Mintegy százan tiltakoztak Debrecenben a Petőfi téren március 29-én. A jogcsorbítások elleni szükséges felszólalás jegyében rendezett demonstráción szónokok osztották meg gondolataikat a közönséggel.

Molnár Ágnes, az Alternatív Közösségek Egyesületének elnöke elmondta, éppen 10 éve szervezte élete első tüntetéset. Ekkor az a vágy vezérelte, hogy társaival valami rendkívüli pluszt adjanak, egymást támogassák. Azóta már számos hasonló eseményen részt vett, véleménye szerint a legemlékezetesebbek azok az alkalmak voltak, amikor sikerült kizökkenteniük az embereket a mindennapjaikból. Kijelentette, vannak ügyek, amelyeket nem lehet otthon a fotelben vagy a kommentszekcióban hagyni. Pontosan ilyen ügynek tartja az LMBTQ emberek hátrányos megkülönböztetését is. Molnár szerint a Pride egy kivételes ünnep: véleménye szerint a polarizált Magyarországon sokan csak egy napra, ezen az alkalmon lehetnek önmaguk. Azt is elmondta, hogy éppen ezért is tűzték ki a Pride zászlaját az AKE által működtetett közösségi hely, a Baross 16 kapuja fölé – nemrégiben itt ért két személyt támadás, később a zászló eltűnéséről, majd egy közeli kukában megtalálásáról is hírt adtak a Facebook-oldalukon.

Molnár hangot adott véleményének, miszerint Debrecenben nem fog fájni a törvénymódosítás, egy nem túl népszerű üdítőital forgalomból kivonására fog hasonlítani, amit csak az hiányol majd, aki ismerte az ízét. Hozzátette, csak azoknak a jogoknak a csorbítása fáj, amiket gyakorolnak is. A jelenlévőket arra szólította fel, hogy gondolkozzanak közös megoldások keresésén és olvassák Martin Luther King és Ghandi műveit, valamint Szrgya Popovics Útmutató a forradalomhoz című könyvét. „Nem hagyunk cserben ügyet, a hosszas munka meghozza majd gyümölcsét. Gyertek velünk Budapestre! Mutassuk meg Debrecen befogadó oldalát!” – szólította fel az összegyűlteket.

Horváth Nándor László, a Demosz – A szövetség Debrecenért egyik alapító tagja kijelentette, egy folyamat közepén vagyunk, melyet az ország megosztottsága jellemez. Vélelme szerint a Fidesz erőre kapása után mindent elkövetett, hogy mások többé ne kerülhessenek hatalomra. „Aki magyar, velünk tart” – ezzel a szlogennel kezdődött a rendszer kiépítése, emlékeztetett Horváth. Ezt az követte, hogy egyre-másra rúgtak bele emberekbe, jellemzően kisebb csoportokba – folytatta. Horváth úgy vélte, ezért sem volt feltűnő, amikor az egész közösséget kezdték támadni. Kinyilatkoztatta, ideje elfogadni, hogy a haza mindenkié, így ha egyet támadnak, mindenkit támadnak. Azt javasolta a demonstrálóknak, hogy ne tartsanak az akaratnyílvánítástól, hiszen valójában ők vannak többen.

A következő beszélő felkonferálása előtt Olajos Vajk aktivista Petőfi Sándor A nép nevében című versének részletét olvasta fel.

Zsugyó Virág, az Amnesty International Magyarország debreceni régiós koordinátora úgy fogalmazott, olyan események tanúi lehettünk, amelyek átléptek egy határt. Nehéz elhinni, amikor tényleg korlátozni kezdik az állampolgárok alapjogait – állapította meg. Hogyan történhet meg az Magyarországon, hogy transz és interszex emberek jogait csonkítják meg, csak azért, hogy vallásos szövegek kerülhessenek az alaptörvénybe, hogyan történhet meg Európában, hogy a rendőrség úgy tilt be egy eseményt, hogy az arra vonatkozó törvényt még nem fogadták el, hogyan történhet meg az, hogy egy alapvető jogot vesznek el gyermekvédelemre hivatkozva, a résztvevőket akár arcfelismerő rendszerek használatával szankcionálva – sorolta a kérdéseket Zsugyó Virág. A tét óriási – hívta fel a résztvevők figyelmét –, az alapvető jogok korlátozása közös ügy. Azt állította, ha megmondhatják, ki miről beszélhet vagy mi mellett állhat ki valaki, akkor az emberek léte, biztonsága kérdőjeleződik meg. A demonstrálókhoz úgy szólt: „Ez egy szabad ország útja, megtettétek az első lépést azzal, hogy eljöttetek”. Molnárhoz hasonlóan Zsugyó is kiemelte, nem lesz könnyű visszacsinálni a rombolást, de a kitartó munka meghozza gyümölcsét: lesz változás. Arra hívta fel a jelenlévőket, hogy keressék az egyetértő baráti köröket, merjék kimondani, mi a fontos a számunkra. Arra is kérte azokat, akik eljöttek, hogy maradjanak láthatóak, teremtsenek alkalmakat a kiállásra.

Az eseményt lezáró gondolatokat Olajos Vajk tolmácsolta. Beszédét elsősorban azokhoz intézte, akik elmondása szerint nem voltak jelen, sőt az eseményről szóló tudósításokat sem követik. Úgy fogalmazott: „egy bizonyos párt szavazóihoz” kíván beszélni. Olajos arról szólt, hogy amikor az emberek lerobbant vonatokon ülnek vagy az orvosnál várnak órákon át, bemennek a boltba, ahol azt látják, minden drágul, az iskolákban a gyerekek egymást bántják vagy esetleg öngyilkosok lesznek, a kormány pusztán annyit reagál, annyit tesz, hogy csökkenti minden magyar ember gyülekezéshez való jogát. „Milyen emberek vagytok ti?” – kérte számon az ország vezetését, majd hozzátette – „Nem mintha eljutna hozzájuk. Nem törődnek már velünk.” Vélelme szerint az sem véletlen, hogy gyülekezési jogot szűkítő törvényt épp akkor fogadták el, amikor létrejött egy olyan ellenzék, ami elsöpörheti a kormányt. „Készüljön, aki változást akar, mert annak egy éven belül az utcán lesz a helye. Mi ott leszünk, ez már a végjáték” – mondta ki az eseményt lezáró szavakat.