„Nem a kocsik vázszerkezeténél, hanem a vázat burkoló lemeznél észlelhető rozsdásodás – közölte a BKV Zrt. az mfor.hu oldalon megjelent cikkre reagálva, azt több ponton félreérthetőnek nevezve.” Az ilyen magyarázatokra mondják, amúgy pestiesen, a 3-as metró (eddigi) rendszeres utasai, hogy „nem szar, hanem kaki.”

Csatlakozva hozzájuk, hiszen laknak érintettjeim az útvonalán, szerintem egy metrókocsi esetében már az elég nagy probléma, ha néhány törzsutasa rozsdásodik, nemhogy amikor hat – vagy most már ki tudja, pontosan hány – eddig közlekedtetett jármű bármelyik része.

Amúgy én is olvastam, hogy a pesti cég vezetői már (minimum) december 10-én tudtak arról, hogy a rozsda komolyabb mértékben (is) felütötte a fejét néhány vagonban. Igaz, ekkor már tárgyalták, így előbb észlelniük kellett a problémát. Észlelték. Amelyet – nem mellesleg – nem tartanak olyan súlyosnak, hogy esetleg az orosz félre hárítsák az (ismételt) javítási költségeket. Így remízen belül kívánják, némi képzavarral élve, „megjavítani a helyzet hiánypótlását”. Mentségükre szóljon, más források szerint annak idején sikerült olyan szerződést kötni a régi kocsik felújítását elvégzett orosz céggel, hogy egy mostani esetleges pereskedéssel még annyit sem nyernénk, amennyiből legalább egy hegesztőapparátot vehetnénk. De azért lehet, hogy megpróbálják. Az ügy eme szála szinte kibogozhatatlan. Viszont pernyerés esetén is csak aprópénzt kaphatunk. Pedig gyanítom, bár nincs a kocsikon légkondicionálás, nem a magyar utasok izzadtak annyit a nyáron, hogy a verejtékük verte volna ki a rozsdát.

Talán érdekesebb, bár már megszokott a magyar közéleti, politikai gyakorlatban, hogy évekig titkolták az ügyet. „A BKV még tavaly október végén is tagadta, hogy a régi-új kocsik rozsdásodnának. Az Mfor.hu erre vonatkozó kérdésére például azt válaszolták, hogy az általunk küldött fotókon látható rozsdafoltok csupán a lerakódó alagúti por okozta elszíneződések és majd megpróbálják többet mosni a szerelvényeket. Ehhez képest az igazgatóság decemberi ülésén az is elhangzott, hogy a rozsdásodást, amiről tudnak két és fél éve, most egy nagyobb jellegű probléma követte a metrók életében. A prototípus jármű padlójának megbontása után ugyanis azzal szembesültek, hogy ’oda a rozsda zabálni jár’. Három évig se bírták” – írja idézve az ülés egyik felszólalóját a napi.hu.

Valószínűleg nem különleges kivétellel van dolgunk, így más (köz)ügyekben szintén nagyjából ennyire hihetünk az illetékesek tájékoztatóinak. Több, felsorolni hosszú forrás szerint a kocsik teteje szintén rozsdásodik, a padlólemezeknél pedig már 2 centisre nőtt a rés, hisz a hiányzó részt elmarta a rozsda. Ám az ilyen részleteknél még érdekesebb, hogy az a hat vagon, amelynél a hibák (elsőként) jelentkeztek, meg nem erősített információk szerint évekig a gyártó cég udvarán állt, mert maguk az orosz városok sem voltak hajlandók megvenni.

Egyébként kisebb rozsdafoltok már az első 15 kocsinál jelentkeztek, de ezek jelzése után az orosz cég állítólag javított a technológiáján. Érdekes lehet minden város számára Tarlós István korábbi polgármester „védekezése”, aki szerint annak idején nem a lerobbant régi vagonokat akarták javíttatni, hanem újakat akartak vásárolni, de a korábbi főpolgármester szavai szerint: „Mi tulajdonképpen eredetileg új szerelvényeket akartunk, tehát nem a főváros akarata volt az, hogy felújítás következzék. De valamit tenni kellett.” (atv) Annak okát, hogy ki, mi a felelős azért, hogy mégis ezt s így tették, lehet találgatni..

Közvetve, de Debrecent is érintheti, legalábbis egy információmorzsa erejéig a pesti közlekedési vállalat egyik illetékesének különös helyzetelemzése, mely szerint „minden kocsin tud ennél tíz nagyobb problémát is, de ezzel együtt is fele annyi problémát generált eddig az orosz jármű, mint amennyit generáltak az Alstom szerelvények és a CAF-villamosok”. Igaz, azt nem tette hozzá, hogy a „kocsiszekrény bizony nem Alstom, nem CAF és nem is Siemens gyártotta rozsdamentes szerkezet, hanem egy acél, amelyeken rozsda lesz és tízévente, akárki fogja üzemeltetni, valamit kell vele kezdeni”.(szintén mfor. hu)

A fenti eset, mint cseppben a tenger, azt hiszem, az ország, így Debrecen polgárai számára ugyancsak tanulságos. Hisz világosan, ha összeg szerint pontosan nem is mutatja, hogy hány száz és százmilliárdot vettek ki a zsebünkből azzal, amikor egy döntési folyamatban a megalapozott szakmai vélemény lehetőségét könyörtelenül eltiporta a megfellebbezhetetlen politikai akarat.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!