Megvádolták az alkotmányvédő polgárságot, meg az ellenzéki képviselőket, meg a koalíció vezérférfiait, meg az ellenzéki, a „koalíciós“ sajtót, megvádolják Debrecen polgárságát, a város vezetőségét, rendőrségét, szóval mindenkit. Csak magukról, ügynökeikről és úgynevezett híveikről feledkeznek meg, akiknek törvénytelen tetteik leginkább hozzájárultak a jelen állapotok fölidézéséhez. – Pesti Hírlap, 1906. január 4.
UGYANAKKOR
Záptojással dobták meg a főispánt Debrecenben, majd ütlegelték is
1906-ban belpolitikai válság volt Magyarországon, amikor az 1905-ös választások után az akkor éppen 30 éve folyamatosan kormányzó és addig minden választást megnyerő Szabadelvű Párt története során először kisebbségbe került a parlamentben. A koalícióba tömörült parlamenti ellenzék, melynek többségét a 48-asok adták, alapjaiban kérdőjelezte meg a dualizmus rendszerét. I. Ferenc József a parlamenti többséget figyelmen kívül hagyva, 1905. június 18-án báró Fejérváry Géza táborszernagyot, a magyar királyi darabont testőrség kapitányát nevezte ki miniszterelnökké.
A Pesti Hírlap arról írt, hogy a király kinevezte Kovács Gusztávot Debrecen és a megye főispánjának, de a helyiek nem fogadták szívesen, a vasútállomáson többen bántalmazták. Elsőként egy járókelő záptojással dobta meg, majd többen rárontottak a főispánra. „Az volt a terv, hogy Kovács Gusztávot ráültetik a halottszállító kocsira, a titkárát a másikra, s azután a két urat végigkocsikáztatják a városon, a határban pellengérre állítják és szélnek eresztik őket” – mondta egy debreceni a Pesti Hírlapnak.
A nyilatkozó szerint a főispán el akart bújni az emberek elől az állomáson, és azzal is megelégedett volna a dühös tömeg, ha a tojásdobálással megszégyenítik, de amikor meglátták, hogy el akarja kerülni őket, a lábánál fogva kihúzták az állomás elé, feltették a halottaskocsira, amiről Kovács Gusztáv leugrott és szónokolni kezdett, hogy a királlyal szembeni tisztelet miatt ne bántsák, ekkor újra a kocsira dobták és fejen ütötték. Ez után Kovács többször próbált leszállni, de minden alkalommal fejen ütötték és visszatették, végül a belvárosnál a tömeghez csatlakozók kiszabadították a kocsiból.
„Én voltam az, aki a pályaudvar peronjáról előre futottam a vasúti kocsi irányába, ahol a főispánt sejtettem. A vasúti kocsi egyik első osztályú ablakában megpillantottam egy arcot. Azt gondoltam magamban: Ez lesz Kovács Gusztáv! Hamar felugrottam a kocsi feljárójára és beszaladtam a fülkébe. A főispán kérdő tekintettel fordult felém.
Én megkérdeztem őt.
– Ön-e Kovács Gusztáv főispán?
– Igen, én vagyok! – felelte ő.
Erre én két záptojást vágtam az arcába” – nyilatkozta később a bíróságon Herczeg János.
Kovács Gusztáv nem akart Debrecenben maradni, Budapestre szállították, a vonaton huszárok és csendőrök kísérték, majd a fővárosban került kórházba. Az ügy kapcsán több álhír is terjedni kezdett, többek között az, hogy a főispán belehalt a sérülésekbe.
„Debrecen városában kedden éjjel, Kovács Gusztáv főispán elutazása után még nagy zavargások voltak. A zavargásokat az idézte elő, hogy akadtak sajnálkozók, akik rosszallották az esti eseményeket. A sajnálkozókat a felháborodott tömeg véresre verte. Az éj folyamán tehát még több sebesülés történt Debrecenben” – számolt be a Pesti Hírlap.
Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat szerkesztője Papp Dávid. Az UGYANAKKOR további cikkei itt olvashatók.
