Mándy Zoltán debreceni hegedűkészítő mester tudományos módszerekkel kívánta megközelíteni a hangszerek építését. A leírtak szerint egy olyan hegedűtípust konstruált, ami – fizikai vizsgálatai alapján – jobban kiaknázva a felhasznált anyag rezonáló képességét korábbi vetélytársainál. Erről adott hírt a Nyírvidék, úgy tűnik, jó adag – kételyre utaló – szarkazmussal.

Hogy a debreceni mester elgondolása a hegedűkészítés történelmében mit jelent a jelen pillanatban, arról hozzávetőleges képet sem adhatunk, tekintve geniális újításának kiterjedését az összes vonóshangszerekre, felbecsülhetetlen lehetőségeknek történetét helyezi kilátásba – olvasható a cikkben. A kételyre az adhatott okot, hogy a hegedűkészítés több évszázados múltra tekintett vissza relatíve kevés formabontó innovációval.

Mint azt összefoglalták, Gasparo du Salo XIII. századbeli olasz mesterhez köthető a hangszer ma is ismert kialakítása. A bevett formát végül Antonio Stradivari fejlesztette tökélyre – ezután évszázados szünet áll be a hegedűkészítés fejlődési történelmében.

A debreceni hírekről értesülve írták: Mándy Zoltán debreceni hegedűkészítő mester elvetve azokat a balhiedelmeket, melyek vagy a fában, vagy a lakkozás misteriumaiban keresik a hegedűkészítés csodálatosnak hitt titkait – a hegedűkészítés technikai részében végzett kimerítő kísérleteinek eredményeképpen a fizika hangtani törvényeiben látja meg a hegedű rezonanciájának törvényszerűségét. Hozzátették, Mándy egy-egy gyártmánya a létező legjobb koncerthegedűket is felülmúlja „hangjainak csodálatos tökéletességével”.

Később is írtak a neves debreceni hangszerépítőről

Bár Mándy Zoltán neve később nem volt kétséget kizáróan összefüggésbe hozható semmilyen, a hegedűgyártást forradalmasító találmánnyal, annyi bizonyos, hogy mesteremberként – és egyesek szerint zenészként is – elismerésre volt méltó. Két hónappal a Nyírvidék cikkének megjelenése után, a Szamos című lap foglalkozott a debreceni találmánnyal. Az itt Liberátor-készüléknek hívott találmány lényege kevésbé a hegedűk mesteri kidolgozásával kapcsolatos – ellenkezőleg, fontossága abban rejlett, hogy a legolcsóbb gyári hegedűkbe építve javította azok hangját. A Szamosban megjelent írás szerint a felfedezés hatalmas visszhangot keltett, ám ilyesmire utaló jelek nem fellelhetők. Azonban a Magyar Zenészek Lapja is foglalkozott Mándy Liberátor-eszközével: június 1-i cikkükben ők is arról írtak, hogy a találmány egy 600 éves problémára jelentett megoldást.

Egy 1963-ban, a Kisalföldben megjelent cikkből tudható meg, hogy Mándy Zoltán 1930-ban Brazíliába vándorolt. Ott jó ideig nem is foglalkozott hangszerkészítéssel, mivel a turbulens politikai élet azt nem tette lehetővé, de leveléből kiderült, idővel újra űzni kezdte korábbi hivatását. Elmondása szerint ekkor már csak versenyhangszereket készített. A mester hangszereinek egy része máig megvásárolható antik hangszerekre specializálódott aukciós oldalakon.

Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat szerkesztője Papp Dávid. Az UGYANAKKOR további cikkei itt olvashatók.