Minden moralizálást mellőznék! Nem megmondó ember vagyok, de van, ami zavar. Például a social media használata sokaknál. Muszáj kirakni az anyánkat, nagyinkat dédinket köszöntő posztokat? S akinek nincs kit köszönteni már? Az érezze rosszul magát, ha felnéz oda? Értem az ingert erre a fajta kinyilatkoztatásra, sőt lehet, nekem is lesz hasonlóm majd, de egyelőre megoldom kikürtölés nélkül, ám nagy szeretetben.

Manapság egyébként is külön értelmet nyer az anya szó Magyarországon. Kikerülhetetlen, hiszen államilag szaporodásra szólítanak fel minket (na, jó, engem nem, de a nők azon részét, akit érinthet a gyerekvállalás). Alapból degradálják az anyaságot azzal, ahogyan gyakorlatilag besorszámozzák anyáinkat s gyerekeinket. Az utódok számához kötik a juttatásokat, s azt sugallják, hogy a nő megítélése is azon múlik, hányszor adott életet.

Márpedig életet adni csodás, semmivel nem helyettesíthető, s általam például biztosan soha át nem élhető érzés. Ám talán pont ezért nem kellene az inflálódását előidézni azzal, hogy tömegtermelésre buzdít úton-útfélen a kormánypropaganda. Éppen azt értékelik le ezáltal, ami felbecsülhetetlen értékkel bír.

Hadd élje meg saját maga akarata és szándéka szerint minden nő (és párja) azt, hogy szülő lehet! Akkor és úgy, ahogy ő szeretné. S nem valamiféle kifacsart ösztönzésnek eleget téve, lelkes hazafiként.

A gyerekszülés nem lehet nemzetstratégiai szempont, hiszen magánügy!

Csak vannak, akik a magánügyet – ha rólunk, közemberekről van szó – közügynek tekintik. Ugyanakkor, ha saját magukról van szó, a közösséget nagyon is befolyásoló ügyleteiket érdekes módon már szigorúan magánügyként kezelik. Hogy is van ez?

Nem vagyok nő. Ám helyettük is kikérem azt, hogy éppen a nőt és a nő anyai mivoltát veszik semmibe azzal, hogy egyesek el akarják hitetni a magyar társadalommal azt: a szaporodás a legfőbb dolga egy jófajta Nemzeti Anyának!

Hát, a nagy francokat!

Ép, egészséges elméjű és érzelmű ember, legyen az férfi vagy nő, ilyet nem gondol, s nem is sugall másoknak.
Minden anyát becsülni, szeretni kell! Az enyémet, a tiédet.. Mindet. Ám azokat a nőket is, akiknek ez akár saját döntésükből eredően, akár mert nem tudnak anyává lenni, nem lesz sosem gyereke.

Ahogyan a férfit sem mint termékenyítő csődört kell lajstromba venni, úgy a nő sem egy tenyészkanca!

Egy jól működő társadalomban ugyanis mindenki akkor és annyiszor lesz anyává és apává, amikor és ahányszor neki úgy esik jól – már ha akarja, tudja. S nem akkor, amikor mondják neki. Természetesen a sokgyerekeseket támogatni kell, ebben nincs is vita. Ám az emberek megítélése ne az utódai számától függjön, és ne haladjunk afelé, hogy a gyermekteleneket tudatosan aláárazzák, sőt konkrétan hátrányt élvezzenek emiatt, akár anyagilag, akár a megbecsülésüket illetően!