A hőség számszerűsítve: 37 Celsius-fok is volt Debrecenben az augusztus végéhez közelítő napokban. Ám többnek érezhettük. Szétnézve, hogy a város egyes vizes részein mi az ábra, azt kaptuk, hogy bizony egy-két nappal az államalapítás ünnepét követően elég bágyadtak a lakosok.

Ott jártunkkor a Hal közben egyetlen lányka tapicskolt a vízsugár mellett. Kicsit arrébb, az Aranybikával szemben két srác vízipisztoly-háborút folytatott, bujkálva egymás elől, míg egy anyuka két gyereke piszkált bele a hűsítő sugárba.

A Déri Múzeum előtt csak ücsörögtek az emberek, a víz közelébe nem igazán mentek, ahogyan a Debreceni Egyetemnél sem – totál kihalt volt kora délután, igaz, a szökőkúttal spórolt a város, mivel nem ment. A vörösre festett tuják így még inkább kitűnnek a környezetből – de az is lehet, hogy éppen cikkünk hatására állították le a kútszökést verőfényben.

A szép emlékű csónakázótó helyén lévő vizes blokkban is módjával mártóztak most az emberek, illetve egy kutya, pórázon, a Békás-tóban pedig az egyetlen legálisan fürdőző látványosság a sok kacsa volt. Hol a parton szárítgatták tollukat, hogy aztán újra bevizezzék, hol az árnyas fa alatt totyogtak, hol a halakkal versenyeztek az őket etető lány és nagyija általi falatokért.

Szóval, ha a debreceni főnix nem is, a kacsák ilyen klimatikus viszonyok között is szárnyra kaptak.