Az április 3-i választásokra készülve a Debreciner mind a hat Hajdú-Bihar megyei választókerületben interjút kért az egyéni győzelemre leginkább esélyes, rivális pártszövetségek, a Fidesz-KDNP és az Egységben Magyarországért képviselőjelöltjeitől. A Varga Zoltánnal (1-es választókerület) készült cikkünket már megjelentettük, ezúttal a Debrecen délkeleti részét lefedő hajdú-bihari 2-es választókerület jelöltjével, Mándi Lászlóval történt beszélgetésünket közöljük.

Önkormányzati vagy országgyűlési választási kampányt folytat? Bánki András, a debreceni Fidesz-közeli médiában többször nyilatkozó politológus egy februári videójában arról beszélt, hogy a tócóvölgyi lakópark megépítésének ellenzésével az önkormányzattal helyezkedett szembe, nem pedig Pósán Lászlóval, a választókerület jelenlegi országgyűlési képviselőjével. Az mindenképpen megfigyelhető, hogy több olyan kampányüzenete is volt az elmúlt néhány hónap során, amelyekben összecsúsznak az országgyűlés és az önkormányzat kompetenciái. Mi az oka ennek? Stratégiaváltás-e, hogy március 9-én vitára hívta Pósánt?

Szerintem ez a kettő összefügg. Egy egyéni választókerületi képviselőjelöltnek igenis törődnie kell a kerületébe tartozó önkormányzatokkal. Ilyen szempontból szerencsés helyzet, hogy ebben az esetben egy önkormányzat van, Debrecen megyei jogú város önkormányzata. Emiatt ez a kettő összecsúszik, hiszen egyéni országgyűlési képviselőként az az elsődleges feladatom, hogy az országos ügyek mentén segítsem Debrecen fejlődését, és ha itt valamilyen kivetnivalót láttunk stratégiai, koncepcionális irányban, akkor az ellen felszólaltam eddig is, és megválasztásom után is fel fogok szólalni. A vitára való kihívás nem stratégiaváltásnak tudható be. Azt gondolom, hogy minden ellenzéki jelöltnek érdemes kihívnia a fideszes ellenfelét, hátha lesz valaki, aki pozitívan fog erre válaszolni, és megvalósul a vita. Bízom benne, hogy Pósán úr is elfogadja a kihívást.

Még nem reagált semmit?

Nem reagált. Ha egy ilyen vita létrejön, az szerintem minden választópolgár számára megkönnyíti azt a kérdést, hogy kire szavazzon. Sokan nem napi szinten fogyasztják a politikai híreket, ezért egy vita sokszor perdöntő lehet abban a tekintetben, hogy eldöntsék, melyik jelöltet tartják szimpatikusabbnak, melyik jelölt tudja a programja, a vállalásai által elnyerni a bizalmukat.

Az ön felfogása szerint milyen feladatai vannak egy országgyűlési képviselőnek? Miben különbözik egy megyei jogú város egyéniben megválasztott képviselőjének feladatköre a polgármesterétől?

A polgármesternek az egész várost kell képviselnie, míg Debrecent nem fed le teljesen egy választókerület. Egy egyéni országgyűlési képviselő az ország alapvető előrehaladása mellett a saját kerületének próbál minél jobb jövőt teremteni. Olyan feltételeket kialakítani, olyan segítséget nyújtani a városvezetésnek, amelyek által Debrecen jobban fejlődhet – hogy a konkrét példánál maradjunk. Szerintem egy országgyűlési képviselőnek segítenie kell a városvezetés munkáját, de ehhez ki kell alakulnia egy párbeszédnek a kettő között. Ha megválasztanak április 3-án, le kell ülnünk Papp László polgármesterrel, átbeszélni, hogy neki milyen elképzelései vannak, ezek összeegyeztethetők-e kormányváltás esetén a kormánykoalíció hosszútávú stratégiáival. Ha nem, akkor meg kell nézni, hol tudunk olyan kompromisszumokat kötni, amelyekre szükség van ahhoz, hogy Debrecen minél jobban fejlődhessen, miközben megmaradnak azok a fő csapásirányok, amelyeket a kormány kijelöl.

Komoly csörtét eredményezett ön és Papp László polgármester között egy közösségi médiás bejegyzése, amelyben arról írt, hogy értesülései szerint a kínai Semcorp leállíttatta a debreceni gyárának építkezését, és kivonul Debrecenből. A Semcorp cáfolt. Miért döntött úgy, hogy közzé teszi ezt a bejegyzést? Megérte?

Az eddigi tapasztalataink szerint ha hivatalos úton kérdezünk valamit a városvezetéstől, akkor nem, vagy csak nagyon lassan kapunk választ. Sokszor nem feltétlenül a konkrét kérdésre felelnek, hanem egy általános választ kapunk írásban. Ezért fordultam már több esetben a nyilvánosság felé, mert ilyenkor reagál a városvezetés. A hozzám eljutott információk birtokában valószínűleg most is ugyanezt tenném, ha ugyanott járnánk az időben. Ami azóta változott, hogy Barcsa Lajos alpolgármester úr megadta az elérhetőségét és biztosított arról, hogy bármikor kereshetem, ha ilyen kérdésem van. Korábban nem volt ennyire nyitott. Ha most történne ilyen, akkor előtte valószínűleg felhívnám, hogy tájékoztasson az üggyel kapcsolatban. De ha nem kapok egyértelmű választ, akkor úgy gondolom, használni kell a nyilvánosság erejét.

Papp László azt kifogásolta, hogy nem adott neki esélyt a válaszadásra, hiszen az állítása szerint fél óra telt el a neki címzett e-mail elküldése és a közösségi médiás bejegyzés közzététele között.

Igen, ez egy olyan időpontban történt, amikor a másnapi közgyűlésre készültünk. Nem akartam órákat, napokat várni, hiszen másnap a közgyűlésen szóba is került ez az ügy. Ott tudtak is rá választ adni. Ha ott szembesítem őket ezzel, és addig még nem olvassák az e-mailt, ha így adnak egy egyrészt-másrészt választ a kérdésemre, akkor azzal nem lettünk volna beljebb. Így legalább rövid időn belül tudott válaszolni. Ha egy héttel később lett volna a közgyűlés, akkor több időt várok a nyilvánossághoz való fordulással.

Papp László a város és a közgyűlés elárulásával vádolta meg. Keresték azóta egymást a polgármesterrel?

Nem beszéltünk. Utólag a Momentumra mutogat azzal kapcsolatban, hogy egy ideje már nem egyeztet az ellenzéki politikusokkal. Ha jól emlékszem, 2020. március 12-én volt az utolsó egyeztetés az akkor kezdődő Covid-helyzet kapcsán, amikor behívott minket. Ezután három alkalommal kaptunk szélesebb körben tájékoztatást, a D2030 program bemutatásakor, az intermodális központ előzetes hatástanulmányának megosztásakor a képviselő-testülettel, illetve volt egy színházbejárás, ahol az akkori állapotában tekinthettük meg a Csokonai és a Latinovits Színházat. Azon ő egyébként nem tudott részt venni. Ezeken kívül semmilyen egyeztetést nem folytat az ellenzéki képviselőkkel egységesen. Azt nem tudom, hogy külön-külön találkozik-e valakikkel, de velünk biztosan nem ül le. Nehéz bármilyen párbeszédet folytatni, ha erre az egyik oldalon nincs hajlandóság.

Van-e bármilyen kommunikáció a Debrecenbe települő nagy cégek és a helyi ellenzéki képviselők között? Ha a bejegyzés közzététele előtt nem is, azóta keresték-e már egymást a Semcorppal?

Ez egy érdekes kérdés. Nem volt ilyenfajta kommunikáció, ugyanakkor az ügy eljutása a Semcorp vezetéséhez magával hozta azt a pozitív fordulatot, hogy egy közvetlenebb csatornát biztosítottak számunkra az egyeztetésre egy magyar közvetítőn keresztül. Bízom benne, hogy ez nemcsak egy üres ígéret, hanem amennyiben kérdésünk van, tényleg tudunk majd a cégek felé fordulni. Ennyi előnye mindenképpen van az ügynek: ha a politika elég degradálóan, személyeskedően is viszonyult ehhez, a vállalati oldalon egy plusz csatorna alakult ki az ellenzéki pártok és a vállalatok között.

Január 10-én petíciót indítottak a tócóvölgyi lakópark építése ellen. Hány aláírásnál járnak? Mekkora részét járták már be a városrésznek?

Több mint 2500 aláírásnál jár a petíció. A Tócóskert és a Tócóvölgy nagyrészét, körülbelül a 95 százalékát már bejártuk. Nem mindenkit találunk otthon, az egy külön feladat, hogy utána hozzájuk visszatérjünk. Közben folyamatban van egy országgyűlési kampány, amelyben az egész választókerülettel foglalkozni kell, párbeszédet folytatni az emberekkel, szóval sajnos nem biztos, hogy a második lejárás bele fog férni április 3-ig.

A Momentum évek óta kommunikál róla, a párt sikerének köszönhető, hogy előrelépés történt a Civaqua-program ügyében. De mi bizonyítja, hogy valóban ennek eredményeképpen indult el a beruházás? Hiszen Papp László polgármester már 2018-ban, jóval az önök kampánya előtt is azt közölte: kormányzati ígéretet kapott arra, hogy a 2021-től kezdődő uniós ciklus kiemelt beruházása lesz a Civaqua. Úgy tűnik, mintha már egy folyamatban lévő ügyre ugrottak volna rá.

Ezt némileg árnyalja az a 2020 eleji közgyűlés, ahol viszonylag frissen megválasztott képviselőkként költségvetési módosítókat adtunk be a Civaqua tervének aktualizálására. Lesöpörték a javaslatunkat, és ez az ígéret ott nem hangzott el semmilyen formában. Csupán annyi, hogy ez nem Debrecen kizárólagos feladata, ez a városon túlmutató ügy, amellyel kormányzati szinten kell foglalkozni. Nem hangzott el, hogy már kitaposták volna az ösvényt, sem az, hogy ez a projekt mikor tud elindulni. Ezután beszélgettünk Balázs Ákos alpolgármesterrel, akit írásban kérdezett Szabó Bence a Civaqua fejleményeiről és az erdőspusztai tavak állapotáról. Az alpolgármester behívott minket és szóban arról tájékoztatott, hogy mindent megtesznek a projekt megvalósításáért, de megint nem hangzott el se dátum, se semmilyen konkrét ígéret. Akkor döntöttük el, hogy a nyilvánosság erejével élünk, és a debreceni lakosok egyértelmű igényét kifejezve összegyűjtöttünk 10 ezer aláírást. Szerintem ez egyáltalán nem kis teljesítmény.

Hogy lehetett erre képest a Momentum? A nyári, közéleti uborkaszezonban gyűjtöttek össze 10 ezer aláírást, miközben a jelenleg futó petícióval választási kampányidőszakban, több hónap alatt, vélhetően nagyobb stábbal csak 2500-ig jutottak.

Meg kell nézni, hogy a lokációk mekkorák. Ha azt nézzük, hogy a 17 ezres Tócóskertből írtak alá ennyien, akkor az több mint 10 százalék. Teljes Debrecenben a 10 ezer aláírás pedig 5 százalék körül van. Szóval arányaiban ez nem rossz, még ha kevesebb is. Kisebb részre koncentrálódik ez a probléma, kevesebben érzik szívügyüknek, mint a Tócó-patak, a Nagyerdő és az erdőspusztai tavak sorsát. Illetve a jó időnek megvan az az előnye, hogy sokkal többet tudtunk kint lenni az utcán, és egy rövid beszélgetés után sokan támogatták azt, hogy kellő vízellátás jusson ezekre a területekre. Vonzó ügy volt a debreceniek számára, ezért sikerülhetett. Egyébként az is egy hosszú kampány volt, két és fél hónapig tartott. A klímaváltozás miatt erre az időszakra mindössze két esős nap jutott, így végig kint tudtunk lenni az utcán.

A debreceni Momentum által felvállalt, nagyobb horderejű ügyek többnyire valamilyen környezeti problémára reflektálnak. Mi ennek az oka?

A klímaváltozás miatt megtapasztalhatjuk azt, hogy a betondzsungelben hogyan változik meg a mi mikroklímánk is, mennyire elviselhetetlenek a tűzforró nappalok, mennyire másképp, összpontosulva zúdul le a csapadék. Azt hiszem, a zöldítés iránya megkérdőjelezhetetlen minden politikus számára. Amíg nem jellemző Debrecenben, hogy vigyázunk a zöldterületeinkre, és amíg tervezett fakivágás helyett kivágunk egy 40-50 éves fát, majd elültetünk három, alkaromnyi vastagságút helyette, erre pedig azt mondjuk, hogy pozitívan zártuk a szaldóját, addig mindig is a legforróbb témák között lesznek a zöldítéssel kapcsolatos ügyek. Legyen szó akár a Civaquáról, a Nagyrétről, a Petőfi tér zöldterületének méreteiről, vagy a Dósa nádor térről. Utóbbi esetében is elsők között jeleztük, hogy a tervekben szereplő koncepció nem jó. Sokan dicsérték az elkészült Dósa nádor teret, de mi már az elején jeleztük, hogy kevés a zöldfelület, nem megfelelő, hogy cserepes növényeket cserélgetve látják el a zöldterület egy részét.

Hogyan definiálná a zöld politikát?

Hosszan lehetne beszélni róla, nem tudom, pontosan melyik részére gondol.

Arra lennék kíváncsi, hogy ön miképpen bontaná ki ezt a fogalmat.

Valamit biztos ki fogok hagyni, de az egyik legfontosabb kérdése az, hogyan tudunk olyan fenntartható életkörülményeket biztosítani minden ember számára a mozgásterünkön belül, amelyek abba az irányba mutatnak, hogy átadhatók legyenek a következő generációknak olyan formában, hogy ebben hosszú távon élni tudjanak. Hogy ne pusztítsuk el a körülöttünk lévő bolygót.

Mi jelenleg Debrecen térségének három legkomolyabb környezeti problémája, amelyek megoldásáért megválasztása esetén az Országgyűlésben is küzdene?

Az egyik legfontosabb a szállópor-koncentráció, amelynek egy jó része a kéményekből jön. Nagyon jó lenne, ha le tudnánk csökkenteni a kémények károsanyag-kibocsátását. Ez egy hosszútávú koncepció, minél hamarabb kezdjük, annál hamarabb fogunk a végére érni. Az ilyen hosszútávú koncepcióknál ugyanakkor sajnos azt tapasztalom, hogy az emberek nem szeretnek elindulni az úton, mert az eleje mindig egy kicsit nehéz, döcögős, költséges, de másképp sosem fogunk a végére érni. Már régen el kellett volna kezdeni. Ehhez kapcsolódóan az is fontos, hogy egy megfelelő véderdősáv alakuljon ki a város nyugati oldalán, hiszen a szállópor másik jó részét a szántókról fújja be a nyugati szél. Ez kivédhetetlen, ha nincs valami, ami felfogja.

Felkészülni, vigyázz…! Olvasd a Debreciner VÁLASZTÁS 2022 rovatát!

Ezt a véderdőt a Fidesz is tervezi.

A véderdőt nagyon régóta tervezik. Nagyon komoly porterhelésről van szó, meglátjuk, hogy amit terveznek, az elegendő lesz-e. Ha igen, akkor az egy üdvözlendő koncepció, mindig azt mondtuk, hogy erre szükség van a nyugati városrészben.

A harmadik nagyon fontos ügy, hogy vigyázzunk a városon belüli zöld környezetre, ne csökkentsük, csak ha nagyon muszáj, sőt inkább bővítsük ezeket a zöld szigeteket, mert ezek adnak némi felüdülést egy-egy betonblokk környezetében.

Országgyűlési képviselőként csak akkor tud komolyabb eredményeket elérni Debrecennel kapcsolatban, ha képes együttműködni a város vezetésével. Mekkora esélyét látja annak, hogy amennyiben megnyeri a választást, sikeres együttműködés alakulhat ki ön, valamint Papp László és az általa vezetett önkormányzat között?

Azt gondolom, hogy ez mindkettőnk érdeke. Hiszek abban, hogy Papp László nem kényszerűségből fogadta el Debrecen város vezetését, hanem szereti irányítani és fejleszteni a várost. Természetesen bármelyik megválasztott országgyűlési képviselő is hasonlóan gondolkodik, ezért az érdekeink egy irányba mutatnak. Amint bekerültem a parlamentbe, biztos, hogy az első útjaim egyike hozzá fog vezetni, le kell ülnünk közösen beszélni Debrecen jövőjéről.

Tagadhatatlan, hogy az elmúlt 12 évben jelentős mértékű állami forrásokban részesültek a debreceni beruházások. Miért szavazzanak mégis az ellenzékre a debreceniek? Miért lenne jobb képviselője Mándi László a hajdú-bihari 2-es választókerületben élőknek, mint Pósán László?

Ezeknek a forrásoknak egy nagy része látványberuházásokra ment el, illetve nagyon lassan fejlődött a város, gondoljunk például a Latinovits Színházra. Egyes fejlesztések csigalassúsággal valósultak meg. Ezek az ideöntött, zömében európai uniós, részben pedig kormányzati forrásból származó tízmilliárdok nem feltétlenül a mindennapi emberek problémáira adtak megoldást, nem feltétlenül az ő segítésükre voltak. Úgy gondolom, hogy elsők között azokra a kérdésekre kellene választ adni, amelyek az itt élőket foglalkoztatják, zavarják, amelyek által komfortosabbá tehetjük a mindennapjaikat. A programpontjaim jó része is ebbe az irányba mutat: ilyen a panelprogram újraindítása, a KiÚT infrastrukturális fejlesztési és felújítási program, vagy a zöldterületek megvédése. Hiszem, hogy egy-egy nagyobb léptékű fejlesztés csak úgy valósulhat meg a 21. században, ha bevonják az adott városrész közösségét, és velük együtt találják ki az ötleteket. Ugyan ez önkormányzati hatáskör, de országosan küzd azért a Momentum, hogy legyen részvételi költségvetése az önkormányzatoknak, hogy a helyi igényeket becsatornázva tudják fejleszteni a várost.

Zöld politikai programokkal kapcsolatban gyakran elhangzik, hogy mivel hosszútávú projekteket vállalnak fel, amelyeknek a hatásait csak távlatokban lehet érezni, ezért nehéz választásokat nyerni velük. Az ön által említett programpontok zömében ilyenek: a debreceni épületek fűtésének korszerűsítését vagy egy hatékony véderdősáv kialakítását nem lehet egyik évről a másikra elérni. De hasonlóképp működnek az útfelújítások is. Hogyan lehet így választásokat nyerni?

Azt gondolom, hogy ha például a panelprogram vagy az utak fejlesztése kapcsán azt látják, az eddigieknél egy volumennel nagyobb támogatások érkeznek, megindul ezeknek a fejlesztése, akkor azt eredményként fogja elkönyvelni a város összes lakója, függetlenül attól, hogy ebből ő az adott pillanatban részesül-e vagy nem. Tény, hogy ezen programpontok nagyrésze hosszútávon teszi élhetőbbé a környezetünket, de azt gondolom, egy felelős politikusnak az a feladata, hogy irányt mutasson. A kiírt európai uniós pályázatokon keresztüli rövidtávú fejlődés sokkal kevésbé előre tervezhető. Napi szinten kell ott lenni a lehetőségek mellett, hogy azokat el tudjuk hozni a városba. Ezzel kapcsolatban abban tudjuk segíteni az önkormányzatokat, hogy közvetlenül tudjanak pályázni európai uniós forrásokra. Nyilván azt sem feltétlenül nekem kell politikusként kitalálnom, hogy mik legyenek ezek a fejlesztések, hanem a városfejlesztési koncepció mentén, az ott élő emberek bevonásával kell kitalálnia a városvezetésnek. Nekünk, országgyűlési képviselőkként a lehetőséget kell megteremtenünk, hogy a kormányzat minél hamarabb zöld utat adjon, ne gátolja, hanem engedje az uniós források eljutását a végfelhasználókhoz.

Vállalja-e, hogy a mostani választási győzelme esetén később abban az esetben is kitart ezek mellett a programpontok mellett, amennyiben úgy tapasztalja, hogy a választói azonnali eredményeket szeretnének látni öntől és népszerűségi szempontok alapján más célokat kellene előnyben részesítenie?

Ki fogok tartani. Szerintem, ha elkezdődnek a nagyobb volumenű infrastrukturális fejlesztések a városban, akkor azt mindenki meg fogja érezni, és mindenki kedvelni fogja. Bízom benne, hogy ezekben a városvezetés is partner lesz, meg tudjuk találni a közös hangot, hiszen ahogy az elején beszéltünk róla, sok minden megvalósulásához szükség van az ő hajlandóságukra is.

CSAK veled együtt működünk. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert!
1 (egy!) ezer forint csak havonta. Köszönjük!