Ha jól emlékszem, példának okáért a regisztrációs kampány egyik okaként az első időkben azt hangoztatták egyebek között, hogy az oltópontok kijelöléséhez fel kell mérniük a területi igényeket. Ez az érv viszont megdőlt, amikor kiderült, hogy az elsőként engedélyezett ampullák diszponálásához ugyan különleges hűtődobozok szükségesek, de maguk a kisméretű tartályok akár a sarki autószalonban kapható tágasabb gépkocsival bárhová szállíthatók az országban. Vagyis megteszik a szokásos oltási helyszínek, mindenekelőtt egészségügyi intézmények, mint ahogyan az ki is derült a helyszínek nyilvánosságra hozott listájából, amelyeken az egészségügyi dolgozók oltása megkezdődött, s ahol személyesen kérhetik az oltásukat. („Az oltópontokon közvetlenül is be tudnak jelentkezni az egészségügyi dolgozók a koronavírus elleni védőoltásra.”) Esetükben ezek az oltópontok mind debreceniek, függetlenül attól, hogy a városban dolgozó hatezer érintett közül sokan más településen laknak.

Hogy mennyire nem (volt) praktikus az oltás helyszínén előzetesen túl sokat „időzni”, azt a miniszterelnök vasárnapi rádiónyilatkozatának egyik mondata ugyancsak elárulja: „Kiemelte, amennyiben hirtelen több millió vakcina állna rendelkezésre, akkor azok beadása a több mint tízezer választási helyszínen történhetne meg, az állampolgároknak tehát oda kellene menniük, ahol szavazni szoktak.” (Vasárnapi Újság) A bejelentett oltási igények helyszínekhez kötésétől eljutottunk tehát odáig, hogy legtöbbünknek egyszerűen el kellene sétálnia a legközelebbi iskoláig, szavazóhelyiséghez. Ahogy szoktunk volt voksolások idején.

De ez még, illetve már csak a kezdet volt. Ami az össze nem illő szálak (szavak, kijelentések) kibogozatlanul hagyott csomóját illeti. Azóta olvashattunk jó néhány nyilatkozatot például arról: az előzetes regisztráció feljogosít-e bennünket arra, hogy előbb kerüljünk sorra saját „súlycsoportunkon” belül. Vagy bármilyen szempontból jár-e valamilyen előnnyel számunkra. Miután éppen néhány napja gyűjtöttem össze a témában tett hivatalos megnyilatkozások sorát, joggal hihettem, hogy ezen a vonalon már nem érhet különösebb meglepetés. Ehhez képest (a 444.hu jóvoltából) vasárnap az alábbiakra bukkanhattunk a Nemzeti Népegészségügyi Központ oldalán: „A lakossági tájékoztató az oltási terv alapján (kivonat)” nevet viselő tervezetre, tervre(?), bár ahhoz képest, hogy lakossági tájékoztatónak szánták, „erről nem számolt eddig be sem az MTI, sem pedig a kormány koronavírus-információs oldala, a koronavirus.gov.hu sem.” Nos, az NNK közlendőjében, az oltási csoportok sorrendjét elemezve, a második csoportnál, vagyis a szociális ellátásban dolgozók és részesülők esetében szó szerint ezt írják:

„Esetükben a szociális intézményekben kell megszervezni a védőoltást, tehát nem javasolt a lakosság többi részéhez hasonló regisztrációs rendszert alkalmazni, és nem szabad az oltás feltételeként a www.vakcinainfo.gov.hu honlapon történő regisztrációt előírni, mert ezzel csak csökkenthetjük a védőoltást igénylők körét és számát.”

A sorban negyedik csoportról, vagyis a rendvédelmi dolgozókról értekezve a szöveg megismétli, hogy az ő esetükben: „Nem javasolt az oltás feltételeként a www.vakcinainfo.gov.hu honlapon történő regisztrációt előírni.”

Az ötödik csoportnál, azaz a 60 évesnél fiatalabb krónikus betegeknél pedig az egyik olyan logikus kérdést teszik fel a regisztrációval kapcsolatban, amire a sajtó eddig nem kapott választ, miszerint:
„Elsőként a www.vakcinainfo.gov.hu internetes oldalon regisztráltak védőoltása javasolt, de nem ismert, hogy a regisztráció hogyan köthető össze a krónikus alapbetegségre vonatkozó adatokkal.”

Mindebből nem csupán az derül ki, hogy a tervezet (?) alapján a rendvédelmi dolgozókat előbb olthatják be, mint a 60 év alatti krónikus betegeket, de az is, hogy a regisztrációt tekintve minden jelentkező vagy nem jelentkező állampolgár egyenlő, de vannak köztük egyenlőbbek. Alapesetben ez nem is lenne baj, hisz léteznek olyan foglalkozások, így például az egészségügyben dolgozók vagy fokozottan veszélyeztettettek, akiket az ésszerűség és a humánum alapján eleve az elsőként oltandók közé kell sorolni. Ahogyan minden országban teszik.

Ugyanakkor ismét azt a konklúziót kell levonnunk a múlt heti, idézett illetve itt nem citált hivatalos nyilatkozatokból, hogy szinte mindegyik újabb keletű ellentmond – néhány fontos részletében feltétlenül – egyik korábbi tájékoztatónak. A polgár pedig azt veszi készpénznek, ahol éppen bekapcsolódott a tájékoztatási folyamatba. Viszont, ez ügyben, az eddigi tapasztalatok alapján azt kell mondanunk, hogy nagy valószínűséggel az sem lesz teljesen ellentmondásmentes, amely majd csak a jövőben lát napvilágot. Nagy meglepetés lenne az eddigiek fényében, ha valamelyikük nemcsak ismételgetné, de logikusan továbbépítené valamelyik információ „elődjét”. Vagy legalább nem pontosan az ellenkezőjét állítaná.

Legalább akkora csoda, mintha a magyarokat a mostaninál jóval nagyobb arányban megszállná az „oltakozási” hajlandóság. Amely természetesen, legalábbis szerintem, most fontosabb lenne, mint az, hogy a tájékoztatás mezején rendre madárnak néznek bennünket. Persze azért az sohasem túl felemelő állapot, amikor az állampolgárra ilyen szerepet osztanak.

KÖSZÖNJÜK a támogatását azoknak, akik segítették a munkánkat 2019-ben és 2020-ban! Számítunk rájuk és másokra is 2021-ben, hiszen együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert 2021-ben! Köszönjük!