Ahogy feltekintek a fölém terebélyesedő monstrumra, egy polip néz le rám, sok-sok tapadókorongjával, köröző karjaival, cseppet félelmetesen.

Az óriáskerék vas, szegecs, csavar, plexi egyvelege ismét beteríti a főteret Debrecenben, hosszú hetekre, esetleg hónapokra beárnyékolva Kossuth Lajosékat a Református Nagytemplom előtt. Ezeknek van múltja, története, a keréknek nem igazán – aztán meglátjuk majd, 30-40 év múlva mi lesz a helyzet.

A hatalmas polip Debrecen mozaikcímere fölé telepedett, amire máskor az arra sétálók nem mernek rálépni, ellenben a sok tonnás szörnynek megengedett.

Árnyékba, takarásba került hát mindaz, amit mi Debrecennek ismerünk: a Nagytemplom, Kossuth és társai, a történelmi címer…