„A háború sorompóba szólított kivétel nélkül mindenkit és megköveteli az áldozatot szegénytől, gazdagtól egyaránt. Szinte mérhetetlen az akció, amelyet a magyar társadalom a harctér sebesültjei, a hadbavonultak itthon maradt családtagjai és az elesettek özvegyeinek és árváinak felsegélyezése érdekében indított.” – Szamos, 1915. február 11.
UGYANAKKOR
Szatmárnémetibe utazott Debrecen polgármestere és püspöke, hogy a háború kárvallottjainak rendezett estet népszerűsítsék
A szatmárnémeti Lórántffy Zsuzsánna Egyesület jótékony célú estet rendezett a hadbavonultak otthon maradt családtagjainak megsegítésére. Az egyesület vezetői úgy vélték, az esemény akkor lesz igazán sikeres, ha azt hiteles, megbecsült személyekhez köthetik, ezért Baltazár Dezső debreceni püspököt kérték fel az est ünnepi szónoklatának megtartására. A református vallási vezető nem zárkózott el a kérés elől: 1915. február 10-én utazott Szatmárnémetibe Márk Endre udvari tanácsos, Debrecen polgármestere társaságában – tudósított a Szamos.
A debreceni látogatókat pontban délben fogadták Szatmárnémeti városházának tanácstermében. Vajay Károly polgármester és Domahidy István munkapárti elnök vezetésével a Lórántffy Egyesület elöljárósága, a helybeli református egyház esperese és lelkészei képezték a fogadóbizottságot. Domahidy „lendületes és hazafias” beszéddel üdvözölte a debreceni püspököt: elmondta, nagy szükség volt a debreceni püspök látogatására, hiszen az akkori válságos helyzetben az általa nyújtott reményre és áldásra nagy igénye volt a híveknek. „A vonat, amellyel ma Méltóságos Urunk városunkba érkezett, talán az egyedüli volt, amely nem véreinket szállította a harcmezőre, hogy ott érettünk és a hazáért küzdjenek” – mondta. Hozzátette, továbbra is hisz abban, hogy nem hagyta el őket a magyarok istene. Debrecen polgármesterét Kovács Lajos esperes üdvözölte. Reményét fejezte ki, hogy látogatása során a vendég szatmáriakért hozott áldozata kellő méltánylásra talál majd. A köszöntések után a két debreceni küldöttet az egyesület dísztagjává választották.
A debreceniek fogadására rendezett ebéd a késő délutáni órákig tartott. Annak végeztével a helyi színházban rendezett hangversenyre indultak a résztvevők. „A zsuffolásig megtelt színházban jelen voltak Szatmár vármegye notabilitásai, hogy meghallgathassák a szónoki képességeiről országszerte híres debreceni püspököt, Baltazár Dezsőt” – olvasható a szatmári lap tudósításban. Baltazár arról beszélt, hogy szerinte kiveszőben vannak az emberi értékek. „Sokan ma csak a puszta anyagot látják, az embert, amely rajta él, alig” – fogalmazott. Úgy vélte, rendkívüli szükség van az anyag és lélek közös származásának felelevenítésére, hiszen az emberiség felemelkedése csak így lehetséges. Arról is szólt, hogy bár az embernek nincsen örökké tartó maradása a földön, mégis mindenki arra vágyik, hogy teste hazájában nyugodhasson; az élő hazájában alkothasson, szerethessen és élhessen. Hozzátette, a vágyakozás új föld után, amely az ember új hazája lehessen, igazságossá teszi a földszerzést, a haza szeretetét. „Az ember és a föld között van egy prisma, amely megtöri a kettő között lévő különbségek színét. Ez a prisma a haza” – mondta Balthazár. Végezetül kijelentette, semmilyen áldozat nem lehet egyenértékű azzal, amit a hazájukért harcoló katonák önfeláldozása jelentett.
A református vezető beszédét nagy lelkesedéssel fogadta a szatmári közönség. Az éljenzés végeztével pedig kezdetét vehette a hangverseny is, melyet egy 150 tagú vegyeskar adott elő. A színházi esemény után egy bankettre is hivatalosak voltak a Lorántffy Egyesület tagjai.
Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat szerkesztője Papp Dávid. Az UGYANAKKOR további cikkei itt olvashatók.
