Mottó: Egy pártot azok az emberek tesznek erőssé, akiknek személyes érdekükben áll követni annak vezéreit, és azok, akik hisznek a párt propagandagépezetének. Merthogy mindegyiknek van vezére, csak az álszent „hűdedemokraták” tagadják, és hirdetik, hogy egy demokratikus pártban egymás mellérendelésén és a közös döntéseken alapszik a struktúra, ami persze nem lehet igaz. (H.F.)

Hadd nevessek ezen, nem baj?! 2014-ben kaptam azért, mert azt mertem mondani, hogy „Emeljetek a pajzsotokra és én küzdeni fogok értetek!” A sok roma civilnek látszó emberi objektum (más néven politikai fika-survivor) ma sem tesz egyebet, csak hol ide, hol oda tapogat egy kicsit, majd játssza az alázatos szolgát vagy a cigány mesehőst. Ezeknek nem pajzs kell, hanem kacsalábon forgó putri, vagy egy kis simogatás, ami kihat a zsebre! A politikában nincs olyan, hogy csoportban vezetünk! Van a vezér és a sleppje! Operatív döntéseket nem lehet meghozni hónapok alatt egy választás környékén, és bizony utána is a vezérek döntenek. Az LMP próbálkozott valami hasonlóval és tessék, hol tartanak.

A kormányzópárt hűbéres rendszere kiépült. Szatellit-pártok tömegei állnak mögötte. Mindegy, hogy ki mit gondol a politikáról, a kérdés az, hogy erősít egy a politikai rendszert, vagy ellene van. Közömbös, hogy egyénenként ki mit gondol.

Aki nincs velük, az ellenük van – ezt így értékelik a hatalmasok, és ennek mentén gondolják el a társadalom újraformálását is.. (De ismerős ez a marxista-leninista ’jóskapista’ időkből!) Hogy tetszik ez a rendszerben lévőknek, vagy sem, ez sajnos nem működik. Tetszeni kell. A politikai ellenfél véleménye pedig nem nagyon számít. Itt mindig van harc, ami ha nem is a végső, de nyugodtan hullhat a férgese, ergo a jelenlegi kormányzópártot (a Fideszt) nyugodtan békén is hagyhatjuk, mert teszi a dolgát úgy, ahogy hagytuk, amiből kinőhetett az általuk elképzelt – most szépen fogalmazok – nacionalista jellegű nemzeti együttműködés rendszere, amit régen a szocialista pártideológia manifesztálódásának neveztünk volna, na!

De mi van a másik oldalon? Ez itt a kérdés!

A Milosevics hatalmát megdöntő főcivil szerb Szrgya Popovics itt bizony elmehet csigát gyűjteni az elméleteivel együtt még akkor is, ha azok alapvetően jövőbemutatók. Akkor is! Hogy miért? Mert itt a másik oldalon is tekintélyelvű milliárdosok, okos gyűlölködők, egy régi terminológiával élve: felső vagy középosztálybéli emberek, vállalkozók (akik féltik a vagyonukat a NER-től – egyébként teljes joggal), a „jóból kimaradt” megsértődöttek, valamint a politikai kufárok próbálják együtt kiépíteni az ellen-NER rezsimjüket. Az össznépi összeborulás a „nagy hatalmas és gonosz ellen” nálunk nem megy! Nagyjából három ok miatt.

A magyar ellenzéki politikusok nagy része…

1.) sokat ült a „langyosban” jó pénzért, és nekik is vannak dolgaik, amik ha napvilágra kerülnének, főnixként égne el a fejükön lévő babérkoszorú a fejükkel együtt. Ezeknek az embereknek ugyanaz a politikai gyökérzetük, mint a Fidesz vezető tagságának. Tulajdonképpen csak „lekésték a politikát”, és a nagy jólétben észre se vették a valódi veszélyt, melynek alapja a kizárólagos hatalom és uralom bármi áron való megszerzése, kiépítése volt, ellenük is.

A szemük előtt zajlott az állam felfalása, de asszisztáltak (bele-belefaltak ők is egy kis vagyonért cserébe) és asszisztálnak ma is a NER-hez, mert ők is belőle élnek. Azon is csak most csodálkoznak, hogy – az ő szemszögükből nézve – buta és értéktelen emberek az okos, de értéktelen emberekkel szövetkezve – a tömeg kizsákmányolása után – jogot vindikálnak maguknak az ő vagyonaikra, egzisztenciájukra is. Csak úgy.. és érdekes módon nekik muszáj adni, mindent, ami értékes, mindent, ami hasznot nyújt, mindent, ami működik. Vagy törleszkedni kell! Ja, kérem, ez az „össznemzeti NER”! Ha valahol kormánypárti lesz a polgármester, oda áramolni fog a közpénz. A közpénzszagra pedig jönnek a NER-lovagok keresztes háborút vívni a helyiekkel. Bizony, jó lenne ezt tudni a lokálpatriótáknak is. És ez nem is Fidesz-függő, hanem kormányfüggő dolog…

2.) Nem számoltak azzal, hogy a primitív emberek imádják szolgálni a mások felett hatalommal rendelkezők „politikáját” némi pénz és védettség fejében, valamint a jó propaganda és a kvázi megfélemlítéssel vegyes megvesztegetés különböző nemei (az állandó cicaharc és a jókor osztott alamizsna) sorba állítja a Fidesznek (de bármelyik kormánypártnak is) az elbutított milliókat is. Most mi van? Ez az igazság! Létezik külföldi politika is, tessék kicsit kitekinteni, mondjuk Olaszországra…

3.) A Fidesz 2008 környékén rájött arra, hogy a sok politika nélkül élő kisember magára hagyásával komoly egzisztenciát tud magának és körülbelül 200 ezer embernek teremteni. Ez a 200 ezer ember több, mint a pártállam 10 ezer mindenek felett álló kádere volt. Ezt nyögjük. Ezt, ami egyébként teljesen a kapitalizmus sajátja, és 2009-ben Gyurcsány kvázi ugyanezt mondta a parlamenti szószékről, azaz a jóléti apáskodó államnak vége, mindenki magára van hagyva, éljen a lehetőségekkel, vagy „dögöljön meg alapon” ne zavarjon másikat. (Persze nem így mondta, de ez volt a lényege, ott voltam.)

Tulajdonképpen minden nagyarcú politikus azt kiabálja a kvázi tolókocsiban ülő elhagyatott polgárának, hogy álljon fel, mert ez a kapitalizmus, itt ne várjon csak úgy segítségre senki!

Ma már lassan ott tartunk, hogy „temesd el magad, ha rosszul vagy”!

Akkor most mi is a valóság?

A különböző ellenzéki ideológiákat nem lehet még ideiglenesen sem összegyúrni! Ezt látjuk, itt a magyar is sokszínű, de legalább kettő. Ez Magyarország, itt a politikában mindenki elvárja, hogy a másik engedjen, azért, hogy ő erősödhessen! Mindenki teli van jogos sértődöttségekkel, de az ellenzéki erőszakosok megvenni, felnégyelni akarják a másik ellenzéki jelöltet, és úgy forgatják a köpönyegüket, úgy tárgyalnak egymással, hogy ami kitudódik, még azt is rossz nézni, hallgatni! Ezek nem tudják, mi az igazi céljuk!

Ezek nem nyakas szerbek, Szrgya, csak sunyin politizáló magyar politikusok! Ezeknek az ellenzékieknek is mindegy, hogy ki hozza a cigány szavazatot, csak hozza! Cserébe tolnak egy kis „kápét” a roma önkormányzatos szolgamizériába, hogy aztán a megválasztottak mind térdre borulhassanak a kormányzó párt állami pénze előtt. Nonszensz! Nem vádaskodok én, csak így hallottam. Aki nem hiszi, járjon utána. Csak meg kell figyelni, hogy mostanában kinek a kije találkozik kivel vagy kinek a kijével, vagy kivárni, hogy melyik cigány kumpánia kire szavaztat a nagyönkormányzati játékban, október 13-án..

Most mi fog történni?

Ugyanaz, mint a 2018-as országgyűlési választásokon, csak sok kis apróban. Lesznek, akik visszalépnek, és lesznek, akik bekerülnek. Aki ellenzékiként bekerül, az a Fidesz vezette képviselő-testületben éli majd a világát, mint a Marci Hevesen, aki meg lemondott a javára, azt úgy elfelejti, mintha gyógyszert kapott volna rá.. És azok a jelöltek, lehet kétméteres priuszuk is, akár előzetesben is csücsülhetnek, csődbe vihettek akár hatszáz céget is, csak ne legyenek a közügyektől eltiltva…

No, de pontosabban: Nem választható, vagyis nem lehet jelölt: – akit bűncselekmény elkövetése vagy belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárt, – aki jogerős ítélet alapján szabadságvesztés büntetését tölti,- aki büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti, – aki a közügyek gyakorlásától eltiltó jogerős ítélet hatálya alatt áll,- az Európai Unió más tagállamának magyarországi lakóhellyel rendelkező állampolgára, ha az állampolgársága szerinti állam jogszabálya, bírósági vagy hatósági döntése alapján hazájában kizárták e jog gyakorlásából.(Van még egy kis saláta a köztartozások terén, de azt a megválasztás után vizsgálják, és ki lehet kerülni egy NAV-os részletfizetési megállapodással.)

A 3,5 millió nincstelen hallatán – hú, hogy is mondjam – mindenki kómába zuhan, mintha nem is léteznének számukra. Mindenki. Emberek! Olyan sincs, hogy szociális Európa, nem baj?! Nem, hát! Ez a lényeg, bajtárs!

Mi a kiút?

1.) A választási törvények kétfordulóssá tétele, hogy legyen értelme az erősebb ellenzéki javára lemondani a jelöltségről, egy igazi politikai koalíció érdekében.

2.) Már ellenzékben is követelni, hogy

– szigorítsák meg a képviselő-jelöltség feltételeit,

– a nincstelen polgártársaink nyomorát törvénymódosításokkal enyhítsük,

– vessünk véget a totális kizsákmányolásuknak,

– vessünk véget az egymással szembeni túlélési harcaiknak,

– irtsuk ki a drogterjesztőket az országból, mint 89′ előtt,

– erősítsük meg és tegyük a politikától még függetlenebbé (ha értik) a magyar rendőrséget, de akár a teljes igazságszolgáltatást is egy erősebb civil kontrollal! (Szerintem a közigazgatást nem lehet felszabadítani!)

– daráljuk be az erőszakos magánseregeket,

– számoljuk fel az alvállalkozói láncolatokat, mert abban valaki mindig meglopja a többit vagy az államot, vagy mindkettőt,

– tegyük jövedelemfüggővé a személyi jövedelem adózást sokkal magasabb adókulccsal az egyén egymillió forintos havi jövedelme felett,

– kezdjük el tanítani azt a 3,5 millió embert élni és teremtsünk annyi munkahelyet, hogy túltermelési válságban „szenvedjük” – például élelemből,

– abban legyünk nemzeti érzelműek, hogy nem árusítjuk ki „szarért-húgyért” az országunk erőforrásait (közöttük a munkaerőnket) másoknak..

– és nem engedjük meg, hogy egész iparágakat külföldi illetőségű kereskedőcsoportok működtessenek kizárólagosan az országban, mert jobb helyzetben vannak, mint a mieink.

De mi van, ha rövid időn belül, jön egy gazdasági válság? Milyen eszközeink vannak ebben a gyenge országban (ahol 3,5 millió embernek szinte semmije sincs) a helyzet kezelésére?

..és végül most egy mottó ide, hátra: Ha nem érdekel, hogy neked mennyid van, mert én is viszonylag jól élek és irigy sem igazán vagyok rád, akkor vagy a magyar testvérem, akkor működik a kapitalizmus! Addig azonban nem! (H.F.)

Amit itt most leírtam, nem egy akadémiai székfoglaló, csak intelmek a nálamnál szerényebb képességű politikusjelölteknek, akik indulnak a választásokon velem ellentétben, aki polgárként szenvedem el őket.. Merthogy az élet igazságtalan.

Ezután a kitérő után, a jövő héten jövök a nyolcadik strófával, hogy a kis cigány civil- és politikai mizériából is legyen néhány gondolatnyi szubjektív alapú ismeretük a múltból, amely a jövőbe mutat.