Végletekig feszíti a húrt a hatalom saját magáért, a hatalmon lévők önös érdekeiért, embert emberre uszít, a gyűlölet kiporciózását és folyamatos szítását pedig a saját helyi fiókáira bízza.
CSÜTÖRTÖK
Kié a város? Kié a polgármester?
Debrecent egy mérgezett várossá tették, még nem a valóságos beindulás előtt álló akkumulátorgyárak környezetszennyező kibocsátásai által, hanem a lelkek megfontolt pusztításával. Azzal az igyekezettel, ahogyan megvádolják, megbélyegzik, leárulózzák, a város ellenségeinek nyilvánítják mindazokat, akik nem értenek velük egyet maradéktalanul, akik nem támogatják őket fenntartások nélkül. A hatalmasok és helyi fiókáik képtelenek elviselni, hogy vannak a városnak olyan polgárai, akik megfogalmazzák kétségeiket, akik érdemi válaszokat várnak a kérdéseikre, akik aggódnak a jövő mián, akik ebben a városban szeretnének élni, gyerekeket szülni-nevelni, unokákat istápolni nyugodt és biztonságos világban, tisztább környezetben.
Döbbenet, de napi tény, hogy választott polgármester, önkormányzati képviselők sokasága, országgyűlési képviselők nem a város, nem a választókerület egészét szolgálják, hanem egyedül azt a hatalmat, pártot, amelyik a posztjukra jelölte őket.

A félelmeiket és a tiltakozásukat megfogalmazó polgárok nem ellenségek!
Hogyan lehetne ellenség az, aki a városáért aggódik? Hogyan lehetne ellenség az a civil szervezet, az az egyetemi professzor, ami-aki a tudomására jutott információk alapján azt bizonygatja, hogy baj van, baj lesz? Kétségeire érdemi választ nem kap senki, ellenben a hatalmi gőg érvek helyett kinyilvánítja róluk, hogy külföldiek által felbérelt ügynökök, idegen érdekeket szolgálók, mételyek, ellenségek, árulók, akadályai a fejlődésnek és a jólétnek. Ugyanazok a dölyfös szólamok, ugyanazok a jelzők, amikkel egész társadalmi csoportokat bélyegzett meg, ítélt el, tett tönkre a Rákosi-rendszer az ötvenes évek első felében az elmúlt évszázad borzadályában.
Debrecen város megválasztott polgármestere minden debrecenié, akkor is, ha szerény voksolási részvétel mellett a szavazatoknak kevesebb mint felét kapta meg. Debrecen polgármestere nem engedhetné meg magának, hogy városa vele egyet nem értő polgárait ellenségnek nyilvánítsa – ha ténylegesen a debreceniek polgármestere lenne, nem a pártja vidéki ugraszthatója. A Debrecenben megválasztott országgyűlési képviselő tényleg csak pártja kicsit kopottas vidéki kesztyűbábja, tényleg kapható arra, hogy gyűlöletet keltsen folyamatosan a választókerületének azon polgárai ellen, akik nem rogynak pártja elé ájult elkötelezettséggel? Tényleg. Látjuk.
Kik ezek az emberek, akik a gyűlölködés mérgét szórják nap mint nap azok közé, akiknek a tisztes és toleráns képviselete lenne a feladatuk? És nem mellesleg miféle alakok azok, akik ellenzékinek feltüntetve magukat a hatalom farvizén szintén a polgárok további megosztottságáért tesznek, amikor leárulózzák mindazokat a tiltakozó debrecenieket, akik nem mindenben értenek velük egyet?
Egy város ügyeit becsülettel, bölcsességgel csak úgy lehet intézni, hogy azok is meghallgattatnak, akik nem a hatalom kerékvágásában gondolják a maguk, a város útját. Egy várost nem lehet úgy sikerre vinni, hogy a városvezetés pusztán azért nyilvánítja ellenségnek a polgárok nem kis részét, mert félelmei, aggodalmai, kétségei, megválaszolatlan kérdései vannak. Az nem város, ahol a polgárok egyik felét a másik fele ellen uszítják, az csak egy gyűlölködésekkel teli lakóhely, mérgezett szomszédság, szerteborogatott szemét, ahonnan leginkább menekülni kell.
Legyen inkább egy új kurzus, amiben a polgármester nem kedves ebekkel fotóztatja magát az új lakótelepi kutyafuttató létesítése alkalmából, hanem leül nap mint nap a város polgáraival érdemben beszélni arról a nem kis dologról, hogy hogyan tovább Debrecen! Leül azokkal is, akiket ma még leárulózik, akiket külföldről felbérelt ügynököknek titulál a közpénzből fizetett saját pártmédiájában. Legyen inkább a város egészének polgármestere! Aztán ha ezt nem engedi meg neki a pártja, akkor távozzon, mondjon le. Úgy talán jó emlékezettel maradhat meg a város történelmében. Így nem, ahogy most csinálja.