Kezdem megszokni lassan, hogy vasfüggönyök között nyargalhatok az Agrár pályáján, mióta elkerítették, de be lehet menni szabadon (reméljük, nemcsak egyelőre). Tény azonban, így a szaladgálás közben nem fenyeget agyvérzés a sok-sok engem érő külső hatás miatt. Rovom a távot, nyelem a port vidáman – már, amikor van kedve a lelkemnek mosolyogni a számomra még inkább szenvedős, mintsem örömteli loholásaim alatt. Kezdem átadni magam a „csak én és a világmindenség” cseppet patetikus hangulatának. Senki sem zavarja köreimet..

„Kukurikú..”

Pardon?

„Kot-kot.. pik-pik-pik..”

Jobbra nézek a célegyenesben, s mielőtt feljegyezném magamban, hogy már a második (!) 400 métert teljesítettem – nem semmi -, beszökik a látómezőmbe egy (szerintem) japán kakas és az ő tyúkja.. Vagy fordítva, mindegy.

Békésen-peckesen lépdelnek előre a baromfiakra jellemző ritmusos járással, a poros, füves oldalsó részen, a padok környékén. Két szép állat, láthatóan nem gerillában nyomják az ipart. Csak valahonnan kilógtak szétnézni a környéken. Szomszédoltak.

A kissé szürreális élmény hatása alatt elfelejtettem szenvedni a következő körben, s vártam, ha odaérek ismét, még arra kapirgálják-e a semmit. Igen. 10 métert ha haladhattak 2-3 perc alatt. Kényelmesen elvoltak.

Mire letoltam az összes körömet, eltűntek, bántam is, érdekelt volna, merről merre vezet útjuk – kilestem volna. Ugyanakkor, mintha csak ők hagyták volna ott emlékül, nem messze a pad előtt egy állatforma alakzatot vettem észre: gondoltam kisgyerek plüssjátékának szakadhatott le a feje. A talajba majdnem beolvadó szomorkás testrészt – ki tudja, hogy lettem rá figyelmes – mindenesetre felvettem. Nem tudom, miért.

Jé, egy malacka. Sőt fából!

A természet remek alkotása, s szerencsére éppen úgy feküdt a porban, hogy azt a felét mutassa, amiből azt hittem, gyerekjáték. Persze, hogy fotóztam, legyen meg a maga 15 perc hírneve neki is a világban. Majd egy gondolattól vezérelve zsebre vágtam. Nem hagyunk az út szélén senkit. Főleg, ha ilyen jó fej.

Azóta is itthon bandzsít, lemosva, s azt hiszem vidáman.