Mottó: Egyesek azt mondják, hogy az „roma mozgalom”, ha a pozitív összehasonlítás eszközével igyekszünk megteremteni a békés és egyenlő társadalom alapjait. Jaj de jó, tapsikoljunk! Szerintem nem az!

A hősiesség ma is elmarad! Kell egy kis olvasnivaló még, hogy megértsük, mitől lett „hősies” a roma mozgalom 2007-2011 között! (Már most leírom, hogy szubjektív véleményem az alap, nincs benne semmi tudósság, semmi roma meggondoltság vagy szolgai megfelelni akarás, senkinek.)

2007 augusztusában megalakul a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület és az általa létrehozott Magyar Gárda Mozgalom. Jobbikosok, fideszesek sertepertélnek az alapítók között. Valamiféle ősi ösztön lehetett a mozgatórugó: egy kis Erdély, egy kis 56’, egy kis Horthy, egy kis nemzettestvériség, egy kis Nemzeti Őrsereg, egy kis gazdasági válság előszele, fekete nadrág, fekete oroszlános mellény, fehér ing, bakancs, Árpád-sávos zászló, hagyományőrzés, no meg egy kis parlagfűirtás vagy valami hasonló. Persze nem akarok semmiféle nemzeti érzelmeket sérteni – miért is tenném, én is nemzetalkotó tényező vagyok, vagy mi a szösz, még törvény is van róla –, de valahogy ki nem állom a nyilas-utánzatokat vagy a náci érzelműeket, no merthogy a végső érv – 2007-től állandóan – a „cigánybűnözés” szófordulat lett (a „cigók” pedig, hát… nem szimpatizálnak nácikkal és nyilasokkal egy ideje, úgy a 40-es évek óta). Tessék csak beírni a keresőbe „2012. Devecser tüntetés jobbik”, aztán a videók megnézése után azt mondani, hogy „ez természetes”.

Beismerem – mint már az többször is megtettem –, hogy a cigányok elleni személyes sértettségeknek volt, van és lesz is alapja; az általánosításnak, a gyűlölködésnek, a rasszizmusnak azonban nincs! Tessék a hibát önmagukban is keresni! A közbiztonság égisze alatt nem kell fajgyűlöletet terjeszteni, és pont! Ha egy pitbullal durván bánunk, az durva és sunyi lesz, ugye? Ha a romák társadalmával durván bántunk… mit is várjunk el? Ez így logikátlannak tűnik? Hallom ám az ellenreakciót! Pátyolgatás meg ilyen és olyan sok felzárkóztatási pénz… Drágáim! Semmink sincs!!! Kinél lehet az a sok pénz?

No, de ne feledkezzünk meg a Jobbikról! Ebben az időben készül a parlamentbe, és kell egy jól látható radikális erő mögéje, alája, föléje. Nem igaz? Alig két évnyi masírozgatás azonban és a Fővárosi Főügyészég „sugallatára” a bíróság már a Gárda „feloszlatásán töri a fejét”. Valahogy az egyesületi leírt célok és a megvalósított tevékenységek nem fedik egymást, sőt igen „gázosak” az egyesületekre vonatkozó törvényi szabályozást illetően. Néhány „komplikáció” még (beszáll vagy nyolc beavatkozó a perbe), és 2009 júliusában a Fővárosi Bíróság végleg elkaszálja az egyesületet. Persze a mozgalom és eszme marad, a mai napig is él. Van még egy gyenge próbálkozás az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt, de az emberi jogok világnapján 2013-ban kihirdetett határozat a jogorvoslati kérelmet teljes egészében elutasítja, és arról szól, hogy a Gárda-ügy bekerült a „példatárba” (na jó, mégiscsak jogász vagyok: „a Magyarországra vonatkozó kiemelt, jelentős ügyek közé”), szerintem Magyarország szégyenfoltjaként. „A mozgalom tevékenysége és megnyilvánulásai a roma kisebbség és a magyar többség közötti faji ellentéten alapultak” címszóval.

Egyik oldalon tehát látjuk azokat az eszmei vezetőket, akik politikát akarnak csinálni a gyűlölködésből. Az alapanyag jó. A szegényebb rétegekben a munkanélküliség (2010-ben 10,8 százalékos), a kapitalizmussal becsorgó állampolgári magárahagyatottság érzése, a szegények közötti belső háború a jobb megélhetésért, a legnagyobb létszámú kisebbség duplán marginalizálódása (alig marad valaki állásban a cigány betanított és segédmunkások közül), a társadalmi ridegtartás látható „eredménye”, hogy az erőszakosság, az erőszakoskodás, a gátlástalanság és az erkölcstelenség visszatükröződései barna színt öltenek, annak ellenére, hogy bizony mások is „mívelik rendesen az ipart”.

2010-ben a Jobbik összehoz egy „Radikális változás” elnevezésű programot, aminek negyedik fejezetét a Fidesz–KDNP koalíció mára már szinte meg is valósította, egy-két kivétellel. Itt kap helyet „a segély helyett munkát” szlogen, a segélyezés felülvizsgálata, a közmunka, a rokkantak átvilágítása és a „közrendvédelmi telep” fogalma is. Ha meg demonstráltak a fiúk, akkor ennyi maradt meg a programból: „RÁ KELL KÉNYSZERÍTENI A CIGÁNYOKAT A MUNKÁRA”.

A másik oldalon pedig ott a magára hagyott, kiüresedés felé tartó „roma mozgalom” gyenge torzója. Már nincsenek meg vagy folyamatosan gyengülnek a nagy roma szervezetek – kivéve a Lungro Dromot Farkas Flóriánnal, amelyek – valószínűleg politikai parancsra – nem folynak bele oly nagyon a „menetelők cigány közösségeket lakóhelyeiken foglyul ejtő ügyeibe”. Az ebben az időben kormányozó erők (a Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-kormányok) pedig küzdenek egymással, a pénzügyi válsággal, a Fidesszel és a Jobbikkal is. Majd pont a cigányokra figyelnek, nem?

A politikai csatározásoknak meg is lett az eredménye, amit közvetve a Jobbik javára, közvetlenül pedig a jó ég tudja kiknek a számlájára írhatunk itt, ezekben a nagy titkosításokban, de tény, hogy megvalósul Magyarország modernkori történelmének legnagyobb szégyene, a romák sérelmére elkövetett emberölés-sorozat, aminek négy helyszínen hat ártatlan áldozata lett. Ami a romákat illeti, talán nem is a halál közelsége ijesztette őket a legjobban, hanem inkább a magyar társadalom szörnyű közömbössége.

Végül a Fidesz parancsol megálljt a „vonulós rohamoknak”, és erre jó példa a törökszentmiklósi eset 2019. május 21-én, ahol Toroczkai és barátai helyben topogásra voltak ítélve.

A kiüresedés felé tartó „roma mozgalom” gyenge torzója – írom fentebb. Megkérdezhetnék, hogy miért. Első sorban azért, mert megette az igazi roma civil önszerveződést a roma politikának csúfolt, hierarchia nélküli roma önkormányzatiság! Setét Jenő és néhány társa eklektikus, ügyek mentén való aktivizmusa nem nyugodott valódi és erős szervezeti alapokon. Persze, hogy a foglyul ejtett cigány közösségek miatt nem egyszer összejött a cigányság színe-java, és kiállt a demokratikus és jogszerű intézkedések meghozataláért! Civil szervezetek, véleményformálók, roma önkormányzatok tagjaiból, a közösségi média virtuális csoportjainak bátrabbjaiból kialakult ugyan egy kemény mag, akik – megtámogatva a TASZ és a NEKI jogászaival – kisebb-nagyobb eredményeket el-el tudtak érni az úgynevezett „náci veszély” oltárán, de semmi több. Egy-egy ügy, egy-egy szlogen.

Egy bakugrással rátérek 2018-19 telére, amikor az MTVA székházánál egy tüntetésen egymás mellett lengett a roma zászló és a jobbikos magyar trikolór. Az egy darab roma aktivistánknak (akit talán, ha hárman követtek) meg kellett tapasztalnia, hogy elfogyott körülötte a levegő, a magasabb szintű politikai célokat a romák már nem értik, a mozgalmárok kiöregedtek, a fiatalokat pedig – egy-két személyt kivéve – egyáltalán nem érdekli a politika. Néhányan érdekből még handabandáznak, de ők is kacsingatnak a kispálya, a roma önkormányzatiság irányába a pénzért. (Itt kihagyok részleteket a spontán jött írásomból, mert nem akarok személyeskedni.)

A lényeg az, hogy ma már egyáltalán nincs roma mozgalom, a liberális elvek nem működhetnek olyanok között, akiknek a megélhetésre kell koncentrálniuk, de mindenáron. Bizonyára lesznek szponzorált fellángolások, igazi roma aktivista küzdelmek az egyenlő bánásmód hiánya miatt, lesznek kisebb-nagyobb civil projektek a romák közösségi, szellemi felzárkóztatása érdekében, de a jelenlegi politikai közeg bezárta a kapukat a roma mozgalom előtt.

Nehéz eljutni a 2012. októberi Miskolcra és a roma büszkeség napok magyarázatára, merthogy nem könyvet írok. Jövő héten folytatom.

800, jegyzet