Trianon tragédia.

Nem a magyar államiság tragédiája, hanem azon millióké, akik a győztesek által meghúzott határokon kívül kerültek – s azoké is, akik belül maradtak. Nem a föld, a territórium, a négyzetkilométerek sokasága hiányzik ebből a maradék országból, hanem az elvett emberek pótolhatatlan tömege. Kassa, Kolozsvár, Temesvár, Nagyvárad, Újvidék, Eszék, Ungvár vagy Munkács és a többi városok akkori polgárai, a többségében magyarok lakta vidék igyekezete, kitartása, ami gyakorta többnek és jobbnak bizonyult, mint a megmaradt országban élőké. Nélkülük mi egy buta ország lettünk, ők nélkülünk – vagy éppen mostani velünk – lassan elbutulnak.

Ma délután az előre meghirdetett program szerint Debrecenben beszédet mond Papp László polgármester. Nyilván a trianoni fájdalomról. Azt ugye tudjuk, hogy Debrecen testvérvárosa Nagyvárad? És azt tudjuk, hogy Debrecen polgármestere hány alkalommal tett látogatást Nagyváradon a nagyváradi magyarok ügyei mellett kiállva? Nem tudjuk. Hányszor szólt a nagyváradi román polgármester kollégájának a nagyváradi magyarok érdekében? Milyen ügyekben? Mikor? Milyen eredménnyel? És milyen saját munícióval mond most beszédet a trianoni fájdalomról!?

Trianon kapcsán a debreceni önkormányzat egyik intézménye rajzversenyt kezdeményezett. Tudjuk, ha egy egyszeri népművelőnek éppen semmi nem jut eszébe, akkor rajzversenyt hirdet valamiről – ez nem sértés, hanem tapasztalati tény, még tanítják is. De Magyarország második legnagyobb városának kulturális intézménye ebben a témában…? Az alsó korhatár a Debrecen város intézménye által meghirdetett trianoni rajzversenyre az elemi iskola ötödik osztálya volt. Igen. Én személyesen megkérdeztem több ötödik és hatodik osztályos debreceni általános iskolai tanulót, hogy részesei lennének-e egy trianoni rajzversenynek. Mindegyik azt mondta, hogy igen, de mi az a trianoni, kérdeztek vissza. S én nem vélem gondnak, netán az oktatási rendszer hibájának, hogy ebben az életkorban még nem rendelkeznek – se árnyalt, se semmilyen – ismeretekkel a 100 évvel ezelőtt aláírt szerződésről, annak előzményeiről és következményeiről. Nekik előbb legyen meg az Egri csillagok!

Debrecen városának is megvan a maga Trianonja. Valószínűleg soha nem lehetett volna ekkora, ha Nagyvárad a határokon belül marad. Legyen hát a mi emlékezésünk főhajtás mindazok előtt, akiket megaláztak, tönkretettek magyarságuk miatt, legyen a mi dolgunk a mindennapi igyekezet a váradiakért, a Partium magyarságáért, az erdélyiekért, értük, akik szenvedtek, míg mi lassacskán gazdagodtunk.

Polgármestere folyamatosan hangoztatja, hogy Debrecen gazdag és sikeres város, határokon átnyúló régiócentrum. Debrecen konkrétan milyen áldozatokat hozott a nagyváradi – partiumi, erdélyi – magyarságért, vagy mi érdemit fog tenni mostantól? Nyilván erről szól majd a debreceni polgármester mai beszéde. Mi másról? Ez ma a mi Trianonunk.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!