Mottó: Politikailag magára hagyott, forráshiányos, a végletekig gyenge érdekérvényesítő képességgel rendelkező, a statisztikában láthatatlan, sokszor diszkriminált, kirekesztett embertömeg, amelynek csak saját erőből esélye sincs a fejlődésre – ez a magyar cigányság ma.

Az előítéletesség ma elmarad, de a következő jegyzetemben nem fogom magukat kímélni, ígérem! Hogy miért marad el?

Bizonyára észrevette a kedves olvasó, hogy írásaim a személyes érintettség okán is igencsak befolyásoltak. A „nagy roma mizériában” elfeledtem megemlíteni néhány embert, akik a roma közélet, a roma civilség, a roma politika iránti érdeklődésemet egyáltalán felkeltették. (Ma már azt mondom, bár ne tették volna.) Egyikük, a radikális Radics Béla ezt szóvá is tette, és igaza van.

Olyan 2008 környékén tört rám az a fene nagy tenni akarás a cigányokat érintő ügyekben. Kellett egy kis idő, amíg 25 év rendőri múlt után akklimatizálódtam… Amikor a közigazgatás része az ember, az egyenlő elbánás mentén (ó, bárcsak mindenki betartaná) egy fölé-alárendeltségi viszonyban bánik az állampolgárral. Beidézi, kihallgatja meg ilyenek, annak pedig mennie kell. (Azt tudták, hogy a rendőrség is egy szubkultúra? Sok rendőrnél az „állampolgár” kb. olyan hangsúlyt kap, mint előítéletes embernél a „cigány”. Nem kell felháborodni, volt kollégáim! Akinek nem inge, nem veszi magára, és kész. De, most nem is ez a lényeg!) Szóval mellérendeltségről szó sincs.

Radics Béla számomra egyszer csak lett. Látta, hogy Villás Lajossal próbáljuk okítani a gyerekeket és a felnőtteket a klubunkban, a mi sajátos módszereinkkel (a Lajos is rendőr vót’ vagy 35 évig). Találkoztunk, beszélgettünk. Eljött Száva Vince is. Érdekes beszélgetés volt.

Vincére túlzottan nem térek ki, legyen annyi elég, hogy nem könnyű neki a múltat emésztenie, de ha őszintén akarom megítélni, akkor a megtért ember szeretetével (és a múlt erejével a háta mögött), sokszor tesz tanúbizonyságot a bátorságáról és elsők között ott volt – amíg a pályáját követtem –, ahol a romákat atrocitás érte. Számos tüntetésen, számos perben, számos segítségben. Nem mondom, hogy a legképzettebbekkel vette magát körül, szintem nem is olyan nagyon jó jogvédőként, de a romapolitikában tényező. Maradjunk ennyiben. Tartottunk együtt előadásokat is, elég nagy sikerrel.

Béla megítélése számomra sokkal bonyolultabb volt. Ma azt mondanám, hogy meghaladta a korát és már akkor radikális volt, amikor a többi roma még csak eszmélt. Az első benyomásom az volt róla, hogy ő rasszista, csak ellentett előjellel. (Néha ez be is igazolódott később hármas vitáinkban, amit Villás Lajos barátom és én folytattunk vele, hol virtuálisan, hol személyesen.) „A radikalizmus alapelve abból indul ki, hogy a mélyen gyökerező bajok megszüntetéséhez a szabályok (rendszer) következetes átalakítása szükséges. Nem elég, ha a felmerülő gondon alkalmilag segítünk és közben nem orvosoljuk a baj okát, mert így a baj megismétlődhet.” RADIKÁLIS: „Gyökeres és gyors változás híve valaminek a gyökeres erélyes megváltoztatása” – áll az általa régebben üzemeltetett weboldalán.

Béla Kanadában is élt. Beszél angolul és cigányul is. Tapasztalati szakértő, érettségizett roma ember. 2010-ben az Európai Szegényellenes Hálózat brüsszeli konferenciáján mondott egy beszédet. Idézek tőle néhány gondolatot.

„Jelenleg Magyarország egyik legsúlyosabb, megoldásra váró szociális problémája a szegénység megnyugtató szintű felszámolása, és ezen belül a magyarországi cigányság helyzetének elfogadható, humánus megoldása. A cigányság integrációja. Magyarországon és a posztkommunista blokk országaiban tanúi lehetünk a szegénység egy új kategóriája kialakulásának. Mely kategóriának nemzetközi hírű kutató szociológusok az under-class nevet adták.”

„Ráadásul a mélyszegénység fenntartásához erős politikai és társadalmi érdekek is fűződnek, ha belegondolunk abba, hogy a szegények ellátása több tízezer embernek ad fix fizetéses munkát. A többségi társadalomnak szintén szüksége van a legszegényebbekre a legolcsóbb, s szinte a mindenre kapható munkaerőre.”

„A 20 évvel ezelőtti politikai változás 1,4 millió munkahely elvesztését hozta, emberek tömegeit tette tartósan munkanélkülivé és taszította mélyszegénységbe! Ennek okán például tömegesek a kilakoltatások, azokat, akik önhibájukon kívül nem tudják fizetni a lakásfenntartási költségeiket, kilakoltatással büntetik. Hajléktalanná válnak, de már nekik is készítik az új büntetőtörvényt, ugyanis az új kormány egyik törvénytervezetében már szerepel, hogy a hajléktalanokat teljes mértékben kitiltani szándékozzák a közterületekről. Számos magyar településen tiltják a koldulást, büntetik a guberálást. Igen, büntetik azokat az embertársainkat, akik arra kényszerülnek, hogy a kukákból, a szeméttárolókból szerezzék be a napi élelmüket! Ezt a tevékenységet ez idáig pénzbírsággal büntették, de az új szabálysértési törvény szerint ma már bebörtönzéssel is járhat.”

„Az állításom az, hogy a magyar egyenlőtlenségek mértéke olyan nagy, hogy sokakat társadalmi okok miatt túl korán megfoszt az élettől, és sokak számára lehetetlenné teszi, hogy valóban szabadok legyenek” – idézte ő is Ferge Zsuzsát.

Olyan, mint ha most lenne, nem? 2010-et írtunk. Ha kíváncsi a teljes beszédre itt elolvashatja.

Ez Béla intellektuális arca. Tulajdonképpen az ő blogjai voltak az előőrsei a roma közösségi média kialakulásának. Ő írt egy blogot, mi pedig megszidalmaztuk vagy egyetértettünk vele, és ezt sokan olvasták. A „Mi” Villás Lajos volt, és én. Így alakult ki közöttünk valamiféle „fegyverbarátság”. Lajos is ír blogokat, a Facebookon is elég aktív. Ha nem a pajzánkodásait nézzük, igencsak komoly jegyzeteket készít. 2014-ben nem átallott a miniszterelnök úrnak is írni egyet… (Lajos a barátom, nem kell őt fényezni. Komoly rendőrfőtiszt volt ő is. Az operatív munkához mindig is jobban értett, mint én.)

Azonban ha Bélával egy demonstráción találkoztak volna, amikor a keserűség, a düh és a fájdalom kiült az arcára, szerintem messzire elkerülik. Igazi harcos volt, aki erőből ment előre, ha a romákat sérelem érte. Sokszor fej nélkül ment előre. Tüntettünk is egy párszor kegyetlenül – a képei magukért beszélnek -, de nem ért fel a szavunk, hiába álltunk az Országháztól néhány méterre, akkor se meg máshol se. Bár a Béláé igen! Hallgassák csak meg! Szabó Tímea országgyűlési képviselő elolvasta a levelét, ha már egy igazi cigány se volt ott.

Hogy miért a „volt” állítmány?

Elege lett. Látta, hogy mi folyik civil szinten, mi folyik a politika szintjén a romák között. Van még egy ok; a roma típusú létezés, a nélkülözés, a rossz körülmények, a diszkrimináció, a megaláztatás, a stressz, a tehetetlenség, a munkanélküliség rányomja a bélyegét a családját fenntartani akaró roma emberekre. Bizony, kedves olvasóim! 50 éves korukra a roma férfiak igen nagy többsége több betegségtől szenved. Közöttünk már a 65 éves ember is nagyon öregnek számít. Béla se fiatal már. Dolgozik, ha hagyják, és unokázik!

Hogy majd lesznek-e követőink? Lesz valaha is egy olyan összefogott büszkeségnap, ami arról szól, hogy „Elég volt, bánjatok velünk méltósággal, hadd éljünk teljes életet! Nem kérjük, követeljük!” …és ezt a jogos érzést megértik-e az emberek? Nem tudom. Nem tudom, innen lehet-e még felfelé, a sok belső elnyomó között… Én is ráuntam arra a civil és politikai fertőre, ami minket jellemez.

Azt azonban tudom, hogy sokan jönnek majd a kötelezettségekkel, amire a válaszom, ennyi: a cigány származású magyar állampolgárok is a társadalom egyenjogú alkotóelemei Magyarország lakosságának, egyenlő bánásmódot is érdemelnek minden tekintetben, egyenlő méltósággal kellene kezelni őket is, egyenlően járna nekik is a közszolgáltatásokból, és olyan kötelezettségeket kell mérni rájuk, ami az állapotukból eredően elvárható! Akkor lehet majd követelni tőlük, akkor lehet a jogokat és a kötelezettségeket mérlegként kezelni, ha ez így lesz!

Minden esetre a kerék forog… Jöhetnek az előítéletek, de csak a jövő héten.