kilónkénti árat, csak tíz dekára, hátha a kedves vevő nem tudja tízzel megszorozni.)

Ugyanakkor a valódi kézművességnek az iparcikkek terén óriási hagyományai vannak városunkban, még a céhes világból. Sokuk nevét utca is őrzi: csapó, cserepes, csizmadia, fonatos, faragó, gyolcsos, kaskötő, kosárfonó, kerékgyártó, könyvkötő, szappanos – és így tovább. Élnek, és továbbra kézzel készítik remekeiket a népművészek, népi iparművészek, szövők, hímzők, fafaragók, fazekasok, mézeskalácsosok, a Népművészeti Egyesület tagjai vagy éppen a késes mesterek. (Utóbbiak között ismerek olyat, aki szinte művészi tökéllyel, személyre szabottan tervez, készít egyedi késeket, bicskákat a megrendelő ízlésének megfelelően.) Nos, ők az igazi kézművesek, kár lenne mindenre ráhúzni, hogy kézműves, csak hogy többet lehessen kérni érte.

Mert a végén még a mobiltelefonra vagy az autókra is rá lesz írva, hogy kézműves termék. Persze, voltak egyedileg bütykölt, valóban kézműves autók, úgy százhúsz éve, sőt ma is vannak, sokszázmillió forintokért, de valahogy mégis furcsa lenne, ha a majdani BMW-gyárból is ilyen címkével gördülnének ki a kocsik.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!